Helyzet van. Ezt szokás mondani, amikor egy folyamatban olyan körülmények teremtődnek, hogy be kell avatkozni, utat kell választani: merre és hogyan tovább?
Ilyenkor a legfontosabb a higgadt és türelmes, de mégis időben meghozott döntés. Ehhez két dologra van szükség: a helyzet rendszerszerű felmérésére és a lehetséges döntési változatok közötti választás kritériumainak ugyancsak rendszerszerszerű kialakítására.
Ma Magyarországon helyzet van és útválasztási döntést kell hozni. A helyzet abból alakult ki, hogy 2010-ben olyan alkotmányozó többségű hatalom jött létre, amely leállította az országban 1989-től a polgári-demokrácia szabályai szerint zajló, érdek-kiegyensúlyozáson alapuló társadalmi-gazdasági, politikai berendezkedés kiépítésének folyamatát, s helyette lényegét tekintve ellentétes irányultságú, a globális fejlődés főútvonalától leváló, nemzetieskedő „zárványország” reinkarnálásába fogott. Az eltelt 6 év alatt ez a történelmi „sérelmeket”, túlburjánzó nacionalista és egyéb megosztó érzelmeket, a hatalom szűk-körének érdekében mozgósító, látvány-kormányzás elérte a rendszerének a konszolidációját. Ugyanakkor a „kívül-rekedtek” egymással szembeni érdekütköztetésével, megalázásával, megfélemlítésével, elszegényítésével olyan feszültséget gerjesztett, amely veszélyezteti az ország jövőjét. A kialakult helyzetben a felelős politikai erők döntés előtt állnak: hogyan tovább?!
Ha nem tudnak kiutat mutatni, akkor még a politikai osztályon átlépő fékezhetetlen tömegmozgolódás rendszert-döntő folyamata is beindulhat. Az alternatíva a politikai erők kezében van, a polgári-demokrácia játékszabályainak megfelelő parlamenti választások során legkésőbb 2018-ban. Az idő sürget. A békés, de az eltorzult helyzetet mindenképpen minőségileg átalakító változásra most kell meghozni a szükséges döntéseket. Vonatkozik ez a Magyar Szocialista Pártra is, mint a magyar dolgozó tömegek, a kiszolgáltatott rétegek, a rendszer összes kárvallottja érdekeinek felvállalójára és képviselőjére. Az MSZP soron következő, tisztújító kongresszusa hívatott a helyzetnek megfelelő döntéseit meghozni.
Abból kiindulva, hogy a rendszerszerű elemzések ismeretében vagyunk és képesek a stratégiai döntések meghozatalára, s kivitelezésükhöz a taktikai módszerek, anyagi és technikai feltételek biztosítására, a következők közül kell választanunk:
- Mit tehetünk a jelenlegi magyarországi helyzetben?
Figyelembe kell vennünk legalább 3 tényezőt:
- a nemzetközi környezet alakulását, belátható, számunkra hatással bíró perspektíváját;
- a hazai gazdasági, szociális, és a többi társadalmi, politikai összefüggést, amely létezik, ill. kialakulhat a hatalom manipulációi következtében is;
- az MSZP és azoknak a politikai erőknek az állapotát, amelyekkel együtt, vagy szemben kell cselekednie.
Teoretikusan két változat mutatható ki:
- Az elemzésekből arra a következtetésekre jutunk, hogy belátható perspektívában nem kivitelezhető a rendszer leváltása. Ezért a stratégiának arra kell irányulnia, hogy minél nagyobb számban kerüljenek be a parlamentbe a kétharmad gyengítésében, a további „jobbra-tolódás” megakadályozásában érdekelt politikai erők. Ennek:
- egyik változata lehet, hogy a „pártépítés” perspektíváját szem előtt tartva, egyedül indulnak a pártok a választásokon.
- Másik módja, „összefogást” feltételez a stratégiában egyező erők között, amely több módon is elérhető: előzetes megállapodásokkal az egyéni mandátumok helyeinek képviseleti kialakításában; a közös listák állításában stb.
