Vannak elvarratlan történelmi reminiszcenciák, amelyek stratégiai gondot okoznak, és többnyire szubjektív indíttatásból, személyes ambíciókból vezéreltetve, mindennapi ütközésekhez vezetnek.
Kevesebb figyelem fordult eddig a – talán legnagyobb és rejtetten robbanható – orosz-kínai-japán-koreai térség felé. Ugyanakkor nincs lezárva békeszerződéssel a II. világháború a Szovjetunió (Oroszország!) és Japán viszonyában. Ebből adódóan állandó feszültség forrás a Kuril-szigetek ügye; de ez érinti az USA-t, Kínát; a Koreai félszigetet is. A háború maradványa a hadifoglyok, ill. a halottak ügye is; pl. még a II. világháború lezárásából, de az 1950-s évek belháborújának következménye Korea kettéosztottság stb. De, az USA és Japán, valamint Kína viszonyában is jelen vannak a háborús maradványok. S ott van még Tajvan is; és Oroszország és Kína ügyei is visszanyúlnak az elvarratlan történelmi-ideológiai szálakhoz.
A hidegháború abbahagyását követően a térségben is megváltoztak az erőviszonyok. Kína, Japán, India, Dél-Korea és Oroszország önálló pólussá lépett elő. Ezek, kiegészülve Észak-Koreával és Tajvannal (és jelentős mértékben idesorolhatóan a velük szomszédos Délkelet Ázsia országai -Vietnám, Thaiföld, stb. - saját stratégiát igyekeznek megvalósítani, nem igazán számolva a többiek stratégiájával; ill. már vannak kezdeményezések az integrálódásra, kétoldalú vagy többoldalú integrációra (lásd: APEC). De, akadályozza a térség és az egyes országok feszültség mentesebb működését az elvarratlan történelmi reminiszcenciák hatása. Rendezni a geopolitikai és gazdasági feszültségeket nem lehet az USA részvétele nélkül, amelynek természetszerűleg saját stratégiai és biztonsági érdekei és gazdasági törekvései vannak a térséggel kapcsolatban.
Az utóbbi évtized tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy Oroszország kezdett el legintenzívebben foglalkozni a térségben vezető-koordináló szerepének kialakításával. Ehhez elsődlegesen az érdekét abból vezeti le, hogy időszerűnek értékeli az országon belüli Távol-Kelet és a Kelet-Szibéria régióinak a felfejlesztését az európai régiók szintjére. Ezeknek a fejlesztési projekteknek a külső kapcsolódási lehetőségei azonban az említett elvarratlan történelmi reminiszcenciák miatt hiányoznak, vagy éppen ellenérdekeltségeikkel gátat jelentenek.
A kedvező körülmények megteremtéséhez indította el Putyin azt a diplomáciai, csúcs szintű tárgyalási offenzívát, amelyek főként azután erősödtek fel, hogy kihúzták a „szőnyeget” a korábbi kedvenc elképzelése alól, és eliminálódott a „Gibraltártól-Vlagyivosztokig„ gazdasági térség kialakításának koncepciója. (Az EU – Oroszország: együttműködési megállapodás – amelyet 1994-ben 10 évre kötöttek – lejárt, és a Merkel – Sarkozy – Medvegyev találkozó, 2010. 10. 10-én, Deauvillben, az említett Gibraltár-Vlagyivosztok térség partnerségi projektjéről, nem született meg). A térség és a világ jövőjét is alapvetően befolyásolhatja az a Gazdasági Fórum, amelyre napjainkban, 2018. szeptember 11-13 között kerül sor Vlagyivosztokban. A japán miniszterelnök Abe, nem titkoltan azzal a szándékkal érkezett, hogy befejezzék a békeszerződés aláírásának előkészületeit. Ott van már a kínai elnök, Xi Jinping is, olyan gigantikus üzleti körök delegációinak az élén, mint az Alibaba és mások. Várják Dél-Korea elnökét (Észak-Korea elnöke közben bejelentkezett oroszországi látogatásra és fogadják is majd). Látványosan hiányzik Trump, amerikai elnök, ami mutatja, hogy a belső harc a hatalomért az USA-ban hatalmas károkat okoz, az első számú világhatalom stratégiai szerepvállalásaiban.
