Tudatosan, vagy így hozta a véletlen? A 20 meghatározó pólus-országnak - az összegabalyodott világ esetleges kibogozását is lehetővé tehető - összejövetelét, Buenos Airesben tartották. Az események fő sodrából kieső argentin főváros, olyan unikális valamivel rendelkezik, amely küldetésessé tehette a helyszínt. A nevezetes argentin tangó ugyanis társastánc. A táncesthez, a „milongához” először partnert kell választani, majd az „összesimuló” párok sokasága, a közösen választott zenére, együttes „sétában” éli át az együttlét örömét.
Mondhatjuk e, hogy a G-20 argentínai összejövetelén megvalósult a milonga-érzés? Semmi esetre sem. Mégis a találkozó eseményeinek, elő- és utó játékainak az értékelésénél érdemes a tangó kiváltotta sármosságot figyelembe venni. Így, kimondhatjuk, hogy senki, egyik ország sem uralta a találkozót. Ennek is köszönhetően sikerült mindenki számára elfogadható közös közleményt kiadni. A G-20 jelmondata is lehetne: „Megállapodtak, hogy mindenben megállapodásra kell jutni”.
Bár kísérlet történt az együttműködés „meghekkelésére” – lásd a Kercsi-szoros ügyének ukrán időzítését – azonban érvényesült a tangó-szabálya, miszerint a ”harmadik felesleges”, lám a „politikai-tangóban” sem lehet lépések közben kívülről belezavarni. Ugyanakkor, sürgetőbbé vált annak átgondolása, hogy mi a fontosabb, a sokféleségből kreatív-kompromisszumok által született megegyezésekkel folytatni az „argentin tangót”, és megnevezni a „felesleges –kívülállót”; vagy beletörődni a folyamatos önző zavarkeltésbe, akkor is, ha háborús hisztériát okoz!?
Ennél a pontnál részben át kell lépnünk az argentínai G-20 elemzésén. Új felállás lesz a partnerek sorában és a kapcsolataikban? Ki lesz felesleges, vagy lehet e ilyet feltételezni? Azt már a hidegháború abbahagyása óta tudjuk, hogy a korábbi részvevői – oroszok és amerikaiak - eltérően értékelik a végeredményét és a következtetéseik a jövőre nézve is lényegileg térnek el egymástól. Az eltelt 30 év azonban azokat igazolta, akik szerint egészen új világrend alakulhat ki. Nem kétpólusúak, és nem egy centrumból irányítottak már a közben meghatározóvá lett technikai forradalom általi fejlettségben átrendeződött erőviszonyok. Jellemzően a G-20-nak nagyobb már a jelentősége, és befolyása a világ dolgaira, mint a G-7-nek, vagyis a korábbi legfejlettebb vezető hatalmaknak. Ez abban is megnyilvánult Buenos Airesben, hogy a nyitónapi „partnerválasztás” során két csoportosulás alakult ki: a RIK (Oroszország, India, Kína), és kapcsolódóan a BRIKS (az előbbiekhez még csatlakozott Brazilia és a Dél-Afrikai Köztársaság); illetve az USA, Kanada és Mexikó, az utóbbiak alá is írták a szabadkereskedelmi megállapodásukat. A többiek kicsit saját problémáikba burkolóztak. Természetesen létezik az Európai Unió együttese, de kissé parton kívül. A G-20 –n is érződtek a belső bizonytalanságok: a még német kancellár, Angela Merkel a repülőgépének meghibásodása miatt elkésett, és majd mindent lekésett. A francia elnök, Macron hátrahagyta Párizsban a „sárga-mellényesek” utcai tobzódását. A brit miniszterelnök Theresa May pedig a kilépés, a Brexit hideglelését sugározta magából. A partnerkeresés maradt a többieknek, és sikerrel is jártak. Japán folytatja a több mint 70 éve hiányzó békekötés akciót az oroszokkal. Ugyan a Szaud Arábia képviseletében jelenlévő korona-herceg feszengett az ellenzéki újságírójuk brutális meggyilkolása miatt, de azért megtalálta a partnereit az országa olajában érdekeltek között.
Ha így körbe nézünk, akkor kirajzolódik az új világrendi modell: partnerség alapú integrációk hálózata. Folytatódhatna az „argentín tangó”!?