HTML

Közép-európai Elemző Központ

Friss topikok

Címkék

"egységben lét" (1) "felszabadító" (1) "narancsos forradalom" (1) A.Rar (2) A. Janukovics (1) A. Kvasnewski (1) Abe (1) agytröszt (1) alaptörvény-modosítások (1) Alekszand Rar (1) állam (1) Államcsíny (1) államfői találkozó (1) államiság (2) Állami Duma (1) amerikaiak (1) amerikai jog (1) Angela Merkel (1) Arbuzov (1) árulás (1) átalakulás (1) Atlanti Híd (1) auditálás (1) a hatalom ára (1) B.Komorowski (1) baloldal (1) beavatkozás (2) befektetők (1) béke (3) békekötés (1) belső kiegyezés (1) Beszarábia (1) betartott kötelezettség (1) börtönből szabadulás (1) Brezsnyev (1) Bronislaw Komorowski (1) Brzezinski (2) Bukovina (2) burzsoá-demokratikus forradalom (1) Bush (1) civil-társadalom (1) civilizációs forradalom (1) civil kontroll (1) civil szervezetek (1) Corriere della Sera (1) családi klánok (1) csatlakozás (1) csúcstalálkozó (1) D.Grybauskaite (1) D.Trump (1) D.Vidrin (1) David Cameron (1) deja vu érzés (1) Déli Áramlat (1) demokrácia (3) demokraták (1) dialógus (1) dilemma (1) dilemmák (1) diverzio (1) Donald Trump (3) dopping (2) EBESZ (1) egészségi állapot (1) Egyesült Államok (2) egyezkedés (1) együttműködés (1) elemzés (1) életfogytiglani szabadság (1) ellenzék (1) ellenzéki lázadás (1) Elmar Brok (1) elnök-választás (2) elnökhöz közel álló üzletemberek (1) elnökválasztás (3) energetikai problémák (1) érdekviszonyok (1) Erdély (1) Erdogan (1) értékek (1) esélyek (1) EU-társulási szerződés (1) EU-Ukrajna Együttműködési Tanács (1) EU-Ukrajna megállapodás (1) Eurázsia (1) EurÁzsiai Szövetség (1) Eurázsiai Szövetség (2) eurointegració (1) Euronest (1) Európa (2) Európai Bizottság (1) európai értékek (1) Európai integráció (1) európai jogellenes döntések (1) európai Magyarország (1) Európai Parlament (1) Európai Unió (18) Európa elitje (1) EU beteg-gyermeke (1) EU együttműködési megállapodás (1) EU parlamenti választás (1) fegyverszünet (1) felelősség (1) felhozó-verseny (1) feszültségek (1) föderáció (1) fogvatartás (1) folyamat (1) főpolgármester választás (1) fordulat (1) fordulópont (1) forradalom (1) G-20 (1) G-8 (1) G.Westerwelle (1) Gajdos István (3) Galicia (2) gáz (1) gazdaság (1) gazdasági helyzet (1) gázimport-csökkentés (1) gázpiac (1) gázszállítás (1) gázvezeték (1) gáz árak (1) geopolitika (1) geopolitikai helyzet (1) geopolitikai konfliktusok (1) globális vlágrend (1) globalizáció (1) Gorbachev (1) Gorbacsov (3) Gurmai Zita (1) gyermek (1) gyógykezelés (1) háború (1) hamis-momentum (1) Hármas-szövetség (1) Hegyi Karabah Köztársaság (1) Helsinki (1) Heritage Foundation (1) hidegháború (3) Hillary Clinton (1) hitel (1) hitelprogram (1) Hollande (1) holnap választás (1) hrivnya árfolyam (1) Hruscsov (1) Huntington (1) ideológia (1) Ikarus (1) IMF (3) India (2) integracia az EU-val avagy Oroszországgal (1) integráció (4) interju (1) internet (1) Ivan Gasparovic (1) J.Timosenko (2) Janukovics (3) Jelcin (2) Jerevan (1) jogerős börtön-büntetés (1) jövő (1) Jövő (1) Ju.Timosenko (1) Júlia Timosenko (2) Julia Timosenko (4) Juscsenko (1) kacsanyivkai korház (1) Kádár János (1) kalandorság (1) kapitalizmus (1) karabahiak elfogadják (1) Karl Marx (1) Kárpát-Alja (1) Kárpátalja (2) kárpátaljai magyarok (1) Kék Áramlat (1) kelet-európa (1) Kelet-Ukrajna (1) Keleti Partnerség (1) kéziratok (1) kiegyezés (2) kilépések (1) Kína (4) koalició (1) kölcsönös bizalom (1) kommunisták (1) kompország (1) kompromisszum (1) konfliktus (1) könyvvizsgáló (1) konzervatívizmus (1) konzervatívok (1) kormány (1) Koszigin (1) Közép-európai országok (1) központi erőtér (1) Krausz Tamás (1) Kravcsuk (1) krétakör (1) Krím (1) Kucsma (1) külföldi gyógykezelés (1) kűlső nyomás (1) Legfelsőbb Rada (1) legitim hatalom (1) Lenin (3) liberálisok (2) liberális