HTML

Közép-európai Elemző Központ

Friss topikok

Címkék

"egységben lét" (1) "felszabadító" (1) "narancsos forradalom" (1) A.Rar (2) A. Janukovics (1) A. Kvasnewski (1) Abe (1) agytröszt (1) alaptörvény-modosítások (1) Alekszand Rar (1) állam (1) Államcsíny (1) államfői találkozó (1) államiság (2) Állami Duma (1) amerikaiak (1) amerikai jog (1) Angela Merkel (1) Arbuzov (1) árulás (1) átalakulás (1) Atlanti Híd (1) auditálás (1) a hatalom ára (1) B.Komorowski (1) baloldal (1) beavatkozás (2) befektetők (1) béke (3) békekötés (1) belső kiegyezés (1) Beszarábia (1) betartott kötelezettség (1) börtönből szabadulás (1) Brezsnyev (1) Bronislaw Komorowski (1) Brzezinski (2) Bukovina (2) burzsoá-demokratikus forradalom (1) Bush (1) civil-társadalom (1) civilizációs forradalom (1) civil kontroll (1) civil szervezetek (1) Corriere della Sera (1) családi klánok (1) csatlakozás (1) csúcstalálkozó (1) D.Grybauskaite (1) D.Trump (1) D.Vidrin (1) David Cameron (1) deja vu érzés (1) Déli Áramlat (1) demokrácia (3) demokraták (1) dialógus (1) dilemma (1) dilemmák (1) diverzio (1) Donald Trump (3) dopping (2) EBESZ (1) egészségi állapot (1) Egyesült Államok (2) egyezkedés (1) együttműködés (1) elemzés (1) életfogytiglani szabadság (1) ellenzék (1) ellenzéki lázadás (1) Elmar Brok (1) elnök-választás (2) elnökhöz közel álló üzletemberek (1) elnökválasztás (3) energetikai problémák (1) érdekviszonyok (1) Erdély (1) Erdogan (1) értékek (1) esélyek (1) EU-társulási szerződés (1) EU-Ukrajna Együttműködési Tanács (1) EU-Ukrajna megállapodás (1) Eurázsia (1) EurÁzsiai Szövetség (1) Eurázsiai Szövetség (2) eurointegració (1) Euronest (1) Európa (2) Európai Bizottság (1) európai értékek (1) Európai integráció (1) európai jogellenes döntések (1) európai Magyarország (1) Európai Parlament (1) Európai Unió (18) Európa elitje (1) EU beteg-gyermeke (1) EU együttműködési megállapodás (1) EU parlamenti választás (1) fegyverszünet (1) felelősség (1) felhozó-verseny (1) feszültségek (1) föderáció (1) fogvatartás (1) folyamat (1) főpolgármester választás (1) fordulat (1) fordulópont (1) forradalom (1) G-20 (1) G-8 (1) G.Westerwelle (1) Gajdos István (3) Galicia (2) gáz (1) gazdaság (1) gazdasági helyzet (1) gázimport-csökkentés (1) gázpiac (1) gázszállítás (1) gázvezeték (1) gáz árak (1) geopolitika (1) geopolitikai helyzet (1) geopolitikai konfliktusok (1) globális vlágrend (1) globalizáció (1) Gorbachev (1) Gorbacsov (3) Gurmai Zita (1) gyermek (1) gyógykezelés (1) háború (1) hamis-momentum (1) Hármas-szövetség (1) Hegyi Karabah Köztársaság (1) Helsinki (1) Heritage Foundation (1) hidegháború (3) Hillary Clinton (1) hitel (1) hitelprogram (1) Hollande (1) holnap választás (1) hrivnya árfolyam (1) Hruscsov (1) Huntington (1) ideológia (1) Ikarus (1) IMF (3) India (2) integracia az EU-val avagy Oroszországgal (1) integráció (4) interju (1) internet (1) Ivan Gasparovic (1) J.Timosenko (2) Janukovics (3) Jelcin (2) Jerevan (1) jogerős börtön-büntetés (1) jövő (1) Jövő (1) Ju.Timosenko (1) Júlia Timosenko (2) Julia Timosenko (4) Juscsenko (1) kacsanyivkai korház (1) Kádár János (1) kalandorság (1) kapitalizmus (1) karabahiak elfogadják (1) Karl Marx (1) Kárpát-Alja (1) Kárpátalja (2) kárpátaljai magyarok (1) Kék Áramlat (1) kelet-európa (1) Kelet-Ukrajna (1) Keleti Partnerség (1) kéziratok (1) kiegyezés (2) kilépések (1) Kína (4) koalició (1) kölcsönös bizalom (1) kommunisták (1) kompország (1) kompromisszum (1) konfliktus (1) könyvvizsgáló (1) konzervatívizmus (1) konzervatívok (1) kormány (1) Koszigin (1) Közép-európai országok (1) központi erőtér (1) Krausz Tamás (1) Kravcsuk (1) krétakör (1) Krím (1) Kucsma (1) külföldi gyógykezelés (1) kűlső nyomás (1) Legfelsőbb Rada (1) legitim hatalom (1) Lenin (3) liberálisok (2) liberális