Референдумом в Крыму закончился ещё один этап тех событий, которые ввели Украину в политический, экономический, социальный кризисы, и подорвали её самостоятельную государственность и территориальную целостность. В продолжении уже превалируют международные составляющие кризиса, противостояния геополитических интересов. Поэтому сегодняшнее состояние Украины трудно охарактеризовать. Сможем только установить два положения:
- Крым и Севастополь оторвались от Украины и присоединились к Российской Федерации. В настоящее время ведутся юридические и технические оформления этого процесса. Санация проблем, консолидация развития полуострова за Россией.
- Оставщиеся части Украины – на основе договорённостей российского руководства с американскими и европейскими лидерами - по видимому должны консолидировать США и Европейский Союз. Однако, задача санации в нынешних украинских условиях почти что невыполнима. a. Входившие во власть лидеры бывщей оппозиции не в состоянии смириться с ситуацией, когда должны сражаться не с российской армией. На провозглашение их, что «украинская родина в опасности», народ в своём большинстве не откликается на этот призыв. Эта власть даже не в состоянии обезоружить боевиков на Майдане. b. Относительно дальнейших процессов в Украине желания не совпадают ни у американцев, ни у определяющих политических «актёров» ЕС (в первую очередь Германии).
-- Немцы уже заинтересованы в скорейшей консолидации, однако, пока слишком сильна нацистская часть в настоящей власти. Выглядит так, что скоропоспешное возвращение домой Юлии Тимошенко, не принесло ожидаемого результата. Она не в состоянии навести порядок даже в своей партии «Батьковщине», а со своими выступлениями только усугубляет хаос. Например, в комментариях фейсбука уже пишут, что «вместе с косой она потеряла и разум». Тимошенко заявила своё желание участвовать в президентских выборах, но для этого она должна вытеснить на задний план Турчиного и Ясенюка. Не говоря уже о лидере партии «Удара», Виталия Кличко, у которого тоже были такие амбиции (хотя после путча почти исчез с политической арены!) и он имел поддержку Ангелы Меркель (хотя американская уполномоченная, Виктория Нуланд плохо отзывалась о нём!).
-- Среди американских заинтересованных политических сил тоже наблюдается разногласие. Здесь может играть свою роль и приближающаяся предвыборная баталия за президентское кресло. Ведь Обама уже не может выдвигаться на этот пост и поэтому борьба предвидеться острой. Если всё же кандидат от демократов (наверняка эта будет Хиллари Клинтон) выигрывает, то республиканцы опять потеряют возможность приближаться к государственной казне, и в худшем случае в совокупности на 16 лет. Значит, им необходимо показать, что демократы не справляются с задачей быть первыми в глобальном мире и защищать интересы США против русских.
Наряду с другими факторами, по видимому, и по такой причине республиканцы (сенатор Макейн) поддерживают в Украине даже Тягнибока и «Правый Сектор», и их удовлетворяет долгосрочный хаос, «матьковщина», и даже напряжение в ожидании гражданской войны. В таких условиях всегда можно пугать людей страхом возможного вмешательства российской армии.
Демократы выглядят более дальновидными, и разыскивают такие варианты решения проблем, при которых можно было бы заставить русских соучаствовать санации Украины (ведь сумма слишком велика – 30 миллиард долларов в год!), и в тоже время не хотят потерять возможности сотрудничать в других проектах, важных для США (вывод войск из Афганистана через Россию, урегулирование иранского, сирийского и тд. вопросов). В то же время Обама должен показать свою силу и решимость США, и поэтому «наказать русских за не послушание» санкциями, возможной изоляцией и тд., а в самой Украине «лавировать» в ожидании «победителя».
с. В это же время украинские нацисты (партия «Свобода» и новые силы) не собираются отказываться от достигнутых позиций, не отступают от власти, завоёванной с их участием. Даже, наоборот. «Правый Сектор» и соратники объявили об их преобразовании в партию, и выдвинули в кандидаты в президенты своего вождя, Дмитро Яроша. После того, как взяли под свой контроль Национальную Гвардию и все силовые ведомства, поимели уже и тяжёлое орудие, решили отправиться на юг и восток, чтобы навести там «бандеровско-украинские» порядки.
d. Регионы по линии «Харьков – Одесса» только начали организовываться, но уже требуют проведение референдума, на подобие крымского, и преобразование страны в федерацию. Повидимому, как ситуация ухудшается в этих регионах, так организации русскоязычного населения становятся радикальнее, и с приходом в эти края Национальной Гвардии, неминуемо будут, к сожалению, кровавые столкновения между ними.
