HTML

Közép-európai Elemző Központ

Friss topikok

Címkék

"egységben lét" (1) "felszabadító" (1) "narancsos forradalom" (1) A.Rar (2) A. Janukovics (1) A. Kvasnewski (1) Abe (1) agytröszt (1) akciók (1) aknamező (1) alaptörvény-modosítások (1) Alekszand Rar (1) állam (1) Államcsíny (1) államfői találkozó (1) államiság (2) Állami Duma (1) Amerika (2) amerikaiak (1) amerikai jog (1) Angela Merkel (1) Arbuzov (1) Argentina (1) Arkagyij Babcsenko (1) árulás (1) átalakulás (1) Atlanti Híd (1) auditálás (1) Auschwitz (1) az elit ideológiája (1) a hatalom ára (1) a jövő céljai (1) a történelem tanuságai (1) B.Komorowski (1) baloldal (1) Bandera (1) beavatkozás (2) befektetők (1) béke (4) békekötés (1) belső kiegyezés (1) Beszarábia (1) betartott kötelezettség (1) Biden (3) biologiai-háború (1) biológiai háború (1) Blinken (1) börtönből szabadulás (1) Brezsnyev (1) Bronislaw Komorowski (1) Brzezinski (2) Budapesti Memorandum (1) Bukovina (2) burzsoá-demokratikus forradalom (1) Bush (3) bűvészinas (1) Capitólium (1) civil-társadalom (1) civilizáció (1) civilizációs forradalom (1) civil kontroll (1) civil szervezetek (1) Corriere della Sera (1) családi klánok (1) csatlakozás (1) csúcstalálkozó (1) D.Grybauskaite (1) D.Trump (1) D.Vidrin (1) David Cameron (1) deja vu érzés (1) Dél-Kórea (1) Déli Áramlat (1) demokrácia (4) demokraták (1) Demokrata Párt (1) Deutschland (1) dialógus (1) dilemma (1) dilemmák (1) diverzio (1) doktrina (1) Donald Trump (3) dopping (2) EBESZ (1) egészségi állapot (1) egyenlő érték (1) egyenlő jog (1) Egyesült Államok (2) egyezkedés (1) egypárt-rendszer (1) együttműködés (2) elemzés (1) életfogytiglani szabadság (1) elit (2) ellenzék (1) ellenzéki lázadás (1) Elmar Brok (1) elnök-választás (2) elnökhöz közel álló üzletemberek (1) elnökválasztás (4) ember (2) ember-ember (1) ember-természet (1) emberiség (1) ember viszonya (1) energetikai problémák (1) energia (1) epidemia (1) érdekviszonyok (1) Erdély (1) Erdogan (1) értékek (1) esély (1) esélyek (1) Észak-Korea (1) eszmék (1) EU (1) EU-társulási szerződés (1) EU-Ukrajna Együttműködési Tanács (1) EU-Ukrajna megállapodás (1) Eurázsia (1) Eurázsiai Szövetség (2) EurÁzsiai Szövetség (1) eurointegració (1) Euronest (1) Európa (3) Europäische Union (1) Európai Bizottság (1) európai értékek (1) Európai integráció (1) európai jogellenes döntések (1) európai Magyarország (1) Európai Parlament (1) Európai Unió (18) Európa Békéjének Napja (1) Európa elitje (1) EU beteg-gyermeke (1) EU együttműködési megállapodás (1) EU parlamenti választás (1) fegyverszünet (1) felelősség (1) felhozó-verseny (1) felszabadulás (1) feszültségek (1) Fidesz (1) föderáció (1) fogvatartás (1) folyamat (2) folytatásos (1) főpolgármester választás (1) fordulat (1) Fordulat és Reform (1) fordulópont (1) forradalom (1) G-20 (2) G-7 (1) G-8 (1) G.Westerwelle (1) Gajdos István (3) Galicia (2) gáz (2) gazdaság (1) gazdasági helyzet (1) gázimport-csökkentés (1) gázpiac (1) gázszállítás (1) gázvezeték (1) gáz árak (1) geopolitika (1) geopolitikai helyzet (1) geopolitikai konfliktusok (1) glasznoszty (1) Globális-integráció (1) globális-lokális (1) globális kapitalizmus (1) globális vlágrend (1) globalizáció (1) Gorbachev (1) Gorbacsov (7) GPS (1) Gurmai Zita (1) gyermek (1) gyógykezelés (1) Győzelem Napja (1) háború (2) hadikommunizmus (1) halálmenet (1) hamis-momentum (1) harc (1) Hármas-szövetség (1) hatalmi vákuum (1) Hegyi Karabah Köztársaság (1) Helsinki (1) Heritage Foundation (1) hidegháború (5) Hillary Clinton (1) hitel (1) hitelprogram (1) Hollande (1) holnap választás (1) Holodomor (1) holodomor (1) holokauszt (1) Horn Gyula (1) hrivnya árfolyam (1) Hruscsov (1) Huntington (1) ideológia (4) Ikarus (1) IMF (3) India (2) integracia az EU-val avagy Oroszországgal (1) integráció (4) interju (1) internet (1) irányított kaosz (1) Ivan Gasparovic (1) J.Timosenko (2) Janukovics (4) Japán (1) Jelcin (2) Jerevan (1) jogerős börtön-büntetés (1) John McCrain (1) jövő (2) Jövő (1) Ju.Timosenko (1) Júlia Timosenko (2) Julia Timosenko (4) Juscsenko (2) kacsanyivkai korház (1) Kádár János (2) kalandorság (1) kanossza (1) kapitalizmus (2) kapitalizmus-reinkarnációja (1) karabahiak elfogadják (1) Karl Marx (1) Kárpát-Alja (1) Kárpátalja (2) kárpátaljai magyarok (1) Kék Áramlat (1) kelet-európa (1) Kelet-Ukrajna (1) Keleti Partnerség (1) Kerch (1) Kercsi-szoros (1) kéziratok (1) kiegyezés (2) kilépések (1) Kína (6) klíma-katasztrófa (1) koalició (1) kölcsönös bizalom (1) Komjáthi Imre (1) kommunisták (1) kompország (1) kompromisszum (1) konfliktus (1) könyvvizsgáló (1) konzervatív (1) konzervatívizmus (1) konzervatívok (1) kormány (1) korona-vírus (1) Koszigin (1) Közép-európai országok (1) központi erőtér (1) Krausz Tamás (1) Kravcsuk (2) krétakör (1) Krim (1) Krím (1) krizis (1) Kronstadt (1) Kucsma (2) külföldi gyógykezelés (1) kulissza (1) kűlső nyomás (1) kultúra (1) Kurt Volker (1) látvány (1) Legfelsőbb Rada (1) legitim hatalom (1) Lenin (4) liberálisok (2) liberális ideológia (1) logika (1) lyukak (1) M.Azarov (2) M.Gorbacsov (1) M.Turski (1) ma (1) magyarok (1) Magyar Irka (1) magyar kisebbség (1) Majdan (2) Málta (1) manipuláció (1) Marxizmus-leninizmus (1) marxizmus-leninizmus (1) Matenadaran (1) média (1) megállapodás (1) megbokrosodott (1) megegyezés (2) megújúlás (1) mélyszegények (1) Merkel (2) mesterséges intelligencia (2) migránsok (1) Mihail Gorbacsov (1) milonga (1) mindenki jól jár (1) mini-hidegháború (1) MinszkiMegegyezés (1) Minszki Megállapodás (1) Mit tegyünk! (1) Mit tehetünk? (1) mi történik (1) Mogherini (1) Moszkva (1) MSZP (2) munka (1) N.Azarov (1) nácik (1) nacionalista (1) nacionalisták (1) nacionalista ideológia (1) Nagy Imre (1) napló (1) NATO (1) négy szakasz (1) Németország (2) nemzetállam (1) nemzetközileg nem elfogadott (1) nemzetközi választási megfigyelők (1) neo-horthysta-rendszer (1) neokon-neolib (1) neoliberalizmus (1) NEP (1) népfelkelés (1) népfront (1) NGO (1) Ny.Azarov (2) nyelvhasználat (1) nyitott társadalom (1) Nyugat (2) nyugatbarát (1) nyugati bankok (1) O.Zarubinszkij (1) Óbudai Forradalom (1) okoskodás (1) olaj (1) oligarcha (1) oligarchák (3) olimpia (1) önállóság (1) önálló államiság (1) önkormányzat (1) önmerénylet (1) Orbán (1) Orbán-lufi (1) Orbán Viktor (1) Örményország (1) oroszok (1) Oroszország (19) Oroszországi Föderáció (1) Oroszország -1996 (1) orosz bankok (1) Orosz Föderáció (2) összekötő kapocs (1) osztályharc (1) P. Kooks (1) palagáz-mező (1) Pamfilova (1) pandemia (1) parlamenti választás (1) párt (1) partnerek (1) Patchwork (1) patriota gazdaság (1) peresztrojka (1) Periferiális-kapitalista (1) perspektívikus feladatok (1) Persztrojka (1) Plotnyickij (1) polarizált politikai klima (1) polgárháború (2) politika (1) politikai-rendszer (1) Politikai "burok" (1) politikai helyzet (1) politikai küzdelem (1) politikai lázálmok (1) politikai vákuum (2) Porosenko (4) poszteurópai modell (1) poszthidegháborús helyzet (1) posztindusztriális (1) posztindusztriális civilizácio (1) pravoszlavok (1) Pricewaterhouse Coopers (1) problémák (1) proletárforradalom (1) protektorátus (1) pszichológia (2) puccs (2) Putyin (10) Putyin Szovjetunió (1) rabszolga-törvény (1) rabszolgatörvény (1) radikális jobboldal (1) Reagan (3) Reagen (1) reform (1) reform-közgazdászok (1) reformok (1) Reform és demokrácia (1) Régiók Pártja (1) Rendszerszerűen (1) rendszerváltás (4) republikánusok (1) Republikánus Párt (1) revansiszták (1) robban (1) robotok (1) Románia 1989 (1) rossz hitelek (1) Rosztyiszláv Iscsenko (1) Russia (1) START-3 (1) Steinmeier-formula (1) Strasbourg (1) stratégia (1) Stratégia (1) stratégiai érdekek (1) stratégiai partnerek (1) Sz.Arbuzov (2) Sz.Karaganov (1) szabadonengedés (1) Szabadság-párt (1) Szabadságpárt (1) szabadulás a börtönből (1) szabad kereskedelmi övezet (1) szabad oktatás (1) szakszervezetek (2) szegény (1) szegény-ország (1) szegénység-politika (1) szellemi kínkeservek (1) szélsőjobb erői (1) szemfény-vesztő (1) szeparatisták (1) Szevasztopol (1) SZKP (2) Szlovákia (1) szocialista (1) szocialisták (1) szociális alávetettség (1) szociális irányultság (1) szolidaritás (1) szövetség (1) Szovjetunió (4) Sztálin (1) sztrájk (2) szükségtelen (1) Taktika (1) Tamás Gáspár Miklós (1) tanácsok hatalma (1) tangó (1) tárgyalás (1) tárgyalás Szocsiban (1) Tariel Vaszadze (1) tározók (1) társadalom (1) társulási megállapodás (2) Társulási Szerződés (1) társulási szerződés (1) Társulási szerződés (1) társult tagság (1) Tea Party (1) tegnap (1) tényezők rendszere (1) természet (1) természetes intelligencia (2) természet lázadása (1) terror (1) terrorizmus (1) területen kívüliség (1) területi megosztás (1) tettek (1) Theresa May (1) The Guardian (1) Timosenko (2) timosenko-adó (1) Timosenko-per (1) többpárt-rendszer (1) tőke (1) történelem (1) történelmi reminiszcenciák (1) totális rendszer (1) Tramp (1) Trump (4) TTF (1) tudat-forradalma (1) tudományos-technikai forradalom (2) tulajdonosváltás (1) tüntetés (1) tüntetések (2) Tyágnyibok (1) Tyimosenko (1) új-neokonok (1) újgeneráció (1) újra alapítás (1) új civilizáció (1) új idők (1) új külpolitikai gondolkodás (1) új nemzedék (1) Ukraina (4) Ukraine (1) Ukrajna (33) Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (1) Ukrajna Megmentésének Bizottsága (1) ukrán (1) ukránok (1) ukrán alkotmány (1) ukrán és orosz nyelv (1) ukrán gazdaság (1) ukrán Golgota (1) ukrán ipar (1) ukrán közvélemény (1) ukrán nácik (2) UkrAvto (1) Ungarn (1) US-Russian Relation (1) USA (13) USA "visszatér" (1) USA választások (1) útkereszteződés (1) uzsoraszerződés (1) V.Janukovics (14) V.Putyin (3) V. Putyin (1) V/4 csúcstalálkozó (1) vádak (1) vádak Timosenko ellen (1) választás (3) választások (1) válság (2) váltás (1) változatok (1) vámunió (2) Vámunió (3) védelmi kiadások (1) Velencei Bizottság (1) verseny (1) versenyképesség (1) versenyképtelen (1) veszélyek (1) veszélyesség (1) veszélyes játék (1) vezérelv (1) Vidámak és Leleményesek Klubjalu (1) Viktor Janukovics (6) Viktor Orban (1) világ-hatalmi válság (1) Világháború (1) világháború (1) világrend (1) Vilnus (1) virus (1) Visegrádi 4-k (1) viszony Moszkvához (1) viták (1) vita tézisek (1) Vlagyimir Putyin (3) vonakodva csatlakozás (1) World Economy (1) XVIII. kongresszus (1) XXI.század (1) Zaharcsenko (1) zarándoklat (1) zártország (1) zárvány (1) Zelenszkij (4) Zjugánov (1) zsákutca (3) zsidók (1) исторический контекстн (1) Конституция (1) поправки (1) Президент (1) Путин (1) Российская Федерация (1) Címkefelhő