ideológia (1) M.Azarov (2) ma (1) Magyar Irka (1) magyar kisebbség (1) Majdan (1) manipuláció (1) Marxizmus-leninizmus (1) Matenadaran (1) média (1) megállapodás (1) megbokrosodott (1) megegyezés (1) megújúlás (1) Merkel (2) migránsok (1) mini-hidegháború (1) Minszki Megállapodás (1) Mit tegyünk! (1) Mit tehetünk? (1) Mogherini (1) Moszkva (1) MSZP (2) N.Azarov (1) nácik (1) nacionalista (1) nacionalisták (1) nacionalista ideológia (1) Nagy Imre (1) napló (1) NATO (1) négy szakasz (1) Németország (2) nemzetállam (1) nemzetközileg nem elfogadott (1) nemzetközi választási megfigyelők (1) neo-horthysta-rendszer (1) neokon-neolib (1) neoliberalizmus (1) népfront (1) NGO (1) Ny.Azarov (2) nyelvhasználat (1) nyitott társadalom (1) Nyugat (2) nyugatbarát (1) nyugati bankok (1) O.Zarubinszkij (1) okoskodás (1) oligarcha (1) oligarchák (1) olimpia (1) önállóság (1) önálló államiság (1) önkormányzat (1) Orbán (1) Orbán Viktor (1) Örményország (1) oroszok (1) Oroszország (17) Oroszország -1996 (1) orosz bankok (1) Orosz Föderáció (2) összekötő kapocs (1) osztályharc (1) P. Kooks (1) palagáz-mező (1) Pamfilova (1) parlamenti választás (1) párt (1) patriota gazdaság (1) Periferiális-kapitalista (1) perspektívikus feladatok (1) Plotnyickij (1) polarizált politikai klima (1) polgárháború (2) Politikai "burok" (1) politikai helyzet (1) politikai lázálmok (1) politikai vákuum (2) Porosenko (1) poszteurópai modell (1) poszthidegháborús helyzet (1) posztindusztriális (1) Pricewaterhouse Coopers (1) problémák (1) proletárforradalom (1) protektorátus (1) puccs (1) Putyin (6) radikális jobboldal (1) Reagan (1) reform (1) reformok (1) Régiók Pártja (1) Rendszerszerűen (1) rendszerváltás (3) republikánusok (1) revansiszták (1) robotok (1) Románia 1989 (1) rossz hitelek (1) Rosztyiszláv Iscsenko (1) START-3 (1) Strasbourg (1) Stratégia (1) stratégiai érdekek (1) stratégiai partnerek (1) Sz.Arbuzov (2) Sz.Karaganov (1) szabadonengedés (1) Szabadság-párt (1) Szabadságpárt (1) szabadulás a börtönből (1) szabad kereskedelmi övezet (1) szegény (1) szegény-ország (1) szegénység-politika (1) szellemi kínkeservek (1) szélsőjobb erői (1) szeparatisták (1) Szevasztopol (1) SZKP (1) Szlovákia (1) szocialista (1) szocialisták (1) szolidaritás (1) szövetség (1) Szovjetunió (3) Sztálin (1) Taktika (1) Tamás Gáspár Miklós (1) tárgyalás (1) tárgyalás Szocsiban (1) Tariel Vaszadze (1) tározók (1) társulási megállapodás (2) társulási szerződés (1) Társulási szerződés (1) Társulási Szerződés (1) társult tagság (1) Tea Party (1) tegnap (1) terror (1) terrorizmus (1) területen kívüliség (1) területi megosztás (1) tettek (1) Theresa May (1) The Guardian (1) Timosenko (2) timosenko-adó (1) Timosenko-per (1) történelem (1) totális rendszer (1) Trump (1) tudományos-technikai forradalom (1) tulajdonosváltás (1) Tyágnyibok (1) új-neokonok (1) újgeneráció (1) újra alapítás (1) új nemzedék (1) Ukraina (4) Ukrajna (28) Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (1) Ukrajna Megmentésének Bizottsága (1) ukrán alkotmány (1) ukrán és orosz nyelv (1) ukrán gazdaság (1) ukrán Golgota (1) ukrán ipar (1) ukrán közvélemény (1) ukrán nácik (1) UkrAvto (1) US-Russian Relation (1) USA (7) uzsoraszerződés (1) V.Janukovics (14) V.Putyin (3) V. Putyin (1) V/4 csúcstalálkozó (1) vádak (1) vádak Timosenko ellen (1) választás (1) választások (1) válság (2) vámunió (2) Vámunió (3) védelmi kiadások (1) Velencei Bizottság (1) verseny (1) versenyképesség (1) versenyképtelen (1) vezérelv (1) Viktor Janukovics (6) világ-hatalmi válság (1) világrend (1) Vilnus (1) Visegrádi 4-k (1) viszony Moszkvához (1) vita tézisek (1) Vlagyimir Putyin (3) vonakodva csatlakozás (1) XVIII. kongresszus (1) XXI.század (1) Zaharcsenko (1) Zjugánov (1) zsákutca (3) Címkefelhő