ideológia (1) M.Azarov (2) ma (1) Magyar Irka (1) magyar kisebbség (1) Majdan (1) manipuláció (1) Marxizmus-leninizmus (1) Matenadaran (1) média (1) megállapodás (1) megbokrosodott (1) megegyezés (1) megújúlás (1) Merkel (2) migránsok (1) mini-hidegháború (1) Minszki Megállapodás (1) Mit tegyünk! (1) Mit tehetünk? (1) Mogherini (1) Moszkva (1) MSZP (2) N.Azarov (1) nácik (1) nacionalista (1) nacionalisták (1) nacionalista ideológia (1) Nagy Imre (1) napló (1) NATO (1) négy szakasz (1) Németország (2) nemzetállam (1) nemzetközileg nem elfogadott (1) nemzetközi választási megfigyelők (1) neo-horthysta-rendszer (1) neokon-neolib (1) neoliberalizmus (1) népfront (1) NGO (1) Ny.Azarov (2) nyelvhasználat (1) nyitott társadalom (1) Nyugat (2) nyugatbarát (1) nyugati bankok (1) O.Zarubinszkij (1) okoskodás (1) oligarcha (1) oligarchák (1) olimpia (1) önállóság (1) önálló államiság (1) önkormányzat (1) Orbán (1) Orbán Viktor (1) Örményország (1) oroszok (1) Oroszország (17) Oroszország -1996 (1) orosz bankok (1) Orosz Föderáció (2) összekötő kapocs (1) osztályharc (1) P. Kooks (1) palagáz-mező (1) Pamfilova (1) parlamenti választás (1) párt (1) patriota gazdaság (1) Periferiális-kapitalista (1) perspektívikus feladatok (1) Plotnyickij (1) polarizált politikai klima (1) polgárháború (2) Politikai "burok" (1) politikai helyzet (1) politikai lázálmok (1) politikai vákuum (2) Porosenko (1) poszteurópai modell (1) poszthidegháborús helyzet (1) posztindusztriális (1) Pricewaterhouse Coopers (1) problémák (1) proletárforradalom (1) protektorátus (1) puccs (1) Putyin (6) radikális jobboldal (1) Reagan (1) reform (1) reformok (1) Régiók Pártja (1) Rendszerszerűen (1) rendszerváltás (3) republikánusok (1) revansiszták (1) robotok (1) Románia 1989 (1) rossz hitelek (1) Rosztyiszláv Iscsenko (1) START-3 (1) Strasbourg (1) Stratégia (1) stratégiai érdekek (1) stratégiai partnerek (1) Sz.Arbuzov (2) Sz.Karaganov (1) szabadonengedés (1) Szabadság-párt (1) Szabadságpárt (1) szabadulás a börtönből (1) szabad kereskedelmi övezet (1) szegény (1) szegény-ország (1) szegénység-politika (1) szellemi kínkeservek (1) szélsőjobb erői (1) szeparatisták (1) Szevasztopol (1) SZKP (1) Szlovákia (1) szocialista (1) szocialisták (1) szolidaritás (1) szövetség (1) Szovjetunió (3) Sztálin (1) Taktika (1) Tamás Gáspár Miklós (1) tárgyalás (1) tárgyalás Szocsiban (1) Tariel Vaszadze (1) tározók (1) társulási megállapodás (2) társulási szerződés (1) Társulási szerződés (1) Társulási Szerződés (1) társult tagság (1) Tea Party (1) tegnap (1) terror (1) terrorizmus (1) területen kívüliség (1) területi megosztás (1) tettek (1) Theresa May (1) The Guardian (1) Timosenko (2) timosenko-adó (1) Timosenko-per (1) történelem (1) totális rendszer (1) Trump (1) tudományos-technikai forradalom (1) tulajdonosváltás (1) Tyágnyibok (1) új-neokonok (1) újgeneráció (1) újra alapítás (1) új nemzedék (1) Ukraina (4) Ukrajna (28) Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (1) Ukrajna Megmentésének Bizottsága (1) ukrán alkotmány (1) ukrán és orosz nyelv (1) ukrán gazdaság (1) ukrán Golgota (1) ukrán ipar (1) ukrán közvélemény (1) ukrán nácik (1) UkrAvto (1) US-Russian Relation (1) USA (7) uzsoraszerződés (1) V.Janukovics (14) V.Putyin (3) V. Putyin (1) V/4 csúcstalálkozó (1) vádak (1) vádak Timosenko ellen (1) választás (1) választások (1) válság (2) vámunió (2) Vámunió (3) védelmi kiadások (1) Velencei Bizottság (1) verseny (1) versenyképesség (1) versenyképtelen (1) vezérelv (1) Viktor Janukovics (6) világ-hatalmi válság (1) világrend (1) Vilnus (1) Visegrádi 4-k (1) viszony Moszkvához (1) vita tézisek (1) Vlagyimir Putyin (3) vonakodva csatlakozás (1) XVIII. kongresszus (1) XXI.század (1) Zaharcsenko (1) Zjugánov (1) zsákutca (3) Címkefelhő