е. Можно предположить, что российское руководство остаётся в качестве наблюдателя происходящих процессов только до того момента, пока не будут кроваво нападать на русскоязычное население южных- и восточных регионов. Если противостояние доходит до этого, то уже начнётся новый этап событий.
3. Органической частью украинского конфликта является уже новый виток глобального экономического кризиса. Этот кризис усиливается с одной стороны, страхом от надвигающегося дефолта Украины; и с другой, санкциями против России и последствиями ответов на них.
Az ukránok Golgotájának új szakasza
Az Ukrajnát politikai, gazdasági, szociális válságba sodró, az önálló államiságát és területi egységét megrendítő események újabb szakasza ért véget a krími népszavazással. A folytatásban már előtérbe kerülnek a válság nemzetközi összefüggései, a geopolitikai érdekütközések. Ukrajna mai állapotát ezért nem egyszerű leírni. Két dolgot megállapíthatunk.
1. A Krím és Szevasztopol levált Ukrajnáról és az Orosz Föderációhoz csatlakozott. Jelenleg a technikai folyamatok zajlanak.
2. Ukrajna megmaradt részeit - az orosz vezetéssel történt megállapodások alapján(!) - az amerikaiaknak és az EU-nak kell szanálnia. Ez a konszolidációs folyamat azonban kivitelezhetetlen.
(a) A puccsista hatalom nem tud mit kezdeni azzal az állapottal, hogy nem az orosz hadsereggel kell harcolnia. Hiába mondja, hogy “veszélyben Ukrajna”, nem tud erre mozgósítani, és arra sincs ereje, hogy leszerelje a Majdanon ma is jelenlévő fegyvereseket.
(b) Nem ugyanazt akarják az amerikaiak és az EU meghatározó szereplői (főként Németország).
- A németeknek már a konszolidáció kellene, de ehhez túl erős a náci szárny a puccsisták között. Hiába küldték haza nagyon gyorsan Júlia Timosenkot, aki – miként az ukrán lapok kommentjeiben írják - a “hajfonatával együtt az agyát is elhagyta”, s a pártján, a Batykivsinán belül sem tud rendet csinálni. Indulni akar az elnöki hatalomért, de ahhoz háttérbe kell szorítania Turcsinovot, Jacenyukot. S, még ott van az Udar vezetője, Klicsko is, aki a puccs óta szinte eltünt a színről.
- Az amerikaiak közül a republikánusok támogatják a "Jobb -Szektort" és számukra az a jó, ha fennmarad a káosz (a "matykovsina") és a polgárháborús feszültség. Ilyen körülmények között ijesztgetni lehet az orosz beavatkozás rémével. A demokraták távlatosabban gondolkodnak (2 év múlva elnök-választás) és olyan megoldást keresnek, amelyik az oroszokat mégis bent tartaná a szanálásban, mert túl nagy az összeg (évi 30 milliárd USD is lehet!), és nem akarják elveszíteni az egyéb jellegű együttműködés lehetőségét (pl. az afganisztáni kivonulásban, az iráni, a szíriai, az arab-izraeli stb. konfliktusok rendezésében) sem.
(c) Mindeközben a nácik (a Szvoboda Párt és az újabbak) nem kívánnak visszavonulni, nem mondanak le a hatalomról, a megszerzett pozíciókról. Sőt! A Jobb-Szektor és társai párttá alakultak és elindítják a vezérüket, Dmitro Jarost az államelnöki posztért. Miután a Nemzeti Gárda az ellenőrzésük alatt van és a nehéz fegyverekhez is hozzájutottak, elindulnak a déli- és keleti régiók "megfegyelmezésére".
(d) A harkovi-ogyesszai vonal alatti régiók még csak szerveződnek, de már követelik a krímihez hasonló népszavazást és a megmaradt ország föderalizálását. Amiként romlik a helyzet ezekben a régiókban, úgy radikalizálódnak ezek a szerveződések és elkerülhetetlen lesz a - sajnos véres - összecsapás a "Nemzeti Gárdával".
(e) Az orosz vezetés csak addig marad kívül a folyamatokon, amíg a déli- és keleti területeken az orosz nemzetiségűeket nem kezdik gyílkolni. Ha ez bekövetkezik új helyzet áll elő.
3. Az ukrán konfliktus szerves részeként van ma már jelen a világgazdasági válság újabb fordulója. Ezt erősítheti fel egyrészt, az Ukrajnát mindenbizonnyal rövidesen megrázó államcsőd veszélye; ill. az Oroszországal szemben foganatosítani szándékozott szankciók és az azokra adandó válasz lépések következményei.