Európa megeszi e amit megfőzött? (Энергетические проблемы глобально интегрированного мира)

2014.12.02. 15:44 KeményLászló

Döbbenet járja be Európát, a gázmegvonás döbbenete. V. Putyin az Orosz Föderáció elnöke megunta a bolgároknak – az Európai Unió ihlette - packázását a Déli Áramlat építésének engedélyezésével kapcsolatban, és bejelentette: „ha Európának nem kell az orosz gáz, hát nem erőltetjük”. A Gázprom nem építi meg az orosz gáz szállítására hívatott csövet a Fekete tenger alatt Bulgárián keresztül a Balkánon és Magyarországon át Ausztriába.

Ugyanakkor az orosz államfő azt is bejelentette, hogy Törökország kérésére, a már évek óta üzemelő Kék Áramlat csővezetéken eddig szállított gáz mennyiségét jelentősen megemelik. Ezen kívül a görög határig meghosszabbítják a csövet és az ott létrehozandó gáztározókat alkalmassá teszik a Déli Áramlat kiesése miatt fennmaradó mennyiség befogadására, s igény szerinti tovább szállítására Dél-Európába egy erre megépítendő vezetéken.

Miért tehát a döbbenet? Az európai politikusok annyira beleélték magukat az Oroszország problémáiról általuk kialakított előítéletekbe, hogy fel sem tételezték az oroszok „bátorságát” az érdekeik megvédésére ilyen drámai lépéssel. Pedig, évek óta érlelődött már az elválás. Első jele 2006 évkezdésekor mutatkozott, amikor az ukránok először zárták el az orosz gázszállítás csapját Európa felé.  (lásd az alábbi elemzésem 2006-ból) Azóta a geopolitikai érdekek folyamatosan szőtték a feszültségeket. Az USA érintett érdekkörei mind erősebben sugalták Európának, hogy szüntesse be „függőségét az orosz gáztól”. Nos, megszűnt a függőség – mert Oroszország kilépett belőle. Európának most meg kell ennie, amit megfőzött!        

 

A globálisan integrált világ energetikai problémái

 Európai Tükör 2006/3 (file:///C:/Documents%20and%20Settings/Kem%C3%A9ny%20L%C3%A1szl%C3%B3/Dokumentumok/Downloads/eutukor2006oldmarc%20(3).pdf)

 Minôségi fordulat érlelôdik a világban az energia forrásait és hordozóik

hasznosítását illetôen. Kitüntetett szerepet játszhat e vonatkozásban a

2006-os év. Nem lehet véletlen, hogy szinte napra azonos idôben hozta

nyilvánosságra Bush amerikai és Putyin orosz elnök országaik új energiastratégiáját.