Ki avatkozik az elnök-választásokba? (Oroszország 1996)

2018.11.03. 12:43 KeményLászló

Az 1993-1999 közötti időszakban – a pártok kialakulásának bizonytalanságai miatt – Oroszországban „pártok nélküli” plurális választásokra került sor, és a szükséges törvényi normatívák is „gyerekcipőben járva” szabályoztak. Ezzel együtt a szavazások eredményeinek legitimitását - hatalomváltást érően - nem kérdőjelezte meg senki. Különösen fontos ezt hangsúlyozni az 1996-s elnök-választást illetően, ill. szinte valamennyi regionális, helyi önkormányzati választással kapcsolatban.

Borisz Jelcint 1991-ben, a Szovjetunióból kiszakadt, de még szovjet-szocialista Oroszország elnökének választották meg. A már magát „polgári-demokratikus állam-berendezkedésűnek” tekintő ország elnökének a megválasztására először 1996-ban került sor. Ez az esemény azért fordulópont, mert itt dőlt el belátható időre véglegesen, hogy Oroszország megmásíthatatlanul erre az államformára rendezkedik be. Ugyanakkor, az 1996. június 16-án kezdődött elnök-választás, „állatorvosi lóként” szerepel a politológia tantárgy szemléltető anyagai között. A kiélezett politikai helyzet kockázatát jellemezte már az is, hogy - az összes későbbi elnök-választások közül az egyetlen volt, amelyen - szükség lett, (július 3-án) második fordulóra. Az, hogy nem csupán a személyekről, hanem a rendszerváltás elfogadásáról, vagy elvetéséről szólt ez a döntés, abban is megmutatkozott, hogy az új hatalmat megjelenítő, Jelcin ellenfelévé, a leváltott rendszert jelképező KPRF (Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja) elnöke, Zjugánov vált. Sőt, az elnökit félévvel megelőző, parlamenti választás eredményeként a legtöbb mandátumot (22%) a kommunisták nyerték el, s a jelcinista „Mi házunk-Oroszország” csak a harmadik lett (10%). A lakosság a sikertelen gazdasági reformok, az életét megkeserítő szociális lepusztulás és a mindent szétrabló korrupció miatt, a csecsen-háború veszteségeit megszenvedve elfordult Jelcintől, elvesztette a bizalmát a rendszerváltás kierőszakolói iránt. Az első forduló előtt a közvélemény kutatás a regnáló elnöknek 8-9% támogatást prognosztizált.