A Nyugat gyengülése csapást mér Oroszországra is.

2013.01.30. 11:18 KeményLászló

Szergej Karaganovnak, az ismert politikai elemzőnek, az orosz Kül- és biztonságpolitikai Tanács tiszteletbeli elnökének, az orosz külpolitika egyik legbefolyásosabb stratégájának, a Vedomosztyiban 2013. 01. 15-én megjelent cikke szerint a Nyugat gyengülése csapást mér Oroszországra. A szerző történeti távlatú cikkében a Nyugat hanyatlásának következményeit 3 pontban vázolja fel. Az Oroszvilág.hu internetes tájékoztatóban Gyóni Gábor jelentetett meg magyar nyelvű összefoglalót az elemzésről. (http://www.oroszvilag.hu/?t1=sajtoszemle&hid=3775)

A Nyugat bukása nem orosz érdek 

Tektonikus változások a geopolitikában

A ’80-as évek végén ’90-es évek elején felrobbant Jugoszlávia, háború tört ki Örményország és Azerbajdzsán között, konfliktus robbant ki a Dnyeszter mentén, Csecsenföldön. A volt Jugoszláviát a Nyugat intézte el, Oroszország majdnem egy évtizedet harcolt Csecsenföldön. A Dnyeszter vidékén, Örményország és Azerbajdzsán között a konfliktusok „befagytak”.

A ’90-es években Oroszország túlságosan meggyengült, a Nyugat pedig eufóriájában nem fordított kellő figyelmet India és Pakisztán atomprogramjára, a szubszaharai helyzetre. A hidegháborúban ez elképzelhetetlen lett volna, mert mindkét fél tartott a status quo felbomlásától.

Oroszországnak mindazonáltal szerencséje volt, mert – Karaganov szerint – jelentősebb vérontás nélkül megúszta a birodalom felbomlását. Közép- és Kelet-Európa országai szintén jól jártak, gyorsan csatlakozva a NATO és az EU kötelékébe.

A 2000-es évek közepén azonban kezdetét vette a „régi Nyugat” meggyengülése. A globalizáció nyertese kezdetben a Nyugat volt, azonban a 21. század elején az ázsiai perifériák, melyek korábban majd 200 évig a Nyugat kontrollja alatt álltak, robbanásszerű növekedésnek indultak.

Az „új Ázsia” felemelkedése komoly következményekkel járt az 500 évig domináns Nyugat számára. Az iraki és afganisztáni kalandok után a 2008-as válság megmutatta a Nyugat strukturális gazdasági problémáit.

Európa szinte már nem is létezik a világban. Kelet-Ázsiában, ahol valaha domináns volt, már nincs is jelen. Észak-Afrikában az „arab tavasz” forradalmai katasztrofális eredménnyel jártak Európa számára.

Az USA megőrizte katonai erejét, de strukturális gazdasági problémái, elitjének megosztottsága problémát jelentenek számára. Mindazonáltal, kevés sikerrel, igyekszik feltartóztatni Kínát.

A régi nyugati szövetségrendszerek – a NATO, ANZUS, CENTO – vagy megszűntek, vagy gyengülnek. India könnyedén elhárította az USA által neki ajánlott szövetséget.

Kelet-Ázsiában ugyanakkor növekszik a politikai feszültség. Régi viták kerülnek elő, az egyes országok követeléseket fogalmaznak meg egymással szemben, s majdnem mindenki Japán ellen. A régióban fegyverkezési verseny, elsősorban flottaépítési láz észlelhető.