Koncepciójukból kiderül, hogy olyan folyamatok indultak be,

amelyek elôrevetítik az energiahordozók tekintetében a gáz- és olajkor

végét, és egyúttal új verseny kezdetét a globális energiapiacon. Olvasva a

különbözô tudományos közleményeket az energiahordozók várható tartalékairól

és az alternatívákról, egyre erôteljesebben fogan meg az a gondolat,

hogy Oroszországban történelmi elhatározásra jutottak. Minél gyorsabban

fel kell használni a rendelkezésre álló – fôként olaj- és földgáz- – tartalékokat,

mert az új energiahordozók olyan intenzitással lépnek a helyükbe,

hogy néhány évtized múlva már nem is lesz rájuk szükség.

 

Úgy léptünk az új évbe, hogy január elsején, vasárnap, magyar idô szerint 13 óra 54

perckor a Gazprom orosz földgázipari óriás elzárta az Ukrajnát ellátó gázvezetéket,

mert az orosz-ukrán üzleti vitában nem tudtak megegyezni a földgáz áráról. Annak

bizonyításaként azonban, hogy az árvita mögött Oroszországnak a nyugati integrá-

cióba, az Európai Unióba törekvô Ukrajnával szembeni geostratégiai nyomásgyakorlása

húzódik meg, az ukránok érzékelhetôen megcsapolták az európai tranzit-gázvezetékeket.

Mindennek következményeként az Európai Unió országai is megérezték,

hogy az energiaellátás területén milyen gazdasági és politikai természetû

függôségek, veszélyeztetettségek léteznek. Bár az orosz-ukrán „párviadal” három

nap alatt – mintha mi sem történt volna – lerendezôdött, és Európa gázellátása rendben

folytatódott, az érintett országok kormányainak és lakosságának döbbenete

azóta is tart. Brüsszelben az EU energiaellátását koordináló bizottság válságtanácskozásra

jött össze, regionális és országokon belüli válságstábok üléseznek: kiderült,

hogy nincs senki felkészülve az energialánc bármilyen – politikai, gazdasági, technikai,

esetleg kriminalisztikai vagy éppen meteorológiai – okból történô tartós megszakadásának

kivédésére, s fôként biztonságos alternatív helyettesítésére. Többen –

talán politikai elôítéletektôl vezérelve – az oroszoktól való függôségben keresik a

bajok forrását, de a reálisan és távlatokban gondolkodók már rájöttek, hogy a kölcsönös

egymásrautaltság korában tudomásul kell venni az eltérô érdekeket, és azok

érvényesítését a partnerségi bizalom mentén, a mindenki számára elfogadható

elônyös együttmûködésben lehet csak elérni. A történtek – így vagy úgy – energiapolitikájuk

újragondolására késztetik a világ valamennyi országát: a termelôket épp-

úgy, mint a nagy felhasználókat.

George W. Bush az unió helyzetérôl elmondott hagyományos beszédében új energiapolitikát

javasolt az USA-nak. Ennek lényege kettôs: a közel-keleti – és általában

– a kôolajimport csökkentése 2025-re 75 százalékkal; az alternatív üzemanyagok –

különösen az etanol – kifejlesztése és versenyképessé tétele. A közel-keleti

olajfüggéstôl történô megszabadulás szoros összefüggésben áll a mostani iraki

helyzetrôl, az iráni nukleáris törekvésekrôl és a terrorizmus veszélyérôl alkotott

amerikai politikai értékeléssel; az alternatív energiahordozókra vonatkozó új straté-

gia pedig a versenyképesség, az amerikai világelsôség megôrzésével indokolt.

Vlagyimir Putyin ugyancsak január végén fejtette ki nézeteit, többek között az energiapolitikára

vonatkozóan is, a már szintén hagyományosnak mondható évnyitó beszélgetésén,

a nemzetközi és a hazai sajtó mintegy ezer képviselôje elôtt. A különbözô

indíttatású kérdésekre adott válaszaiból három lényegi elem bontható ki. Oroszország

piacgazdaság, és az ennek megfelelô árakat érvényesíti minden világpiacra szánt termé-

ke – így a gáz és az olaj – esetében is. Mindent elkövet annak érdekében, hogy

megôrizve a szállítások biztonsága és pontossága iránti bizalmat, diverzifikálja jelenlé-

tét ezekkel a termékekkel a világpiacon. Az energiaellátást illetôen – a hagyományos

energiahordozók (szén, gáz, olaj stb.) és az új „alternatív” források terén is – minden

szempontból a világpiacon meghatározó központi helyet foglaljon el.