Jelcin környezetéből származó információk szerint komolyan számoltak olyan variációval is, hogy az 1996-s elnök-választásra Anatolij Szobcsákot jelölik Borisz Jelcin helyett.  De, közeledve a jelölés aktuálissá válásához, 1995. decemberben, személyesen Jelcin és Szobcsak megvitatták a helyzetet és a szentpétervári polgármester véglegesen letett a jelölés vállalásáról, mert megértette: „Jelcin semmivel sem törődve mégis elindul a másodszori ciklusra”. A politikai vélemény-kutatással foglalkozó „Közvélemény Alap” igazgatója, Oszlon – aki Csubajsz mellett dolgozott a jelcini kampány stábban – 2006-ban arról emlékezett meg, hogy „Jelcin győzelme a politikai technológiák használatának volt köszönhető. (Александр Ослон. Как в 1996 году Аналитическая группа сделала опросы социальным фактом. http://polit.ru/article/2006/09/25/analitgroup/). A választásokat megelőzően Jelcin támogatása rendkívül alacsony volt, s 1996. februárban, amikor bejelentette a jelölését, a veresége elkerülhetetlennek látszott.  A közvélemény kutatási adatok szerint a lakosság 30% teljes mértékben egyetértett azzal, hogy „a kommunisták idején minden jobb volt és azt szeretnék, hogy minden a régiek szerint legyen” és még 33% részben egyetértett ezzel a kitétellel. Oszlon visszaemlékezésében azt is megemlítette, hogy Davosban, a Világgazdasági Fórumon, Zjugánovot úgy fogadták, mint a választás esélyesét, és valószínűleg Oroszország jövőbeni elnökét. Mindehhez tartozott az is, hogy 1996. márciusban, a Duma határozatában érvénytelennek nyilvánította a Belavezsajai Megállapodást a Szovjetunió megszüntetéséről. Erre válaszul Jelcin rendeletet készíttetett elő a Duma feloszlatásáról; a rendkívüli állapot kihirdetéséről, az elnök-választás elhalasztásáról és a KPRF betiltásáról. Csubajsznak köszönhető, hogy ebből nem lett semmi, mert meggyőzte Jelcint a döntései elkésettségéről. (Ельцин Б. Н. «Президентский марафон» — М.: ООО "Издательство АСТ", 2000).

A tét óriási volt, amit az is megerősített, hogy 1996. április 27-én, 13 oligarcha – köztük a legbefolyásosabb Berezovszkij, Guszinszkij, Potanyin, Szmolenszkij, Fridman, Hodorkovszkij – nyílt levelet tett közzé a lapokban. Arra intették a lakosságot, hogy az orosz vállalkozók „rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal és akarattal, hogy nyomást gyakoroljanak a túlságosan elvtelen és kompromisszum hiányos politikusokra.” ("Заявление тринадцати". Предприниматели требуют от политиков взаимных уступок. http://www.ng.ru/specfile/2000-11-24/11_document.html ).  