- A helyzet elemzése esélyt tár fel a rendszert fenntartó politikai erők legyőzésére, s ebből adódóan a stratégiai döntés a változtatás elérése, s ehhez valamennyi erőforrás biztosítása. Ebben az esetben:
- határozott és minden további taktikai, irányítási, erőforrás mozgósítási stb. döntést a változás elérését biztosító stratégiának kell alávetni.
- nem lehetséges előzetes megállapodás olyan politikai erőkkel, amelyek nem, vagy kétkedve, „hátsó szándékkal” taktikázva (saját külön célt követve!) stb. bizonytalanul vállalják az „összefogást”.
- a pártnak saját stratégiájából építkezve kell a programját kidolgoznia és hirdetnie, aktíva hálózatát és bázisát építenie.
- szövetségi politikájának a bázisa megnyerésén, kiszélesítésén, a párt stratégiáját elfogadók, vállalók támogató együttműködésén kell alapulnia.
- a többi párttal az együttműködés azok viselkedésétől, s a választásokon elért eredményétől függően a rendszert leváltó győzelem érdekében érték-elvi alapon alakítható ki.
- Mit tegyünk a jelenlegi helyzetben?
A vázolt változatok közötti választás kritériumai 3 összefüggés-rendszerből kristályosíthatók ki:
- az ország – demokratikus, modernizációs érték-alapú fejlődését biztosító - perspektivikus érdekei; s ennek keretében:
- az MSZP bázisának érdekei;
- az MSZP politikai fejlődését meghatározó érdekek.
Az így levezetett helyzet elemzéséből és a kritériumok megfogalmazásából az következik, hogy:
- A nemzetközi körülmények (azok a stratégiai hatást gyakorló tényezők, amelyek 2- 5 éves perspektívában beláthatóak!) kb. 50-60% esélyt mutatnak a jelenlegi magyarországi rendszer támogatásának, tudomásul vételének, „megtűrésének” a megszüntetésében;
- A hazai viszonyok jórészt „lekövetik” a külső hatásokat, s a jelenlegi és tendenciájában előrevetíthető „saját” jellemzői (szegénység, kormány-korrupció, oktatási, egészségügyi válságok, a gazdaság leépülése, a robotizációból adódó munkahelyvesztések stb.) a 2-5 éves perspektívában kb. 60-75% esélyt mutatnak a „rendszer-, kormánydöntő” közhangulat és törekvés kialakulására.
- A politikai erők, a hazai párt-struktúra nincs „készültségi” állapotban. Az MSZP olyan áldatlan célponttá vált, amely jelentősen felőrőlte a szervezeti erejét és ellehetetlenítette a természetes bázisának a nyílt támogatását. A felszámolására, de legalább az ellehetetlenítésére törő hatalom mellett, ebben szerepet játszanak külső politikai szereplők, és hazai jobboldali, illetve magukat „bal-liberális versenytársnak” tekintő politikusok is. A stratégia döntések meghozatalában mérlegelni kell ezt a körülményt. Az MSZP-n belül is létezik mindezek következtében bizonytalanság, egzisztenciális félelem, kishitűség stb. A párt vezetőinek tisztújítási menetében a „castingolás” – főként belső kezdeményezésű, de külső erők által kivitelezve – könnyen „csapdába ejtheti”, tévútra viheti a pártot. A politikai erők és különösen az MSZP szerepe a megfelelő stratégiai döntés meghozatalához kb. 30-40% állapotot tükröz.
Mindezekből következően, az MSZP kongresszusnak rendkívüli felelőssége van a döntéseit illetően:
- Stratégiai döntést kell elsődlegesen hoznia az útválasztásról. A vázoltak alapján mérlegelve: az esély megvan, de a feltételeket a pátban kell megteremteni, hogy a jelenlegi hatalmi-rendszer leváltására történő felkészülést válassza!
- A stratégia döntés részének kell lennie a személyi döntéseknek! Olyan vezetésnek kell felállnia, amelyik tudatában van a stratégia felelősségével és a feladat súlyával, képes a nehézségét vállalni és megvalósítani.