Az amerikai elnök – miként washingtoni megfigyelôk fogalmaznak – „energiaforradalmat”

kínál az eddig az amerikai illetôségû multinacionális vállalatok által vezé-

relt globális energiahasznosításban. Ebbe beletartozik, hogy csökkentik a régió olajimportját,

a tervek szerint 2025-ig 5 százalékra. 2005-ben az USA volt a világ legnagyobb

olajvásárlója, kétszer annyit importált, mint a második helyezett Japán. Az

importcsökkentés mögött az az elképzelés is meghúzódik, hogy sokkal kevesebb

nyersolajat és olajszármazékot használjanak a közlekedésben és a háztartásokban.

Jelenleg a világ olajtermelésének az egytizedét az amerikai utakon robogó gépkocsikban

„égetik” el. De a világ közlekedése használja el a kitermelt olaj 70 százalé-

kát, és a közlekedés energiaszükségletének 92 százalékát az olaj biztosítja. Ha nem

következik be valóban forradalmi fordulat az energiaforrások és a felhasználás

tekintetében, akkor egyes számítások szerint, a jelenlegi technológiát figyelembe

véve, nem lehet majd annyit termelni, amennyire szüksége lenne a világnak. Amerika

eddig is számos alternatív energiahordozót, üzemanyagot, ipariolaj-helyettesítôt

(vízenergia, bioenergia származékok, szél, nap, atomenergia stb.) próbált ki és használ

is elég jelentôs hatékonysággal. Most Bush elnök azzal, hogy bejelentette:

Amerika „túllép az olajalapú gazdaságon”, a helyzet komolyságát támasztotta alá.

Vélhetôen fontos technológiai áttörés elôtt áll a világ, ennek mibenlétét azonban még

nem ismerhettük meg. Bár a Nobel-díjas Oláh György a Népszabadságnak adott

interjújában (2006. január 18.) éppen azt a könyvét ismertette, amelyben a metanol

alapú gazdaságról értekezik. A professzor azt állítja, hogy „a szénhidrogének végül

kifogynak, de az áruk még azt megelôzôen elviselhetetlenül magasra emelkedik

majd. Rövid és hosszú távon egyaránt a metilalkohol lehet a megoldás”. A tudomány

számára még az a kérdés vár megoldásra, hogy miként lehet a metilalkoholt (metanolt)

energiatárolásra felhasználni. A metanol alapú gazdaságról, két éve egyik budapesti

elôadásában, más összefüggésben is beszélt Oláh György. Akkor, arra a kérdésre,

hogy az USA miért nem írja alá a kiotói klímajegyzôkönyvet, azt a választ adta,

56 EURÓPAI TÜKÖR 2006/3 • MÁRCIUShogy azért, mert rövidesen nem lesz probléma a levegôbe kerülô szén-dioxiddal.

Most az interjúban is megerôsítette, hogy „hosszabb távon az sem kizárt, hogy a

légkörbôl vonjunk ki nagy mennyiségû szén-dioxidot, … a metilalkohol-gyártás a

megoldás – egész egyszerûen ez a legjobb módja a széndioxid-tárolásnak”. A megoldásra

tehát várni kell, de egyes reménykedôk már megelôlegezik, hogy Bush elnök

az üzemanyag-függôség távlati bejelentésével együtt „virtuálisan” a kiotói

klímajegyzôkönyvet is aláírta.

Putyin elnök ezt a jegyzôkönyvet már jóval korábban valóságosan is aláírta, és láthatóan

a globálisan integrált világ energiaproblémáit és ezekkel kapcsolatban

Oroszország szerepét és lehetôségeit másként fogja fel, mint amerikai kollegája.

Nemcsak a nemzetközi sajtóbeszélgetésen elhangzott látványos bejelentései, hanem

már az ukránokkal folytatott polémiában vállalt nyilvános szereplései is arra utalnak,

hogy az orosz vezetésnek kész tervek állnak a rendelkezésére. Az utóbbi hetek eseményei

pedig arról gyôznek meg, hogy Moszkva olyan energetikai stratégiát készül

megvalósítani, amely rendszerszerû hatással lesz a világ geopolitikai viszonyaira is.

Expanzió indult meg mind az olaj és a földgáz; mind a nukleáris, vízi és egyéb erômûi

villamos energia termelése, hazai hasznosítása, szállítása és exportja területén.