A 69,81%-s szavazási részvétel mellett lezajlott választás eredményét - Jelcinnek 35,28% jutott, Zjugánovnak pedig 32,03% - a későbbiekben meghatározó személyiségek is csalással elértnek tartották. A két forduló között elszabadultak az indulatok. Jelcin beteg lett – a releváns visszaemlékezések szerint infarktusa volt – és a közvélemény kutatás 3-5% közötti támogatást jelzett. Ekkor vette át a folyamat irányítását az elnök lánya, Tatjána Djacsenko, aki az USA elnökéhez fordult segítségért. A második forduló kampányát már Bill Clinton – aki azzal „szállt be”: „Őrülten szeretném, hogy ez a pasas győzzön.” (The Wall Street Journal szerkesztőségi írása az oroszországi helyzetről, "Россия Ельцина"- címmel idézi http://web.archive.org/web/20070827022333/http://www.inopressa.ru/wsj/2007/04/24/09:52:20/rossia ) – korábbi választási kampányának vezetője vezényelte. („Amikor  Jelcin, aki elcseszte a reputációját, 1996-ban jelöltette magát a második ciklusra, úgy tűnt, hogy az ellenfelének, Zjugánovnak a győzelme, elrendeltetett”- jegyezte meg David Remnick, a The New Yorker-ben 2014-ben. A fordítása – értelmező megjegyzésekkel kiegészítve – az Inopressa-ban jelent meg.  В The New Yorker, Наблюдая за затмением: Майкл Макфол находился в России, когда там появились перспективы демократии.... и когда эти перспективы начали тускнеть. – címmel. http://www.inopressa.ru/article/05aug2014/newyorker/mcfaul. Eredeti: David Remnick  Watching the eclipse. http://www.newyorker.com/magazine/2014/08/11/watching-eclipse?utm_source=tny&utm_campaign=generalsocial&utm_medium=twitter&mbid=social_twitter . A „család” mindent megtett  Jelcin győzelméért, mert az életüket is féltették vereség esetén: Василий Авченко. Теория и практика политических манипуляций.  Глава II. Эффективность политических манипуляций на практических примерах (Россия 1990-х). §1. Выборы Президента РФ в 1996 году. «Семья»: победа любой ценой. http://psyfactor.org/polman3.htm  . https://russian.rt.com/inotv/2017-06-18/WSWS-rasskazal-kak-v-1996 )

Anélkül, hogy minden részletét bemutatnánk a két forduló közötti kampánynak és politikai történéseknek – hiszen hatalmas irodalma van már, amelyet nem lehet rövidítve helyettesíteni – mégis a legfontosabb elemeit érdemes megemlíteni. Ilyennek tekinthető két alapvető összefüggés: egyrészről, a Zjugánov kampányához felhasználható valamennyi eszköz, forrás ellehetetlenítése, „lefagyasztása”; másrészről, a világban és az országban rendelkezésre álló valamennyi hasznosítható eszköz és forrás igénybevétele, mozgósításra, befolyásolásra Zjugánov ellen. Ezeknek a „tételeknek” a bizonyítására szolgálnak az érintettek visszaemlékezései, a külföldi és hazai politológusok elemzései, (Lásd, pl. Русская рулетка – 96. Как делали президента. http://flb.ru/infoprint/1692.html. Главный аналитик НТВ г-н Вильчек о манипуляциях этой телекомпании на выборах 1996 года // Независимая газета, № 198 (1769), 23 октября 1998, с. 8. Павел Хлебников. Крестный отец Кремля Борис Березовский, или история разграбления России “Черная касса” президентской кампании Ельцина. http://business.polbu.ru/hlebnikov_berezovsky/ch09_vii.html. Как выбирали Бориса Ельцина: интервью В. Никонова, возглавлявшего пресс-службу предвыборного штаба Б. Ельцина, и Г. Зюганова «Московским новостям» от 06.07.2006.) s azok a tények, amelyeket azóta sem sikerült „köddé változtatni”. (Ilyen tény volt pl. a Zjugánov kampányának pénzügyi forrásait kezelő Тверьуниверсалбанк működési engedélyének a visszavonása az első fordulót követő első napon. Lásd: Президентские выборы в России (1996). http://www.studfiles.ru/preview/3538042/ ).