A Gazdasági Fórum elsődlegesen a hatalmas fejlesztési projekt szeleteinek a felosztását szolgálja. Oroszországnak az olaj, gáz és más természeti értékeik exportjához jelentős fizetőképes kereslettel rendelkező piacokat kellett találnia. Számításba jött elsősorban Kína, Japán, Dél-Korea, de a velük kiépítendő piaci, kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokhoz először rendezni kellett a politikai ügyeket, és szerezni olyan befektetőket, akik megépítik a szükséges infrastruktúrát – csővezetéket, vasutakat, utakat, kikötőket stb.
Nézzük részletesebben a szereplőket. Kína visszafogott magabiztossággal figyelte és többnyire rejtetten befolyásolta a világot, és saját szuperhatalmi ambíciónak távlataira figyelt. Ebbe beletartozhatott a stratégiai megegyezés Oroszországgal; a BRIKS, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SOSZ); az APEC stb. létrehozása és a kétoldalú kapcsolatok átrendezése is. S a gyakorlatban a rubel-jüan kölcsönös fizetési eszközé tétele, kínai hitelekért orosz olaj, gáz szállítása; stb. A kínai vezetői cserék azonban részben változtatnak a fő irányokon, ill. hangsúlyossá váltak a saját érdekek és stratégiai törekvések, s ezért az „összebútorozási” folyamat lecsendesült.
Előtérbe kerülhetett a kapcsolatok rendezése Japánnal. (A Koreai-félsziget problémái szintén szerepeltek az orosz gondolkodásban, de azok bonyolultsága, és a sokszereplős - USA, Kína, Japán stb. – részvétel szükségessége, ezt az irányt későbbre halasztatta). Ugyanakkor, mint említettük, Japán és a (Szovjetunió) Oroszország viszonyát meghatározza, hogy nem kötöttek békeszerződést a II. világháború után, és ebből adódóan máig megoldatlan a viszály közöttük elsősorban a Kuril-szigetek hovatartozása miatt. A békeszerződés megkötésére még a Szovjetunio létezése során tettek számos sikertelen kísérletet (A két ország 1956-ban közös deklarációt fogadott el, amely formálisan kijelentette a háború végét és az együttműködés kezdetét), de a tényleges és érdemi lépések 2016-ban kezdődtek, amikor Putyin 2016. december 15-én Japánba látogatott. Abe Sindzó japán kormányfővel addig jutottak el, hogy még az ő országvezetői idejükben, dűlőre jutnak a két ország békés kapcsolataiban. (A találkozóhoz az orosz (szovjet)-japán kapcsolatok és problémák történetét saját szempontból értékelő történeti összefoglaló „dossziét” adott ki a TASSZ: История российско-японского территориального спора. Досье. Биографии и справки 14 декабря 2016. http://tass.ru/info/3873269 ) Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter, a találkozót megelőzően 2016. május végén úgy nyilatkozott, hogy a második világháború "pontot tett a történelemben" azzal, hogy a szigetek gazdát cseréltek. "Nem adjuk át Japánnak a Kuril-szigeteket, nem könyörgünk békeszerződésért" - fogalmazott a tárcavezető. Emlékeztetett rá, hogy az 1956-os szovjet-japán nyilatkozat értelmében Moszkva és Tokió kötelezte magát a békekötésre. Hangsúlyozta: csak ennek létrejötte után lehet mérlegelni azt a kérdést, hogy a Szovjetunió akkor kötelezettséget vállalt arra, hogy a jóindulat gesztusaként átad két szigetet a négyből. Hangot adott abbéli meggyőződésének, hogy lehetetlen a második világháború végeredményének elismerése nélkül tárgyalni e területi kérdés kölcsönösen elfogadható módon történő rendezéséről. A The Mainichi című, angol nyelvű japán hírportál közlése szerint, ezen a találkozón Tokió új szögből közelíti meg az "Északi Területek" ügyének rendezését: Tokió kész lenne arra, hogy ha Oroszország visszaadja Japánnak a szóban forgó négy szigetet, a már ott élő orosz állampolgároknak engedélyezze a maradást. Az értesülést a japán kormány utóbb cáfolta. Tény, hogy ez a két megközelítés 2016 óta a kapcsolatok tovább gondolásának alapja.