A tágabb értelemben vett Közel-Keleten a szovjet és amerikai közreműködéssel, majd amerikai hegemóniával létrehozott biztonsági rendszer meggyengült. A régióban a világi diktatúrák bukása felszínre hozta a régi vallási ellenségeskedéseket, a Nyugat- és keresztényellenességet.

Az új Ázsia nyersanyag- és élelmiszerigényeinek köszönhetően az elmúlt 5-6 évben gyorsan növekedett a Nyugat által elfeledett Afrika. Afrikában azonban az erőforrásokért való versengés újabb konfliktusok forrása lehet.

Az Európai Unió gyakorlatilag szétesett. Az Európai Uniót azért találták ki nagy európai elmék, hogy eltemesse a nacionalizmust, amely annyi háborút okozott, és totalitárius rendszerek kialakulásához vezetett. Az EU létrehozására erős ösztönző erő volt a kommunizmus fenyegetése, azonban ez az ösztönzés megszűnt.

Európában így is sokat sikerült elérni. Kialakult a nemzetközi együttműködés egy prototípusa. Európa, amely az elmúlt évszázadokban háborús fészek volt, fenyegetést jelentve a világ és saját maga számára is, a béke szigete lett.

A nagy európai alapító atyák – a francia Jean Monnet és Robert Schuman, a brit Winston Churchill, a német Konrad Adenauer, a belga Paul-Henri Spaak és mások – követői azonban nem értették meg, hogy az európai projekt alapja nem a gazdaság, hanem a politika. A németeken és a skandinávokon kívül nem nagyon értették meg a változó világ kihívásait. Túlságosan gyorsan zajlott az EU bővítése, és ezért most fizetni kell. Az EU és az eurózóna jelentős reformra szorul. Le kell faragni a szociális kiadásokat, a félig szocialista liberális demokráciák elkerülhetetlenül megváltoznak. Dehát a régi európai demokráciák is a ’30-as, ’50-es években arisztokratikus jellegűek voltak a maiakhoz képest, sok tekintetben az elitek közötti alkukon alapultak, autoriterebb jellegűek voltak. Lehet, hogy az új Európa inkább fog ezekhez hasonlítani.

Az európaiak nem túl határozottan, de viszonylag sikeresen reformálják az eurózónát, az integráció alapját. A jövőben azonban elkerülhetetlennek tűnik az életszínvonal visszaesése.

Oroszországnak érdeke, hogy az európai átalakulás sikeres legyen, hogy a nyugati modernizációs impulzusok továbbra is elérjék az országot.

 

 

Сергей Караганов
Vedomosti.ru
http://www.vedomosti.ru/opinion/news/7972921/trete_razmorazhivanie?full#cut

15.01.2013

Ослабление Запада ударит по России

Россия кровно заинтересована в успехе европейских реформ, в том, чтобы не рухнуло здание евроинтеграции

Сохранить наследие отцов-основателей единой Европы — в кровных интересах России. На фото: встреча Жана Монне и Конрада Аденауэра в 1953 г. Фото: Deutsches Bundesarchiv

В 1990-х гг. после разрушения коммунизма произошло, как принято было говорить, размораживание многих конфликтов, которые были заморожены структурной конфронтацией СССР и США, тогдашних Востока и Запада. Внешние рамки действиям государств и обществ диктовались жестче — СССР, чуть поделикатнее — США, иногда ими вместе. Когда, они, например, рука об руку навязывали нераспространение ядерного оружия.

Первое

Первой взорвалась Югославия. Началась война между Арменией и Азербайджаном, вспыхнул конфликт в Приднестровье, рвануло в Чечне. Бывшую Югославию жестко додавили западники. Россия воевала в Чечне почти десятилетие. Навязала мир в Приднестровье. Часть конфликтов совместными усилиями снова заморозили (Армения — Азербайджан).

Меньше на слуху другие примеры этой первой разморозки, которые произошли на тогдашней периферии мировой политики. Россия из-за своей постреволюционной слабости, а Запад из-за эйфории после казавшейся победы в холодной войне пропустили получение ядерного оружия Индией и Пакистаном, перезапустившее остановленный до того механизм его дальнейшего распространения. В Африке ниже экватора бывшие колониальные державы решили не замечать геноцида народов хуту и тутси, унесшего многие миллионы жизней. В холодную войну такого не допускалось из-за опасений усиления противника.