A Jelcin melletti kampány fő eszköze lett a közigazgatás valamennyi rendszere, s azok struktúrái, személyei és anyagi forrásai; valamint a tömegkommunikáció (oroszul: СМИ) egésze, kiemelten a TV valamennyi csatornája és adása. A választásokat követően a „Hatékony politika Alapítvány” vezetője, Gleb Pavlovszkíj, aki Jelcin stábjában dolgozott, összefoglaló elemzést készített „Elnök 1996-ban: forgatókönyv és a győzelem technológiája (Hogyan, miként és miért győztünk a választásokon 1996-ban. Viszonyunk Borisz Jelcin győzelméhez)” címmel. Az értékelésről a „Független Újság (Независимая газета)” megállapította: „ez a tanulmány feltárja a közvélemény manipulálásának az agyafúrt technológiáját és a konkurensek politikai és ideológiai előzésének sajátos mechanizmusát. …A győzelem receptje: a szakértők erőforrásainak mozgósítása + az információs tér dominálása + az ellenfél lépéseinek blokkolása + a tömegkommunikáció (СМИ) vezérlése + az elitek uralása”.  (Картофанов С. Подход к победе Президента // НГ — сценарии, № 160, 29.08.1996. ).

A kampány stílusa dermesztőre sikerült. Az amerikai tanácsadók a legkegyetlenebb „western- és katasztrófafilmeket” varázsolták a TV-k képernyőire, ahol a „jó-fiúknak” a „gonosz-kommunisták” lettek az ellenségei. A képernyőről „patakokban” folyt a vér, ahogyan éjjel-nappal vetítették a sztálini-múlt szörnyűségeiként mindazt, amit a polgárháború „vörös-terrorjáról”, a „gulágokról” az archívumokban találtak. A TV-műsorokat arra is felhasználták, hogy a végeredmény érdekében befolyásolják az idősebbek időbeni megjelenését a szavazó helységekben. A szavazás reggelén olyan TV-sorozat – „A homok titkai (Секрет тропиканки)” - befejező részét közvetítették, amely „odaragasztotta” a „nyugdíjasokat” a képernyő elé, és csak később, együtt a fiatalabb korosztállyal és befolyásolhatóan, mentek leadni a voksaikat a déli-délutáni órákban.  (Lásd erről: Az NTV főelemzője, Vilcsek – aki szintén Jelcin stábjának dolgozott – később bevallotta, hogy aktívan felhasználták Jelcin érdekében a manipuláció eszközeit a műsorokban. Главный аналитик НТВ г-н Вильчек о манипуляциях этой телекомпании на выборах 1996 года // Независимая газета, № 198 (1769), 23 октября 1998, с. 8. http://vivovoco.astronet.ru/VV/NO_COMM/VV_NOC_W.HTM ).

Az újságok is részesei lettek a „nagy manipulációnak”. A „Ne adj Isten (Не дай Бог!)” című akkori lapnak a tudósítója, Andrej Vasziljev később igyekezett tisztázni az újságírói lelkiismeretét, és elmondta „az újság fő tézise az volt, hogy Zjugánov győzelme esetén elkezdődik a polgárháború, tömeges letartóztatások és kivégzések jönnek, meg éhínség. Közben Hitlerhez is hasonlították Zjugánovot” – a helytelen viselkedéséért Vasziljev „bűn-bocsánatot” kért – „hiszen senki előtt nem titok, hogy akkor valójában a kommunisták győztek … meg kellett volna engedni Oroszországnak a demokratikus választást … ez a választás a kommunistákra esett”.  (Радио „Эхо Москвы”. Особое мнение. В гостях: Андрей Васильев журналист. http://echo.msk.ru/programs/personalno/853506-echo/#element-text ).

Az 1996-s elnökválasztás azért is fordulópont, mert a csalások ellenére – amelyeket a lakosság is világosan érzékelt és felfogta a következményeit is – nem következtek be tiltakozó tüntetések, zavargások, hanem az élet ment tovább. Mindebből három tanulság következhet:

o          a társadalomnak nem tetszett az új rendszer, nem fogadta be (különösen a megjelenítőit!);

o          nosztalgiát érzett a „kommunista” rendszer stabilitása, személyes biztonságot nyújtó kiszámíthatósága iránt, de minden áron – főleg polgárháborúval - nem kívánta, nem vállalta a visszatérését;

o          az „új” kommunista pártot, a KPRF-t, az új rendszer részének tekintette és egyelőre nem talált az érdekei képviseletére nála megfelelőbbet, de vár egy ilyen pártra.

