HTML

Közép-európai Elemző Központ

Friss topikok

Címkék

"egységben lét" (1) "felszabadító" (1) "narancsos forradalom" (1) A.Rar (2) A. Janukovics (1) A. Kvasnewski (1) Abe (1) agytröszt (1) akciók (1) alaptörvény-modosítások (1) Alekszand Rar (1) állam (1) Államcsíny (1) államfői találkozó (1) államiság (2) Állami Duma (1) amerikaiak (1) amerikai jog (1) Angela Merkel (1) Arbuzov (1) Argentina (1) árulás (1) átalakulás (1) Atlanti Híd (1) auditálás (1) Auschwitz (1) a hatalom ára (1) B.Komorowski (1) baloldal (1) Bandera (1) beavatkozás (2) befektetők (1) béke (4) békekötés (1) belső kiegyezés (1) Beszarábia (1) betartott kötelezettség (1) biologiai-háború (1) börtönből szabadulás (1) Brezsnyev (1) Bronislaw Komorowski (1) Brzezinski (2) Budapesti Memorandum (1) Bukovina (2) burzsoá-demokratikus forradalom (1) Bush (2) civil-társadalom (1) civilizációs forradalom (1) civil kontroll (1) civil szervezetek (1) Corriere della Sera (1) családi klánok (1) csatlakozás (1) csúcstalálkozó (1) D.Grybauskaite (1) D.Trump (1) D.Vidrin (1) David Cameron (1) deja vu érzés (1) Déli Áramlat (1) demokrácia (3) demokraták (1) Deutschland (1) dialógus (1) dilemma (1) dilemmák (1) diverzio (1) Donald Trump (3) dopping (2) EBESZ (1) egészségi állapot (1) Egyesült Államok (2) egyezkedés (1) együttműködés (2) elemzés (1) életfogytiglani szabadság (1) ellenzék (1) ellenzéki lázadás (1) Elmar Brok (1) elnök-választás (2) elnökhöz közel álló üzletemberek (1) elnökválasztás (4) ember (1) emberiség (1) energetikai problémák (1) érdekviszonyok (1) Erdély (1) Erdogan (1) értékek (1) esélyek (1) eszmék (1) EU (1) EU-társulási szerződés (1) EU-Ukrajna Együttműködési Tanács (1) EU-Ukrajna megállapodás (1) Eurázsia (1) EurÁzsiai Szövetség (1) Eurázsiai Szövetség (2) eurointegració (1) Euronest (1) Európa (2) Europäische Union (1) Európai Bizottság (1) európai értékek (1) Európai integráció (1) európai jogellenes döntések (1) európai Magyarország (1) Európai Parlament (1) Európai Unió (18) Európa elitje (1) EU beteg-gyermeke (1) EU együttműködési megállapodás (1) EU parlamenti választás (1) fegyverszünet (1) felelősség (1) felhozó-verseny (1) felszabadulás (1) feszültségek (1) föderáció (1) fogvatartás (1) folyamat (1) folytatásos (1) főpolgármester választás (1) fordulat (1) fordulópont (1) forradalom (1) G-20 (2) G-7 (1) G-8 (1) G.Westerwelle (1) Gajdos István (3) Galicia (2) gáz (1) gazdaság (1) gazdasági helyzet (1) gázimport-csökkentés (1) gázpiac (1) gázszállítás (1) gázvezeték (1) gáz árak (1) geopolitika (1) geopolitikai helyzet (1) geopolitikai konfliktusok (1) globális-lokális (1) globális vlágrend (1) globalizáció (1) Gorbachev (1) Gorbacsov (4) Gurmai Zita (1) gyermek (1) gyógykezelés (1) háború (1) halálmenet (1) hamis-momentum (1) Hármas-szövetség (1) Hegyi Karabah Köztársaság (1) Helsinki (1) Heritage Foundation (1) hidegháború (4) Hillary Clinton (1) hitel (1) hitelprogram (1) Hollande (1) holnap választás (1) holodomor (1) Holodomor (1) holokauszt (1) hrivnya árfolyam (1) Hruscsov (1) Huntington (1) ideológia (2) Ikarus (1) IMF (3) India (2) integracia az EU-val avagy Oroszországgal (1) integráció (4) interju (1) internet (1) Ivan Gasparovic (1) J.Timosenko (2) Janukovics (3) Jelcin (2) Jerevan (1) jogerős börtön-büntetés (1) Jövő (1) jövő (2) Ju.Timosenko (1) Júlia Timosenko (2) Julia Timosenko (4) Juscsenko (1) kacsanyivkai korház (1) Kádár János (1) kalandorság (1) kanossza (1) kapitalizmus (1) karabahiak elfogadják (1) Karl Marx (1) Kárpát-Alja (1) Kárpátalja (2) kárpátaljai magyarok (1) Kék Áramlat (1) kelet-európa (1) Kelet-Ukrajna (1) Keleti Partnerség (1) Kerch (1) Kercsi-szoros (1) kéziratok (1) kiegyezés (2) kilépések (1) Kína (4) koalició (1) kölcsönös bizalom (1) Komjáthi Imre (1) kommunisták (1) kompország (1) kompromisszum (1) konfliktus (1) könyvvizsgáló (1) konzervatívizmus (1) konzervatívok (1) kormány (1) Koszigin (1) Közép-európai országok (1) központi erőtér (1) Krausz Tamás (1) Kravcsuk (1) krétakör (1) Krím (1) Krim (1) Kucsma (1) külföldi gyógykezelés (1) kulissza (1) kűlső nyomás (1) kultúra (1) Kurt Volker (1) Legfelsőbb Rada (1) legitim hatalom (1) Lenin (3) liberálisok (2) liberális ideológia (1) M.Azarov (2) M.Turski (1) ma (1) Magyar Irka (1) magyar kisebbség (1) Majdan (2) Málta (1) manipuláció (1) Marxizmus-leninizmus (1) Matenadaran (1) média (1) megállapodás (1) megbokrosodott (1) megegyezés (2) megújúlás (1) Merkel (2) mesterséges intelligencia (1) migránsok (1) milonga (1) mini-hidegháború (1) MinszkiMegegyezés (1) Minszki Megállapodás (1) Mit tegyünk! (1) Mit tehetünk? (1) Mogherini (1) Moszkva (1) MSZP (2) munka (1) N.Azarov (1) nácik (1) nacionalista (1) nacionalisták (1) nacionalista ideológia (1) Nagy Imre (1) napló (1) NATO (1) négy szakasz (1) Németország (2) nemzetállam (1) nemzetközileg nem elfogadott (1) nemzetközi választási megfigyelők (1) neo-horthysta-rendszer (1) neokon-neolib (1) neoliberalizmus (1) népfelkelés (1) népfront (1) NGO (1) Ny.Azarov (2) nyelvhasználat (1) nyitott társadalom (1) Nyugat (2) nyugatbarát (1) nyugati bankok (1) O.Zarubinszkij (1) Óbudai Forradalom (1) okoskodás (1) oligarcha (1) oligarchák (1) olimpia (1) önállóság (1) önálló államiság (1) önkormányzat (1) Orbán (1) Orbán Viktor (1) Örményország (1) oroszok (1) Oroszország (17) Oroszország -1996 (1) orosz bankok (1) Orosz Föderáció (2) összekötő kapocs (1) osztályharc (1) P. Kooks (1) palagáz-mező (1) Pamfilova (1) pandemia (1) parlamenti választás (1) párt (1) partnerek (1) Patchwork (1) patriota gazdaság (1) Periferiális-kapitalista (1) perspektívikus feladatok (1) Plotnyickij (1) polarizált politikai klima (1) polgárháború (2) politika (1) Politikai "burok" (1) politikai helyzet (1) politikai lázálmok (1) politikai vákuum (2) Porosenko (4) poszteurópai