Olvasva a különbözô tudományos közleményeket az energiahordozók várható

tartalékairól és az alternatívákról, egyre erôteljesebben fogan meg az a gondolat,

hogy Oroszországban történelmi elhatározásra jutottak. Minél gyorsabban fel kell

használni a rendelkezésre álló – fôként olaj- és földgáz- – tartalékokat, mert az új

energiahordozók olyan intenzitással lépnek a helyükbe, hogy néhány évtized múlva

már nem is lesz rájuk szükség. Belátható idôben még magas áron, jó feltételekkel

lehet nagy mennyiségben értékesíteni a gázt és a kôolajat. Belföldön ennek következtében

gazdasági és szociális felzárkózás érhetô el a legfejlettebb világ szintjére,

külföld felé pedig a szállítási útvonalak és feltételek átrendezésével a geopolitikai

környezet változtatható az ország javára.

Az orosz „energiaforradalomnak” a másik oldalát pedig jól szemlélteti a Föderáció

2006–2015 közötti ûrkutatási programja beharangozójának a címe: „A világûr – a

mi kôolajunk”. Tartalmilag ez arra utal, hogy a továbbiakban elsôsorban gazdasági

célokat követnek az ûrkutatásban: amely az energiaforrásokat tekintve a geológiai

feltárások elôsegítését; az ûrhajók (és más jellegû rakéták!) számára kikísérletezett

üzemanyagok polgári hasznosítását; és a Holdon talált hélium-3 izotóp folyamatos

kitermelésére bázis és szállító kapacitás kiépítését jelenti.

A teljesség igénye nélkül tekintsünk át az erre a stratégiaváltásra utaló néhány –

különösen a geopolitikát érintô – eseményt. Oroszországban a ’90-es évek elején

közel 40 ezer „billegô fejû” olajkút rozsdásodott munka nélkül. 2005-ben azonban

már 478 millió tonna kôolajat hoztak felszínre, és ez a mennyiség folyamatosan

emelkedik is, mintegy 500 millióra a következô években. Jelenleg nincs elég piac

ennek a mennyiségnek a gazdaságos értékesítésére. A Transznyefty vezetôje,

Szemjon Vajnstok arról tájékoztatta a sajtót, hogy az orosz kôolajat szinte teljes egé-

szében nyugatra adják el, de ma már új piacokat keresnek, mert szükség van a szállítási

útvonalak diverzifikálására.

A GLOBÁLISAN INTEGRÁLT VILÁG ENERGETIKAI PROBLÉMÁI 57Az orosz államfô, ezzel is kapcsolatos, jelentôs külföldi körutakon vett részt 2005

utolsó heteiben. Elôször Törökországban Erdogan miniszterelnökkel és Berlusconi

olasz miniszterelnökkel közösen hozták mûködésbe a „Kék folyam” elnevezésû új

gázcsôvezetéket a Fekete-tenger kikötôvárosában, Samsunban. Az 1987 óta

Törökországba szállított 130 milliárd köbméter földgáz az eddigi csövön Ukrajnán,

Moldávián, Románián és Bulgárián keresztül jutott a címzetthez. Az új, 2000 méterrel

a tenger alatt futó vezeték jelentôsen megrövidíti az utat és olcsóbbá teszi a szállítást,

hiszen nem kell tranzitdíjat fizetni. A vezeték teljes hossza 1213 kilométer, és

az olaszokkal kötött megállapodások alapján rövidesen leágazik a Dél-Balkánra és

Olaszország felé, majd késôbb más dél-európai országokba és Izrael felé is. A tervezett

teljesítményét 2010-ben éri el, amikor évi 16 milliárd köbmétert szállít majd,

és teljesíti 25 év alatt a törökökkel kötött szerzôdés szerinti 365 milliárd köbméter

földgáz leszállítását. Meg kell jegyezni, hogy a közelmúltban nyitották meg hivatalosan

a Baku–Ceyhan kôolajvezeték grúziai szakaszát, amelyen szintén közvetlenül

Törökországba történne az azeri olaj szállítása, de ebben az esetben Oroszországot

megkerülve. Az oroszok azonban ma már nagy nyugalommal szemlélik ezeket az

eseményeket, mert tudják, hogy az azeri, a kazahsztáni és a türkmén olaj- és gázkitermelés

is gyorsan növekszik, és az orosz infrastruktúra már nem tudja a

megnövekedett mennyiséget kiszolgálni. Az orosz kormányt ezzel összefüggésben

más izgatja: szeretnék elkerülni, hogy a grúziai csôvezetékük védelmére az Egyesült

Államok katonai támaszpontot létesítsen.