Ebben a szakaszban számos közelítő lépést tett mindkét fél. (A gazdasági és politikai kapcsolatok állásáról folyamatosan készülnek publíkált összeállítások: pl. Российско-японские экономические отношения. Досье. http://tass.ru/info/3260618 ; Япония считает отношения с Россией наиболее перспективными. https://rg.ru/2018/01/22/iaponiia-schitaet-otnosheniia-s-rossiej-naibolee-perspektivnymi.html ). Különösen felgyorsultak az események – bizonyára az USA-nak a Koreai-félszigeten történtekkel kapcsolatos stratégiai jelentőségű tevékenységének hatására is – a 2018. márciusi oroszországi elnökválasztást követően. Abe miniszterelnök 300 fős delegáció élén érkezett Szentpétervárra a 2018. májusi Gazdasági Fórumra, ahol figyelemre méltó bejelentéseket tett. A közel 15 ezer fős hallgatóság soraiból felkérte azt a miniszterét, aki a japán-orosz kapcsolatok fejlesztése elnevezésű tárca élén áll, hogy mutatkozzon be, és mondja el, mennyi oroszországi „szubjektumban” mérte már fel azokat a fejlesztési, befektetési lehetőségeket, amelyek segíteni tudják az ottani technikai-termelési viszonyok világszínvonal fölé emelését. Emellett elmondta, hogy kormánya – a 2016-s találkozón ígérteknek megfelelően - 8 pontban dolgozta ki azokat a koncepciókat, amelyekkel hozzájárulhatnak a Putyin által elnöki programjában megjelölt célok megvalósításához. (Putyin és Abe a japán üzletemberekkel még külön fórumot is tartott! https://www.youtube.com/watch?v=iyXsKCH-lA4 ). A jelenleg zajló csúcstalálkozó előkészítése viszont arra enged következtetni, hogy nagy horderejű bejelentésekre számíthatunk. Erre utal pl. hogy Lavrov orosz külügyminiszter és Soygu védelmi miniszter – két évvel előbbi tókiói látogatások pandantjaként – Moszkvában fogadták 2018. július 31-én a japán külügy és védelmi minisztereket. Az orosz külügyminisztérium ismertetője szerint a két csúcsvezető találkozójának előkészítéseként a regionális biztonság kérdéseit és a megállapodást a békéről, beszélték meg.
Ha mindehhez társítjuk az oroszok kapcsolatrendszer építését Japánon és Kínán kívül, a két Koreával (visszafogottabban Észak-Koreával – bár Lavrov ott is járt az elmúlt hónapokban, és az elnököt meg is hívták Moszkvába, de nem zavartak be Trump elnök stratégiai törekvéseibe. A jelenlegi Gazdasági Fórum bevezetőjében Putyin kiemelte a Trump-Kim Jong-un tárgylások sikerének fontosságát! Dél-Korea viszont maga keresi a kapcsolatok szélesítését és mélyítését, de még nem igazán „került sorra” Putyinnál.). Ha folytatjuk a kapcsolatépítést az Ázsiai-Csendes óceáni térség többi érintett és érdekelt országával, akkor válik érthetővé a stratégiai jelentősége ennek az átorientálódásnak.
Milyen következtetéseket vonhatunk le: a legfontosabb, hogy az ütközések elkerülése a térségben mindenki érdeke. Megoldások változatai:
- az akkut feszültségek békés megoldása az érintettek között, ha kell a nem közvetlenül érintettek segítségével, garanciáival; példa lehet az USA-Észak-Korea elnökeinek találkozója, és a két Korea kapcsolat keresése,
- le kell zárni a békeszerződést Japán és Oroszország között az USA és Kína részvételével;
- az 1975-s Helsinki Megállapodás mintájára a térség államai és az USA részvételével csúcsértekezleten kell véglegesíteni a határokat, a gazdasági együttműködés és az emberek szabad mozgásának kérdéseit.