modell (1) poszthidegháborús helyzet (1) posztindusztriális (1) pravoszlavok (1) Pricewaterhouse Coopers (1) problémák (1) proletárforradalom (1) protektorátus (1) puccs (2) Putyin (7) rabszolgatörvény (1) radikális jobboldal (1) Reagan (2) reform (1) reformok (1) Régiók Pártja (1) Rendszerszerűen (1) rendszerváltás (3) republikánusok (1) revansiszták (1) robotok (1) Románia 1989 (1) rossz hitelek (1) Rosztyiszláv Iscsenko (1) Russia (1) START-3 (1) Steinmeier-formula (1) Strasbourg (1) Stratégia (1) stratégiai érdekek (1) stratégiai partnerek (1) Sz.Arbuzov (2) Sz.Karaganov (1) szabadonengedés (1) Szabadság-párt (1) Szabadságpárt (1) szabadulás a börtönből (1) szabad kereskedelmi övezet (1) szakszervezetek (1) szegény (1) szegény-ország (1) szegénység-politika (1) szellemi kínkeservek (1) szélsőjobb erői (1) szeparatisták (1) Szevasztopol (1) SZKP (1) Szlovákia (1) szocialista (1) szocialisták (1) szociális alávetettség (1) szolidaritás (1) szövetség (1) Szovjetunió (3) Sztálin (1) sztrájk (2) Taktika (1) Tamás Gáspár Miklós (1) tangó (1) tárgyalás (1) tárgyalás Szocsiban (1) Tariel Vaszadze (1) tározók (1) társadalom (1) társulási megállapodás (2) Társulási szerződés (1) Társulási Szerződés (1) társulási szerződés (1) társult tagság (1) Tea Party (1) tegnap (1) tényezők rendszere (1) természetes intelligencia (1) terror (1) terrorizmus (1) területen kívüliség (1) területi megosztás (1) tettek (1) Theresa May (1) The Guardian (1) Timosenko (2) timosenko-adó (1) Timosenko-per (1) tőke (1) történelem (1) totális rendszer (1) Trump (2) tudományos-technikai forradalom (1) tulajdonosváltás (1) tüntetés (1) tüntetések (1) Tyágnyibok (1) Tyimosenko (1) új-neokonok (1) újgeneráció (1) újra alapítás (1) új nemzedék (1) Ukraina (4) Ukraine (1) Ukrajna (33) Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (1) Ukrajna Megmentésének Bizottsága (1) ukránok (1) ukrán alkotmány (1) ukrán és orosz nyelv (1) ukrán gazdaság (1) ukrán Golgota (1) ukrán ipar (1) ukrán közvélemény (1) ukrán nácik (2) UkrAvto (1) Ungarn (1) US-Russian Relation (1) USA (7) uzsoraszerződés (1) V.Janukovics (14) V.Putyin (3) V. Putyin (1) V/4 csúcstalálkozó (1) vádak (1) vádak Timosenko ellen (1) választás (2) választások (1) válság (2) változatok (1) Vámunió (3) vámunió (2) védelmi kiadások (1) Velencei Bizottság (1) verseny (1) versenyképesség (1) versenyképtelen (1) vezérelv (1) Vidámak és Leleményesek Klubjalu (1) Viktor Janukovics (6) Viktor Orban (1) világ-hatalmi válság (1) világrend (1) Vilnus (1) virus (1) Visegrádi 4-k (1) viszony Moszkvához (1) vita tézisek (1) Vlagyimir Putyin (3) vonakodva csatlakozás (1) World Economy (1) XVIII. kongresszus (1) XXI.század (1) Zaharcsenko (1) zarándoklat (1) Zelenszkij (3) Zjugánov (1) zsákutca (3) zsidók (1) исторический контекстн (1) Конституция (1) поправки (1) Президент (1) Путин (1) Российская Федерация (1) Címkefelhő