Azért is fontos az orosz-török tengeralatti vezetéknek az üzembe helyezése, mert

– miként Hrisztyenko ipari és energetikai miniszter a vezeték átadási ünnepségén

bejelentette – ugyanezzel a különleges technológiával kívánják megvalósítani a Balti-

és az Északi-tenger alatt annak az Észak-Európa gázvezetéknek az építését, amelyik

az orosz partot a némettel köti össze közvetlenül, ugyancsak kikerülve a korábbi

tranzitországokat, Ukrajnát, Lengyelországot, illetve a balti államokat. Az elsô csö-

veket azóta lefektették, bizonyítván, hogy az új német kormány is felvállalta ezt a

geostratégiai átrendezést. Nekik is érdekükben áll a német partról tovább vinni a

vezetékeket Franciaországba, Spanyolországba, Angliába és másfelé.

Putyin elnök ennek a sikernek a tudatával utazott Dél-Koreába, ahol Puszanban

részt vett az APEC-országok 13. csúcsértekezletén. Ezt követôen tárgyalt Szöulban,

majd Tokióban, és közben találkozott a kínai vezetôkkel is. Mindez arról szólt, hogy

a délkelet-ázsiai országok egyre nagyobb érdeklôdést mutatnak az orosz olaj és gáz

importja iránt. Jelenleg a szállítások vasúton történnek, de már döntés született

arról, hogy a Gazprom gázvezetékeket épít ebben a régióban. Ezeknek a vezetékeknek

a feladata lesz évi 20–30 milliárd köbméter szibériai gáz eljuttatása Kínába; a

többi délkelet-ázsiai térséget és az észak-amerikait pedig fôként a Szahalin-2 projekt

keretében, a koviktyinszki feltárásokból látnák el. A japán miniszterelnökkel folytatott

tárgyalások egyik témája a közös érdekeltségben készülô tervek szerinti

csôvezeték-rendszer kiépítése volt, amely Kelet-Szibériából a Csendes-óceán partjá-

ig vinné a gázt, majd onnan tovább minden irányban a tengerek és az óceán alatti

vezetékeken, valamint vasúton Kína, Japán, Dél-Korea és Észak-Amerika felé.

58 EURÓPAI TÜKÖR 2006/3 • MÁRCIUSAz utóbbi hetekben már napvilágot látott az a terv is, amely még egy stratégiai

útvonalat nyitna meg: gáz- és olajvezeték építésérôl kezdôdtek tárgyalások Iránon,

Pakisztánon keresztül Indiába.

Ez az új orosz stratégia jelentôsen megnövelné és diverzifikálná a piacokat; csökkentené

a tranzit-függôségeket és megváltoztatná az eddigi szállítási útvonalakat, s

ezzel együtt a politikai és gazdasági kapcsolatok mélyülésén keresztül a geopolitikai

viszonyokat. Az Oroszország körüli államoknak újra kell gondolniuk hozzáállásukat

ehhez a megváltozott stratégiához. Az oroszok csak világpiaci áron hajlandók szállí-

tani; kizárva az eddigi bartert a tranzitért cserébe. Ha pedig ezt nem fogadják el az

eddigi tranzitországokban – pl. Ukrajnában –, és „kisajátítják” az Európának szánt

kôolajat, gázt, akkor a továbbiakban nem rajtuk keresztül látják el Európát. Putyin

a moszkvai televízió nyilvánosságát felhasználva magyarázta el a világnak, hogy a

tenger alatt szállított gáz ára Nyugat-Európa számára jóval olcsóbb lesz, hiszen nem

terhelik tranzitdíjak; az ukránok pedig az általuk felvállalt európai piacgazdasági normák

szerint gazdálkodhatnak a továbbiakban. Miután ezek a stratégiai jellegû változások

jelentôsen átrendezhetik a gazdasági fejlôdés geopolitikai hátterét, prognosztizálható

a folyamatos nemzetközi konzultációk sorozata, és a piacok átalakulása, az

árak jelentôs mozgása.