Не все, к счастью, разморозилось. Объяснений, почему СССР не пошел по нормальному пути развала империй через гражданскую войну и большую кровь, столь много и они столь неубедительны, что дам одно, политологами еще не называвшееся: Господь простил России грех коммунизма и уберег. Или — просто повезло.

Странам Центральной и Восточной Европы, в которых национализм и взаимные претензии были крайне сильны, тоже повезло. Их быстро приняли и нежно прижали к себе, взяв под контроль НАТО и ЕС.

Второе

Можно было бы облегченно вздохнуть. Но тут где-то с середины 2000-х гг. началось то, что я называю вторым размораживанием, являющимся отдаленным во времени последствием крушения биполярного мира. Второе размораживание — результат не только и не столько крушения биполярного мира, сколько ослабления старого Запада.

Настоящая, первая в истории глобализация мира, от которой сначала выигрывал Запад, затем привела к взрывному росту азиатской периферии, уже лет двести находившейся под контролем Запада, правил и институтов холодной войны и (или) прозябавшей в нищете и слабости.

Подъем новой Азии предсказуемо оказался подъемом национальных государств со своими интересами и фобиями, в регион начала возвращаться собственная, а не навязывавшаяся или предлагавшаяся внешними силами геополитика.

Процесс был качественно усилен тягчайшими поражениями старого, господствовавшего в мире почти 500 лет, Запада. Они начались с логически необъяснимых авантюр в Ираке и Афганистане; они развиваются вышедшими на поверхность в результате кризиса 2008 г. структурными экономическими проблемами США и ЕС. Но главное — они становятся очевидными в силу неспособности западной демократии в том гуманно-либеральном полусоциалистическом виде, в котором она сложилась к XXI веку, решать тяжелые структурные проблемы.

Европа уже почти ушла из мира. Ее совсем нет в Восточной Азии, где она когда-то доминировала. Пытается символически, гражданским присутствием демонстрировать, что она еще есть. Дает арьергардные бои типа ливийского или приветствует катастрофические для нее результаты арабских демократических революций.

США, сохранившие значительную часть своей мощи, но потерявшие из-за структурных экономических проблем, раскола элит и двух поражений способность к ее использованию, пытаются наладить сдерживание Китая. Но в основном тоже пока символикой. Старые союзы — НАТО, АНЗЮС, СЕНТО и т. д. — рассосались или слабеют. Индия спокойно отвергла союз, чуть ли не униженно предлагавшийся ей Вашингтоном.

А в регионе начинают бушевать военно-политические страсти вокруг дотоле никому не известных рифов. Страны все чаще выдвигают старые претензии друг к другу. И почти все — к Японии. Все боятся пока весьма миролюбивого Китая. И поскольку его все и так подозревают, Пекин, похоже, начинает играть мускулами, перестает прятать свою мощь. В Восточной и Южной Азии началась гонка вооружений, в первую очередь морских. Внутри региона уже проступают контуры десятка потенциальных конфликтов и одного весьма реального — между Индией и Пакистаном.

Объективно уход Запада и рост Китая, при том что в регионе нет и пока не предвидится общерегиональной структуры безопасности, создает в нем не катастрофический, но быстро углубляющийся вакуум этой безопасности.

Еще тревожнее выглядят результаты второго размораживания в другой Азии — на расширенном Ближнем Востоке. Ослабление сначала советско-американской, созданной при негласном сотрудничестве/соперничестве СССР и США, затем под гегемонией США системы контроля над регионом создало в нем вакуум безопасности, выглядящий почти катастрофически безысходным.

Совпав с демократизацией, падением одной за другой светских диктатур, это ослабление внешнего контроля вывело на поверхность старые и новые подозрения, религиозные разногласия, накопившуюся за годы внешнего доминирования ненависть к внешнему, прежде всего западному, в том числе христианскому миру. Регион вступил в полосу войн, социальной деградации, подъема религиозного и национального фанатизма.

Возможно, грядет и второе с половиной размораживание. Из-за гигантского спроса, в первую очередь в новой Азии, на природные ресурсы и продовольствие уже 5-6 лет быстро растет забытая всеми Африка. Когда-то она пострадала во время первого размораживания. Сейчас со слабыми региональными структурами, со сплошь искусственными границами соперничество за ресурсы почти неизбежно спровоцирует новую волну конфликтов. А тушить их будет некому. Китай не захочет, Индия и США тоже, Россия, будем надеяться, тем более. А старые колониальные державы ощутимо слабеют. Да и не решить теперь проблем с помощью роты десантников или банды наемников. На континенте уже началась волна дробления государств.