Ukrajna: Szaporodnak a kezdeményezések, fogy a remény. Sikerülhet-e kijutni a zsákutcából?

2015.09.02. 07:58 KeményLászló

Ukrajnában és azon kívül is egyre növekszik azoknak a száma, akik igyekeznek kiutat találni a kialakult helyzetből, netán tenni is valamit az ország megmentéséért. Itt nem csak azokról a belső és külső politikai erőkről, továbbá az adott geopolitikai térség manővereiben érdekelt globális gazdasági szereplőkről van szó, akik jelenleg is „kezelik” az ukrajnai zsákutca lepusztulását, hanem azokról is, akiket elüldöztek, vagy maguktól vonultak ki Ukrajna ügyeiből. Mi a jelenlegi helyzet, mit ajánlanak a nevezett erők, milyenek ezek esélyei? – erről kérdezte Kemény László politológus professzort, a téma ismert szakértőjét Farkas József György.

http://www.168ora.hu/globusz/szaporodnak-kezdemenyezesek-fogy-remeny-138532.html

 

– Ukrajnával kapcsolatban a „hibrid-háború” részeként információs küzdelem, hazugságáradat és agymosás folyik. Ezzel együtt eljutnak hozzánk a hatalmon lévők és az ellenfeleik közötti belső torzsalkodásokról szóló értesülések, hírek a nemzetiségek ütközéseiről, a tömeges megmozdulásokról, lázadásokról a szociális lepusztulás miatt, és így tovább. Ezek tükrözik a társadalom különböző rétegeinek elégedetlenségét a zsákutcás helyzettel, amelyben a hatalom iránti bizalom folyamatosan csökken, aminek következtében Ukrajnában egyre növekvő politikai vákuum keletkezett. Örök igazság, hogy a légüres tér soha nem marad kitöltetlen, így a politikai vákuumot is igyekeznek azonnal betölteni a kalandorok. Főként az oligarchák tudják, hogy „aki elkésik, az kimarad a játékból”. Donyeck megye valamikori kormányzója, Szergej Toruta például már egy éve megírta, hogy „a gyorsabb modernizáció helyett Ukrajnában a politikai vákuum mélyül el”. A napokban Kijevben összegyűltek azok a korábbi és jelenlegi oligarchák, akik a 2014. február 19-22. hatalomváltás ellenére Ukrajnában maradtak, s egyetértettek abban, hogy az országban „valami nem úgy működik, ahogyan kellene”. Ugyanakkor a tennivalókról már eltértek a vélemények. Egyesek új párt létrehozását kezdeményezték, mások szerint a hatalomra a civil társadalom oldaláról kell nyomást gyakorolni, és erős „Vállalkozói Szövetség” megalakítását szorgalmazták, amely képes lenne megfelelően képviselni érdekeiket.

 

– És akik a dúsgazdagok közül elhagyták az országot? Nekik nem maradt befolyásuk a hazai ügyek alakítására?

 

– De, megszólaltak azok az oligarchák is, akik Nyugatra emigráltak, úgymond „kitelepültek” Ukrajnából, arra számítva, hogy a hazájukban zajló történések ideiglenes jellegűek, s őrájuk rövidesen szükség lesz odahaza. Az „önkizártak”, „kivárásra játszók” összejövetelére Bécsben került sor. Vendéglátójuk az a Dmitrij Firtas volt, akit – amerikai kérésre – Ausztriában letartóztattak, majd a bíróság jelentős összeg ellenében szabadlábra helyezett azzal, hogy nem hagyhatja el Bécset. Miközben várja a döntést a kiadásáról az USA-nak, széleskörű szervezőmunkával igyekszik befolyásolni az ukrajnai folyamatokat. Az oligarchák bécsi összejövetelén a központi téma állítólag az új parlamenti választások kiírásának elérése volt. Vagyis a jelenlegi Legfelsőbb Radát komolytalannak tekintik, egyaránt bizalmatlanok a hatalmi és a kvázi-ellenzéki parlamenti pártokkal szemben, miként nem bíznak Porosenko államfőben és a Jacenyuk-kormányban sem.

 

– Különös, hogy a gazdasági élet prominensei látszólag ennyire magabiztosak és aktívak, holott az ukrán társadalomban a változások iránti igény jelentős részben éppen az ő hatalmuk korlátozására irányult...

 

– Természetes lenne, ha az oligarchák az ellenük folytatott harc hatékonysága miatt aggódnának, ám ennek nem sok jele látható. Nyugtalanság köreikben részben amiatt tapasztalható, hogy a nyugati befektetők kiszorítják őket a piacról. Riadalmuk mögött inkább az húzódik meg, hogy képtelenek a korábbi módon gyarapodni, miközben mások jelentek meg a színen, akik viszont dupla sebességgel gazdagodnak. Miközben az „új, oligarcha-mentes viszonyokban” bízók illúzióit lerombolják, az „oligarchátlanítás” egyszerűen a tőkeviszonyok, a vagyonok „újraosztásává”, vagyis „neo-oligarchásítássá” alakul át. A korábbi oligarchákkal két dolog történhet. Felsorakozhatnak az új rezsim mellett, s megkísérlik visszaállítani a régi befolyásukat. Ellenkező esetben az „új-oligarchák” harcot hirdetnek velük szemben, miközben alaposan megrakják saját zsebeiket, majd pedig – félve az esetleges „elszámoltatástól” – a politikán keresztül védik meg „hódításaikat”.

 

– Valóban, politikáról és politikusokról eddig szinte nem is esett szó közöttünk. Pedig ezen a síkon is felgyorsulni látszanak az események...

 

– Augusztus első napjaiban a politikai vákuum kitöltésére bejelentkeztek az ukrán politikai osztály és oligarchikus vállalkozói réteg azon képviselői is, akik Oroszországba menekültek. Nyikolaj Azarov volt miniszterelnök moszkvai sajtótájékoztatóján jelentette be „Ukrajna Megmentésének Bizottsága” (UMB) megalakulását, amelynek célja – szavai szerint – „az ország jelenlegi vezetőinek leváltása lesz”. Az UMB az államfői posztra a Régiók Pártja volt képviselőjét, Vlagyimir Olejnyikot jelölte, magát Azarovot pedig a miniszterelnöki megbízatás várományosaként mutatták be. „Nincs semmilyen kétségem afelől, hogy hazatérünk, és segítségére leszünk az ukrán népnek” – idézi a RIA Novosztyi Azarov szavait.

Az UMB, amely a jövőben Ukrajna Menekült Kormánya funkcióját hívatott betölteni, öt pontból álló minimum-programot tett közzé:

  1. A háború azonnali befejezése Donbasszban.
  2. Ukrajna új alkotmányának elfogadása, amelyben megerősítésre kerül a föderális berendezkedés, valamint az ukrán és az orosz állam-nyelvként történő használata.
  3. A bandita alakulatok leszerelése és a bandita-randalírozások felszámolása.
  4. A hadi pénzgyűjtések és a háborúhoz kapcsolódó törvénykezés elvetése. A szükséges üzleti és partneri kapcsolatok helyreállítása Oroszországgal.
  5. A válság felszámolása programjának azonnali megvalósítása.

 

Mindez kétségtelenül a helyzet javítását szolgálhatná. Ám történelmi tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy ilyen „száműzött megmentőknek” szinte sehol a világban nem sikerült népük köszönetét bezsebelve hazatérni. Ismételten visszanyerni a bizalmat majdnem lehetetlen.

 

– Azarovék fellépése talált-e bármilyen visszhangra Kijevben, Ukrajnában? A jelenlegi hatalom eléggé magabiztosnak mutatkozik...

 

– Nos, a politikai vákuum kitöltésére aspirálók már bejelentkeztek, miközben az országban jelenleg hatalmi szerepet játszók továbbra sem ismerik el, hogy az „eurómajdani rezsim” konszolidációja máig nem történt meg, sikertelen. Az önelégültségnek és az ország zsákutcába kerülése ignorálásának számos forrása van, elsődlegesen az USA képviselőinek közvetlen jelenléte az államigazgatási struktúrákban. A kijevi hatalom totális függősége az Egyesült Államoktól naponta megerősítésre kerül. Hazai és külföldi elemzők folyamatosan mutatják be, hogy Porosenko elnök és környezete a legkisebb cselekvésre sem képes az amerikai instruktorok jóváhagyása nélkül. Ez a függőség számos ténnyel bizonyítható, például azzal, hogy a kijevi kormányban a vezető miniszteri, államtitkári posztokat az amerikai – főként republikánus – politikusok ajánlotta, külföldi állampolgárságú szakértők töltik be. Ugyanilyen módon nevezik ki a helyi kormányzókat. A grúz választópolgárok által leváltott, a bíróság által jogerősen elítélt és azóta szökésben, nemzetközi körözés alatt álló, volt tbiliszi államelnök, Miheil Szaakasvili például Odessza megye élére került. A sor bővíthető például azzal, hogy az ukrán legfőbb ügyész az amerikai nagykövetség segítségét kérte számos krízishelyzet kivizsgálásához, ami az USA illetékes szervei, konkrétan az FBI bekapcsolásával azóta már meg is történt.

 

– Ukrajna már két évvel ezelőtt, az úgynevezett „majdani forradalom” előtt is válságtünetekkel hadakozott. Mi történt azóta az ország gazdaságával? Segít-e az EU vagy az USA?