Az ukrán válság néhány aspektusa
Az Ukrán válságnak nagyon sok oka van. Néhány ezek közül:
- Az USA-EU szabad kereskedelmi egyezmény egyik lényeges következménye, hogy kiszorítják az oroszokat Európából (kell a hely a piacon az amerikai palagáznak!).Ennek egyik módja lehet egy állandó robbanás veszélyes tűzvonal Oroszország és az EU között - ez Ukrajna és egész Kelet-Európa. Az meg különösen csábító, hogy ha Ukrajnába bekvártélyozza magát a NATO, akkor határos lesz az oroszokkal!
- Az EU “Keleti Partnerség projektje ténylegesen a fenti célt szolgálja. Azért találta ki a nagyon jobboldali lengyel és svéd kormány (amerikai sugallatra), hogy az elválasztó sávba tartozó 6 új országot (benne elsősorban Ukrajnát) leválassza és szembefordítsa Oroszországgal. Ma már Angela Merkel is elismeri, hogy “nem kellett volna választás elé állítani Ukrajnát: vagy Oroszország , vagy az EU”.
- Az állandó telefonok Putyin és Obama, Merkel stb. között, nem új hidegháborúról tanuskodnak. Majd ha már nem is beszélgetnek, akkor lesz nagy baj ... Most szerintem más a tét. A 80'-as évek végén Gorbacsov az utolsó pillanatban félrerántotta a kormányt, s ezt várják el Putyintól is. Putyin azonban most Obamától várja el ezt. Obama pedig nagyon nehéz helyzetben van. Lassan vége a mandátumának, és többé nem indulhat. A Demokrata Párt újabb győzelme esetén a Republikánusok esetleg a mostanival együtt 16 évig szorulhatnak ki a hatalomból (és az állami pénzekből!). Mindent megtesznek a konzervatív héjják, hogy ez ne következzék be.
- Az amerikaiaknak pontosan az nem tetszik, hogy ők legyőzöttnek tekintették a SZU-t, s erre Oroszország erősebb lett mint a SZU volt. Nem tudnak ezzel megbékélni. A Brezinzki azt mondja, hogy az "új világrend csak Oroszországgal szemben jöhet létre". Az oroszok pedig nagy barátságban lettek a kínaiakkal, a BRIKS országokkal és átrendezik a maguk javára a világot. A haderejüket pedig teljesen modernizálták és semmivel sem gyengébbek az amcsiknál.
Ezek után probáljunk meg nyugodtnak maradni az ukrajnai helyzet megítélésében, és az információkat a helyükön kezelni, figyelembe véve, hogy többnyire egyoldalúak. Néhány dolgot ezért kiegészítésként:
1. November óta szinte csak a nyugat-ukrajnai szereplők törekvéseiről és kijevi hatalmi aspirációikról kaptunk infókat. Ezeket támogatták az EU-s és amerikai vezetők. S, végül ezek csapták be a legitim elnököt és vették át a hatalmat. Ezen erők élén a fasiszta "Szabadság" párt és annak katonai egységei, a "Jobb-szektor" és a Bandera nevét viselő "Trizub (Háromfog)" állnak. Hiába választottak - eléggé illegitim módon - a mérsékeltebb nacionalistákból államfőt, egyebeket, a hatalmat ténylegesen a Majdan fegyveresei gyakorolják és nem is kívánják azt átadni.
2. Egészen az utóbbi napokig nem szólalt meg sem a Krím, sem dél-kelet lakossága, akik minden alkalommal olyan vezetőket választottak az ország élére, akik elhatárolódtak a nacionalistáktól. Ukrajna ezen részeiben az orosz ill. orosz anyanyelvű lakosság van többségben.
3. Napok óta mozgásban van a Krím és dél-kelet Ukrajna lakossága. Fellázadtak és meghirdették: "Nem adjuk Ukrajnát a fasisztáknak". Saját önvédelmi osztagokat szerveztek és pl. Harkovban és Donyeckben kiverték a Lvovból érkezett nacionalista suhancokat az általuk erőszakosan elfoglalt hivatalokból, intézményekből.
4. Az ukrán-orosz kapcsolatok nem csupán kereskedésből állnak. Ukrajna gazdaságának jelentős (kb.40%-a) összefonódott az orosz hadiiparral, űrkutatással stb. A korábbi időkből származóan a rakéták összeszerelése, a repülőgép – és a helikopter-motorok gyártása, a nukleáris kutatás stb. közös az oroszokkal. Ukrajnában 4 működő atom-reaktor van. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek - a jelentős államtitkokat is tartalmazó - együttműködéseknek az ügyei jobb, ha nem kerülnek a fasiszták kezeire.
Mindössze néhány szempontot ajánlottam csupán a figyelmünkbe ahhoz, hogy megítéljük a történéseket. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy már több száz amerikai tengerész-gyalogos érkezett Kijevbe "az USA Nagykövetség védelmére"(!?).