Az orosz stratégia másik lényegi fejezete – az amerikai bejelentésekhez hasonló-

an – az alternatív energiaforrások megtalálása és használatba vétele. Oroszországban

jelenleg is meghatározó a vízenergia, a vízi erômûvek és az atomenergia teljesítménye,

különösen a villamosenergia-termelésben. Kevésbé használatosak más

jellegû – pl. bio- és szél-, vagy napenergia – források. Az utóbbi idôben nyilvánossá-

got kapott programokban nem is lehetett találkozni ezek fokozottabb felhasználásá-

ra vonatkozó elképzelésekkel. Sokkal nagyobb visszhangja volt annak a tervnek,

amelynek a komolyságát és megalapozottságát jelzi, hogy maga Putyin elnök jelentette

be: Oroszország azt tervezi, hogy a Holdon üzemet épít a hélium energiaforrásként

hasznosítható izotópjának kitermelésére. Azt is hozzátette, hogy ez egy

olyan energiaforrás, amellyel az egész világ rohamosan növekvô energiaszükségleteit

hosszú távra biztonságosan ki tudják elégíteni.

Mirôl is van szó? Nyikolaj Szevasztyijánovnak, az Energija ûrkonszern elnökének

magyarázata szerint, a hélium-3 a közönséges hélium radioaktív izotópja, amelyet

magfúziónál lehet hasznosítani. Ideális nukleáris üzemanyagnak tekinthetô, mivel

úgy szabadít fel rendkívüli energiát a fúziós reaktorban, hogy az égése során szinte

nem keletkezik radioaktív hulladék. Egyes számítások szerint húsz tonna hélium-3

fedezhetné az USA egyévi energiaszükségletét.

Azt nem lehet még teljes biztonsággal prognosztizálni, hogy milyen mértékben

valósulnak meg az USA, illetve Oroszország tervei az „energiaforradalom” véghezvitelére.

Az energia és az energiapiac gyökeres átrendezôdésének folyamata azonban

mindenki számára érzékelhetôen elkezdôdött. A kérdés az, hogy partnerség vagy

kíméletlen konkurenciaharc érvényesül majd ebben a folyamatban? Hogyan érinti

mindez azokat az országokat és régiókat, amelyek fôként fogyasztókként vannak és

lesznek is jelen ebben az átrendezôdésben. Európa már megérezte a „szelét”, és

késve, nem igazán kompetensen, „hideglelôsen” reagált. Még nem késô, hogy az EU

felismerje: az energiaellátásnak legalább olyan fontosságot kell tulajdonítani, mint a

terrorizmus elleni harcnak. Magyarország – miután az egyik legnagyobb mértékben

energiafüggô ország – különösen érdekelt, és kezdeményezi is, hogy az EU mielôbb

kiépítse a feltételeket a tagországok együttmûködô és szolidáris energiapolitikája

számára. Emellett és ennek keretében saját stratégiával kell rendelkeznie, amely szá-

mol az ország történelmileg kialakult sajátosságaival. Semmiképpen nem az

energiafüggôségnek a jelenlegi viszonyok között értelmezhetetlen politikai szemben-

állásként történô kezelése a stratégia alapja, hanem az együttmûködés, a kölcsönös

egymásrautaltság szükségének a felismerése. Ilyen irányú kezdeményezés valósul

meg az orosz Gazprom, a német E.ON és a magyar MOL rendszerszerû együttmû-

ködésében a gáz- és kôolajmezôk kiaknázásáról, szállításáról, a kereskedésrôl, a

tulajdonlásról stb. történô megállapodásában.

Az energetikai kérdések nemzetközi összefüggéseinek megtárgyalásával kíván

foglalkozni a G-8 soros összejövetele Szentpéterváron és az APEC következô, 2006-

os csúcsértekezlete Moszkvában. A vendéglátó orosz kormányzat nagy volumenû

célokat készül e tanácskozások elé tárni. A jövô útja jórészt attól függ, miként fogadják

a többiek – elsôsorban az USA és az EU tagországai – az orosz stratégiai kezdeményezéseket

és ajánlatokat. A tét a globálisan egymásra utalt világ további egyenjogú

együttmûködô integrációja, vagy egy olyan új világrend, amelyik visszahozza a

feszültségeket, a kiszámíthatatlan következményû szembenállásokat. Biztonsághoz,

békéhez, avagy háborúságra vezet-e az energiaforradalom?

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: gáz Európa Déli Áramlat V.Putyin Orosz Föderáció Kék Áramlat energetikai problémák

A bejegyzés trackback címe:

https://ke-elemzokozpont.blog.hu/api/trackback/id/tr486951957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.