 

– Miután Ukrajna gazdasága – Jurij Lucenko volt miniszter, ma a Porosenko Blokk képviselője szavait idézve – „gyakorlatilag államcsőd állapotában van”, pénzügyi ütőerét a Világbank és az IMF tartja kezében, és „cseppenként” igyekszik oltani a „csőd-szomját”. Itt meg kell jegyezni, hogy Ukrajna lakosságának jelentős része nyugodtan viszonyul az amerikaiak közvetlen részvételéhez az „irányított káoszban”. Ez a tény megint csak sok okkal magyarázható. Hosszú évek óta folyik az ukránok körében az „agymosás”, s ebből is következik, hogy az „amerikai gazdát” úgy fogják fel, mint a „mennyei mannát”, amely valamiféle mitikus „ukrán esélyt” hoz el. Nem véletlen, hogy a közkedvelt „Shuster Live” TV-showban idézték az ukrán megyékben végzett közvélemény kutatás eredményét, amely szerint túlnyomó többségükben szívesen fogadnák Szaakasvilit kormányzójukként. Vannak a történéseket közömbösen tudomásul vevő állampolgárok is, akik ugyan „sóhajtoznak”, de reménykednek, s ők is természetesen az amerikaiakban.

 

– És hogyan reagál minderre az ukrán szélsőjobb, akiket az orosz hírközlő szervek többnyire szimplán lefasisztáznak?

 

– Az USA beavatkozását az „önjáró” Ukrajna irányításába komolyan bírálók nem találhatók az ismert nacionalista vezető politikusok között sem. Az ukrán nacionál-radikalizmus továbbra is megőrzi az amerikaiak politikai eszközeként vállalt szerepét, „kifutóként” megszolgálva a nekik juttatott jelentős összegű ellátmányokat. Ezt tanúsítja Jeffrey Payette Kijevben akkreditált USA nagykövet sietős hazautazása és „rehabilitációs” beszéde az amerikai szenátusban az ukrán szélsőjobboldali „Právij Szektor” védelmében. Nos, ennek a félkatonai szervezetnek az egységei támadtak például a polgárháborúban eddig nem érintett Kárpátalján, Munkácson az állítólag cigaretta-csempész ügyletekben érintett helyi oligarcha, Mihajlo Lanyo, az Ellenzéki Blokk parlamenti képviselője támogatóira és a rendőrségre. Az amerikaiak és személyesen Payette a számára a radikális „Jobb Szektor” volt eddig is, s marad továbbra is a legerőteljesebb (miután többségükben ambiciózus fiatalemberekről van szó) nyomásgyakorló eszköz. Ha kell Porosenkóval és a vele „baráti” oligarchákkal szemben, de főként a „szeparatista-autonomista” nézeteket hirdetők elrettentésére. Őket használják fel a jelenlegi kurzustól „elhajló”, vagy azt megkísérlő, s a parlamentben, a kormányzatban, a helyi hatalmi egységekben is megjelenő bizonytalanokkal, gyengékkel vagy „árulókkal” szemben. Szervezhetnek fáklyás-vonulásokat, népgyűléseket, helyi „majdánokat”, büntető akciókat indíthatnak a „korruptak” leleplezésére, támogatóan léphetnek fel a velük egyet nem értők gyilkosainak védelmében, vagy megfenyíthetik (például kukatartályokba gyömöszölve!) a renitens ellenzékieket, a másként gondolkodókat, a kommunistákat, „szeparatistákat”, stb. Emellett ezek készek arra is, hogy az elmélyülő politikai, hatalmi vákuum esetén, ha szükség lesz rá, erőszakkal is kitöltsék a hiányt, akár az európaiak vagy az amerikaiak ellenzését figyelmen kívül hagyva. Ilyen forgatókönyv nem fikció, hiszen a „Právij Szektort” és a többi fegyveres struktúrákat és bandériumokat, amelyek nem részei az ukrán hivatalos fegyveres erőknek, továbbra sem számolták fel, a harci eszközeiket sem hatástalanították, sőt ha a szükség úgy hozza, felhasználják őket a „szeparatisták” elleni háborúban.

 

– Mindez mennyiben gyakorol hatást Ukrajna európai és amerikai támogatóira?

 

– A kialakult körülmények magukban hordozzák az ország valamennyi ügyének zsákutcás állapotát, és ennek bázisán növelik a politikai-hatalmi vákuum elmélyülésének lehetőségét. Eközben már az egyszerű embereknek is szembetűnő az EU „elegáns” távozása az ukrán társadalmat legnagyobb mértékben érintő ügyekből, miként – kevésbé látványosan és visszafogott tempóban – ugyanígy járnak el az amerikaiak is. Valami olyan történik, amire vélhetően, nem számítottak az ukrajnai események forgatókönyv-írói. Az „ukrajnai blitzkrieg” nem sikerült, s minél tovább nyúlik ez a történet, annál kevésbé hajtja az időkereket azok előnyére, akik a banderai ideológia legitimálásával kívánják elérni az egységes és független államiságú Ukrajna konszolidálását. Közismert, hogy ez az egész folyamat az ukránok európaisága igényének a felpörgetésével kezdődött. Ukrajna és az EU közötti társulási megállapodás kierőszakolása volt az „euromajdan” hívószava, beígérve Ukrajna berendezését az európai értékek mentén, az ukránok korlátlanul szabad mozgását az európai országokban, és a közeljövőben az ország teljes jogú tagságát az Európai Unióban. Ezek az álmok azonban ködbe vesztek az ukrán gazdaság összeomlásával, az országra ráerőszakolt nacionalista ideológiával és russzofóbiával, s főként a mindezek bázisán kirobbantott polgárháborúval a Donyec-medencében.

 

– Az Európai Unió 2013 őszén valóban meglebegtette Kijev előtt a társult, majd a teljes tagság álomképét, aztán a fejlemények ismeretében óvatosan eltávolodott korábbi ígéreteitől. Most éppen mi a helyzet Brüsszellel?

 

– Európa megrettent a Krím Oroszországhoz csatolásától, s azóta sem képes magához térni annak tudatában, hogy alábecsülte Moszkva erejét és eltökéltségét érdekei képviseletében és védelmében. Az USA által kezdeményezett, Oroszországgal szembeni szankciókhoz csatlakozva az EU többnyire saját magát büntette, hiszen érzékelhetővé lettek a tagországok közötti ellentétek, az orosz válasz-szankciók miatt hatalmas piacvesztések következtek be, amelyek a járulékos negatív hatásai beláthatatlanok.

 

Az európai vezetők legkonstruktívabb szerepvállalása az „ukrajnai konfliktus” rendezésében a „Minszki Megállapodás” kidolgozásához fűződik. Németország, Franciaország első embereinek tanácskozása Oroszország és Ukrajna elnökeivel olyan 13 pontos programot eredményezett, amely magában hordozza a krízis felszámolásának lehetőségét. Rövid időre meg is jelent a „fény az alagút végén”, miután azonban a minszki megállapodáshoz képtelenek voltak hozzá „applikálni” az amerikai geopolitikai érdekeket, a „befagyasztott konfliktusok” hívei elérték a fegyverszállítások tovább folytatását és a háború finanszírozásának fenntartását. Nem sikerült a tűzszünetet tartóssá tenni, a békés helyreállítás helyett tovább arat a halál a polgári lakosság körében is, bombázzák és nehéz fegyverekből lövik, rombolják a településeket, a „hibrid háború” okozta káosz fennmarad és kiszélesedik.

 

– Közben más problémák is feltornyosultak az EU, illetve az USA előtt...

 

– Ma már az EU saját belső sorsdöntő gondjaiba merül bele. Az euró-övezetet fenyegeti Görögország államcsődje, amit követhet Portugáliáé és másoké is; szinte megrendítő erővel zúdult Európára az Afrikától Mianmarig tartó hatalmas térségből elindult migránsok sok tényezőből összefonódott kérdése, és mi minden még. Európa elvesztette érdeklődését Ukrajna iránt.

 

Az USA-ban pedig elkezdődött az elnökválasztási kampány, és ebben az időszakban az amerikaiak tradicionálisan befelé fordulnak, belefeledkeznek saját problémáikba. Ezzel együtt Ukrajnában már berendezkedtek, otthagyják a működő instruktoraikat, és elsősorban az ukrán fegyveres erők kiképzésére rendszeresített NATO parancsnokságot és gyakorlatozó csapatokat. Igaz, a NATO erők tevékenységi köre a háborús szférára korlátozott, és nincs felhatalmazásuk az Ukrajnában újonnan felvetődő belső vagy geopolitikai problémákkal kapcsolatos intézkedésekre.

 

– Vagyis kiderül, hogy Ukrajnát „elcsábították és elhagyták”, más szóval, magára hagyták a zsákutcában!