Összegezve: ez egy nagyon veszélyes geopolitikai játszma, amelynek még nincs vége és nem is ismerünk minden összetevőjét. Reméljük lesz annyi bölcsesség minden oldalon, hogy ne Ukrajna legyen a gyutacs ...
A helyzet borzasztóan veszélyes. Előre lehetett tudni, és én számos elemzésemben (20 éven keresztül!) meg is írtam az ukrán meg az orosz lapokban. A lényeg: mi következhet most? Mi lehet tehát a prognozis. Szerintem 5 változat lehetséges:
1. A puccsista hatalom konszolidálni tudja a hatalmát (ennek az esélye már nagyon kicsi, esetleg nyugat-Ukrajnára korlátozódhat).
2. Janukovics ismételt színrelépésével megszerveződnek a hatalomból kiszorultak (hiszen mindkét oldalon oligarchák működnek a háttérben!) és szembefordulva a Timosenko fémjelezte és a fasiszta "Szabadság" párt által vezényelt puccsistákkal felerősödik a polgárháború. (ennek már nem nagy az esélye!)
3. Nyugat-Ukrajna és a dél-kelet Ukrajna fordul szembe egymással. A puccsisták bejelentették a fegyveres erők harckészültségét és a hadkötelezettek mozgosítását. A dél-keletiek megszervezték az önvédelmi egységeiket. Ez a polgárháború kiéleződését és elmérgesedését jelentheti. A végeredmény Ukrajna szakadása. Azt nem lehet tudni, hogy két felé avagy a II. világháború után becsatolt területek mentén - s a környező érintett országok nacionalistáinak részvételével, véres háborúban - 5 felé szakad e. (ennek ma nagyon nagy az esélye!)
4. Az oroszok - "megelőzendő" a szakadást - beavatkoznak. Kérdés: lesz e, aki ellenáll, s ha igen, mennyi vér árán fejeződik be. Ebben az esetben mit tesz a NATO? (ez a variáció is esélyes). Szerintem az orosz csapatok országosan csak akkor avatkoznak be, ha (a) érzékelik a NATO "érdeklődését"; (b) sikerül a puccsistáknak a haderő- és a hadkötelezettek mozgósítása, és elindulnak az oroszok lakta területek felé. Itt fontos tudni, hogy atomerőművek is vannak a területen! A déli és keleti területeket nem kell megszállni, mert a helyiek már átvették a hatalmat.
5. Putyin március 4-én szólalt meg először és a sajtó tájékoztatóján lényegében lezárta a konfliktus első szakaszát. Egyértelművé tette az oroszok számára elfogadható kiinduló feltételeket a kompromisszumos rendezéshez. Esszerint: vissza kell térni a február 21. megállapodáshoz (amelyet ellenjegyeztek az EU képviselői (a német, a lengyel külügyminiszterek és a francia külügyi megbízott). Így (a) a pucsista kinevezéseket semmisnek tekintik és Janukovics a legitím államfő; (b) 10 napon belül koalíciós kormányt alakítanak; (c) neki látnak az új alkotmány kialakításának és szeptemberig elfogadják, (d) ennek alapján decemberben elnök- és parlamenti választást tartanak. (Közben lezajlanak a helyi népszavazások a régiók autonómiájáról és eldöl, hogy Ukrajna Föderáció lesz e?!)
S, az egészet átlengi az államcsőd.
Természetesen nincs minden kérdésre infó nélkül megfelelő válasz. Itt nagyon veszélyes geopolitikai érdekek és világpolitikai törekvések játszanak szerepet minden oldal részéről. Nem a legvalószínűbb a szakadás. Az oroszoknak nem érdeke megváltoztatni a II. világháború után kialkudott határokat. A szakadás azoknak az érdeke, akik szeretnék felülbírálni a háború eredményét, ill. akik folyamatos tűzfészekkel akarják elválasztani Oroszországot Európától. Az oroszokat nem győzték le a hidegháborúban sem és mostanra visszaerősödtek. Ez a helyzet sokaknak a világban nem tetszik
http://chest-dostoinstvo.ru/index.php/chto-neset-maidan/321-kak-krasivo-putin-lpoimelr-evropu-i-ssha
http://pravdatoday.info/content/timoshenko-putin-zakonchit-bunkerom
http://www.hir24.hu/kulfold/2014/03/23/putyin-az-orosz-birodalmat-akarja-ujjaepiteni/
http://bintel.com.ua/ru/projects/ukra%D1%97ns'ka-golgofa-pol's'kij-vim%D1%96r/
http://president.org.ua/president/p-kravchuk/r-interview/news-13300/