Az 1996-s elnökválasztásnak azon jellege miatt, hogy a mindössze néhány éves rendszerváltás társadalmi legitimálásának érvényben maradásáról, vagy elvetéséről is szólhatott, a továbbiakban a politikusok a maguk számára azonosulási mérföldkőnek tekintették. Vlagyimir Zsirinovszkij pl. a 2000-s választási kampányában, Ljubov Szliszka, amikor a Duma alelnöke lett, és mások véleményként vagy állításként fogalmazták meg, hogy „az első forduló valóságos eredményei, de az is lehet, hogy a második fordulóé szintén” egészen mások voltak, s a győzelmet Zjugánov szerezte meg, de olyan nyomás alatt állt, hogy nem vállalta fel Jelcin „győzelmének” elvitatását, a törvényes és nyilvános eszközök igénybevételével az igazság kiderítését. Bár „szóbeszédben”, de mégis szavahihető személyek – Sz. Baburin és Sz. Udalcov – által igazoltan, a „rendszeren kívüli” ellenzékkel találkozva Dimitrij Medvegyev, elnökként 2012. február 20-án az 1996-s elnökválasztással kapcsolatban megemlítette, hogy „nem valószínű, hogy bárkinek is kételye lenne az 1996-s elnökválasztás győztesét illetően. Nem Borisz Nyikolájevics Jelcin volt az.” (Idézi: Президентские выборы в России (1996). https://ru.wikipedia.org/wiki/Президентские_выборы_в_России_(1996)/. Максим Соколов. Его прощальный поклон. http://expert.ru/expert/2012/08/ego-proschalnyij-poklon/ ).

Ez olyannyira „megrázta” azt a „liberális” közeget, amely Medvegyevben a saját emberét vélte felfedezni, hogy az elnök környezete kénytelen lett cáfolatot közzé tenni. (Lásd: Кремль отрицает, что Медведев признал фальсификацию победы Ельцина. http://rus.delfi.lv/news/daily/abroad/kreml-otricaet-chto-medvedev-priznal-falsifikaciyu-pobedy-elcina.d?id=42152272). Ugyanakkor a politikusok másik része, pontosan az ellenkezőjét olvassa ki Jelcin győzelméből. Szerintük ez a győzelem az „Új Oroszország” meggyökeresedésének nagyon fontos eleme. Jegor Gajdar pl. a választást követően megjegyezte: „egyetlen módszer a ’kommunista revans’ elkerülésére, csak Jelcinnek, a jelenlegi elnöknek a támogatása lehetett, minden gyengesége ellenére.”  (Выступление Е.Т. Гайдара на совете партии // Архив Егора Гайдара. http://gaidar-arc.ru/file/bulletin-1/DEFAULT/org.stretto.plugins.bulletin.core.Article/file/96 ). Ennek a „másik oldalnak” is van „szélsősége”, amelyik azt hirdeti, hogy igazából a „cinkelés” többsége a Zjugánov javára történt”. (Lásd: Дмитрий Орешкин: «Большинство фальсификаций было в пользу Зюганова». https://lenta.ru/articles/2015/11/03/oreshkin/ ).

Az 1996-s elnökválasztás Jelcin számára „pirruszi-győzelmet” jelentett. Az utána következő évek válságai – különösen az 1998-s államcsőd – ezt szemléletesen megmutatták. A második ciklus senkinek – sem Jelcin, sem az „ifjú-liberálisok”, s főképpen nem a társadalom – számára megnyugvást, fejlődést nem hozott. Törvényszerű lett a bukás - amely a rendszer korrekcióját is feltételezte - és az elnöki poszt átadásával 1999 szilveszterén be is következett. 

Szólj hozzá!

Címkék: liberálisok kommunisták beavatkozás elnök-választás Jelcin Oroszország -1996 Zjugánov

A bejegyzés trackback címe:

https://ke-elemzokozpont.blog.hu/api/trackback/id/tr1014341741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.