 

– A jelenlegi ukrán hatalom pedig, minden egyéb mellett – beleragadva a russzofób ideológiájába – nem hagyja abba az ország militarizálását, az állampolgárok kényszer-sorozását, a háború folytatását saját országa területén, ukrajnai állampolgárok ellen. A kijevi kormánynak nem áll rendelkezésre elegendő pénz, hogy kifizesse a szükséges mennyiségű energiahordozót, kiszámíthatatlan a télre történő felkészülés, a fűtés, világítás, egyebek megoldása, és azt sem lehet tudni, hogy ki tudja-e, illetve ki akarja-e fizetni az esedékes hiteltörlesztéseit. Miután pedig, nem oldódnak meg a gazdaság problémái, tovább erodálja a közállapotokat a korrupció, ugrásszerűen növekszik a munkanélküliség, az infláció, zuhan a hrivnya árfolyama, a közszükségleti cikkek, gyógyszerek eltűnnek az üzletekből, az egészségügy megfizethetetlenné válik, és még sorolhatnánk, amelyek következtében természetszerűen növekszik az elégedetlenség, az egész országban sokasodnak a tüntetések, a különböző tömegdemonstrációk. Ez év októberében sor kerül a helyhatósági választásokra, amelyeken – a bemutatott körülmények ismeretében – az emberek kinyilváníthatják elégedetlenségüket, általános bizalomvesztésüket a hatalommal szemben.

 

– Kimondhatjuk, hogy az ország zsákutcába került és ezzel párhuzamosan hatalmi vákuum alakult ki. Milyen forgatókönyvek lehetségesek a krízis felszámolására, milyenek az esélyei Ukrajnának, hogy kikerüljön ebből a helyzetből?

 

– Szerintem három változat látszik körvonalazódni. Számos tényező utal a legkevésbé kívánt, de sajnos nagyon is valószínű, nagyon szomorú kimenetelre. „Abban az esetben, ha meghiúsul a minszki megállapodás betartása, Ukrajna katonai parancsnoksága kénytelen lesz bevezetni a hadi-állapotot” – jelentette ki augusztus 14-én Alekszandr Turcsinov, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára. A Rendszer Elemző és Előrejelző Központ elnöke, Rosztiszlav Iscsenko véleménye szerint pedig „a teljes körűre kiterjedt háború a Donyec-medencében a nyár végén kezdődik el”. Vagyis, mielőtt az USA teljesen begubózik az elnökválasztási kampányba, a háború legmegátalkodottabb ukrajnai támogatói megríkatják a világot! A helyzet ilyen fordulata után az országnak, de még Európának az esélyei is minimalizálódnak.

 

Valószínű egy az előbbinél elfogadhatóbb változat is. Abban az esetben, ha az európai vezetők – Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna képviseletében, de ENSZ-zászló alatt – még egyszer tárgyalóasztalhoz ülnének, és megegyeznének közvetlen gyakorlati részvételükről a béke kikényszerítésében Ukrajna egész területén. Ebben az esetben meghatározott időre Ukrajna ezen országok ENSZ-zászló alatti „protektorátusává” válik. Természetesen ilyen változat egy időre felfüggesztené Ukrajna, mint önálló állam szuverenitását, de esélyt adna az ukrán népnek a túlélésre.

 

A legsikerültebb variációnak azt tekinteném, ha valamennyi ukrajnai politikai erő „kijózanodna”. Azok is, akik most az ország élén állnak, s azok is, akik a politikai vákuum kitöltésére aspirálnak, vagy a reménytelen káosztól akarják megmenteni hazájukat. Mindenki, aki valóban ukrán patrióta, leülne a „kiegyezés” asztalához, és közös akarattal kidolgoznák az ország újraépítésének programját. Azok a politikusok és „globális ragadozók” pedig, akik „megfőzték ezt a kását”, belátnák, hogy egy időre békén kellene hagyniuk Ukrajnát, elfelejtve geopolitikai érdekeiket.

Csak ez a változat biztosítana valóságos esélyt Ukrajna népének.

Szólj hozzá!

Címkék: zsákutca oligarcha Ukrajna Porosenko politikai vákuum Ukrajna Megmentésének Bizottsága

A bejegyzés trackback címe:

https://ke-elemzokozpont.blog.hu/api/trackback/id/tr467752514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.