Но Африка все-таки все еще относительная периферия.

Третье

Недопустимо страшным для мира, России стало бы третье размораживание — крушение Евросоюза. Который был создан великими европейцами для того, чтобы похоронить историю европейского государственного национализма, ставшего причиной сотен войн, приведшего к двум тоталитаризмам — коммунистическому и нацистскому, к двум мировым войнам. Мощным импульсом развития Евросоюза для его основателей был и страх перед коммунизмом. Ныне он исчез и позволил расслабиться.

Удалось фантастически много. Создан прототип гуманного международного порядка. Европа, откуда на протяжении последних веков исходили главные угрозы ей самой и остальному миру, стала мощнейшим форпостом мира. Мы, русские, с нашей историей войн с Европой и в Европе должны быть особо благодарными отцам проекта евроинтеграции.

Но наследники великих основателей — французов Жана Монне и Робера Шумана, британца Уинстона Черчилля, немца Конрада Аденауэра, бельгийца Поль-Анри Спаака, их соратников — добившись успеха, стали почивать на лаврах и не заметили, кроме немцев, шведов и некоторых других северян, конкурентных вызовов нового мира. Подзабылось и то, что главным в Европроекте была все-таки политика, а не экономика. Пошли на слишком быстрое расширение, ставили нереалистические цели. Сейчас приходится расплачиваться. Проводить глубокую перестройку Евросоюза и зоны евро. Еще более глубокая трансформация неизбежна в будущем (которое уже наступило). Придется отказываться от многого в социальном государстве, чтобы стать снова конкурентоспособными. А это неизбежно приведет к необходимости изменения внутриполитических институтов — от нынешней почти безбрежной полусоциалистической либеральной демократии к чему-то гораздо более жесткому. В конце концов, европейские демократии 1930-х или 1950-х гг. очень существенно отличались от нынешних. Были по современным меркам аристократическими, основанными во многом на договоренностях элит, более авторитарными. Знаю, что нынешним политкорректным европейцам это утверждение не понравится (но оно почти тривиально).

Пока европейцы не очень решительно, но относительно успешно реформируют зону евро, само здание евроинтеграции. В нем будет два или три класса жителей. Но на подступающий вызов радикализации внутренней политической ситуации в большинстве стран из-за неизбежного падения уровня жизни смотреть не хотят. Твердят «больше демократии». У меня, помнящего советский лозунг конца 1980-х «больше социализма», это вызывает почти безотчетный страх.

А придется ремонтировать не только здание европейской интеграции. Но и гораздо более фундаментальные структуры, уходить от нынешней полусоциалистической, безлидерской демократии.

Россия кровно, экзистенционально заинтересована в успехе неизбежных европейских реформ, в том, чтобы не рухнуло здание евроинтеграции. Чтобы не произошло третьего размораживания, чтобы мы не столкнулись в дополнение ко все более опасному Югу и тревожному Востоку с нестабильным, а то и вновь враждебным Западом. Уже и сейчас сложности Европы ослабили модернизационные, традиционно шедшие оттуда импульсы развитию нашей страны и общества.

Надо думать, как помочь советами, деньгами, критикой нерешительности, склонности прятать от проблем голову в песок. Надо продолжать предлагать Союз Европы — единое экономическое, энергетическое, человеческое пространство России, близких к ней стран и ЕС. Союз может стать одним из выходов из системного европейского кризиса.

И последнее, нам давно пора перестать дурацки радоваться ослаблению Запада. Оно ведет и к нарастанию хаоса и опасностей. Если европейский колокол зазвучит похоронным звоном, он будет звонить и по нам.

Первое размораживание произошло. Второе только разворачивается, несет множество вызовов и угроз, и его нужно контролировать. Третьего допустить нельзя.

Автор — почетный председатель президиума Совета по внешней и оборонной политике

Szólj hozzá!

Címkék: kiegyezés geopolitika feszültségek Oroszország Nyugat stratégiai érdekek

A bejegyzés trackback címe:

https://ke-elemzokozpont.blog.hu/api/trackback/id/tr855052788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása