A nyugati vezetők közül először Trump elnök mondta ki a Zelenszkijjel zajlott találkozóján, hogy az ukrán-orosz viszonyt neki, Ukrajna jelenlegi államfőjének, Putyin orosz elnökkel kell rendeznie. Azóta az európai vezetők közül is többen vettek egy nagy levegőt és megismételték ezt a formulát. Akár hogyan is van és lesz, de eszerint azok, akik „táncba vitték” Ukrajnát, a kör közepén elengedték a kezét és magára hagyták. A politika nyelvére lefordítva ezt a metaforát azt jelenti, hogy senki nem fogja szanálni Ukrajnát, magának kell megbirkóznia a kialakult helyzettel, megteremteni a békét az országban, helyreállítani a gazdaságot és felszámolni a korrupciót; leküzdeni a nép elszegényedéséből keletkezett szociális feszültségeket; és nem utolsó sorban tisztázni a jövőbeni irányt és kiutat a geopolitikai környezetéhez fűződő kapcsolatokban.
Úgy tűnik Zelenszkij és ukrajnai politikus társai, tanácsadói megértették a leckét, és jól ismerve a kialakult hazai viszonyaikat teszik meg az általuk szükségesnek tartott lépéseket. Miközben vigyáznak, hogy lehetőleg ne lépjenek „aknára”, hiszen – miként mi már korábbi elemzésünkben írtuk – Porosenko rezsimje nem adta át, nem mondott le a hatalomról, hanem „elaknásította” az ukrajnai közéletet. Így minden megszólalás, minden döntés - főként a lehetséges polgárháborút kiváltó hatása miatt – robbanás veszélyes lehet.
Ezzel együtt Zelenszkij nem tehette meg, hogy ne induljon el Ukrajna kanossza járásának útján. Ezt a helyzetet Porosenko és szélsőségesen nacionalista, sőt náci emlékezetpolitikai jellegű rendszere okozta, és neki kellett volna kanosszát járnia, de sem ő, sem a korábbi amerikai és európai-uniós „bábozói” nem ismerve, vagy félreértve a történelmileg is behatárolt geopolitikai terepet és viszonyokat, olyan „politikai projektet” igyekeztek megvalósítani, amely kizsigerelte Ukrajnát, vállalhatatlan háborúba sodorta és végül a nép elzavarta őket. Zelenszkij óvatos, megfontolt és taktikázó döntései mögött az ukrajnai választópolgároknak közel 80%-s támogatása nyújt támasztékot, amelyet az ukrán törvényhozó testületben, a Legfelsőbb Radaban bőven kétharmados többségű pártjának, a Nép Szolgájának a szavazatai erősítenek meg.
Zelenszkij pedig elindult ezen a gyötrelmes úton. Az első lépés a béke megteremtésének feltételeihez vezet. Megtanulta a még a szovjet rendszer születéséhez vezetett manőverezés „lenini leckéjét”: egy lépés előre – kettő hátra. Itt az előre annyit tesz, hogy elismeri a béke feltételeként a „Minszki Megállapodást”, és az abban megfogalmazott pontok sorrendjében, a megvalósulás „útitervét”, a Steinmeier-formulát”. Itt van elásva az első akna. Ha Zelenszkij elfogadja a menetrendet, akkor „kapitulációt” kiálthat a Porosenko és a nácik. Ha nem írja alá, akkor nem teljesíti az ukrajnaiak rászavazó döntő többségének az akaratát, s a nép fordul szembe vele. Az államfő kilépett a Porosenko-rezsim rendszeréből, és a béke felé indult. A Porosenko és a náci Szabadság Párt vezére, Tagnyebuk, azonnal mozgósította a „Majdant”, ismét százak tüntetnek az elnöki székhely előtt Kijevben, és megjelentek a „sátrak” is a téren, s ott vannak a híveik szinte minden jelentősebb városban az utcán, és zúg az „árulás”! Kérdés, hogy szembe fordul e velük a Zelenszkijt megválasztott békét akaró többség, és megalkotják e a Radában, a háborús törvényeket kisöprő béke-dekrétumokat? Zelenszkij az előre lépést követően hátra is lépett „két kicsit”, olyan „kompromisszumos” magyarázatként („nem léptük át a vörös vonalat”). De, a „majdan-szindróma” működik, a nácik az utcán és a téren sokasodnak a sátrak . A Bandera-féle Ukrán Nemzeti Gárda megalakulásának évfordulóján, október 14-én pedig fáklyás menetben masíroznak majd Kijev utcáin!(https://karpathir.com/2019/10/03/ellenakcio-indul-a-steinmeier-formula-alairasa-miatt/ és pl. https://www.rferl.org/a/what-is-the-steinmeier-formula-and-did-zelenskiy-just-capitulate-to-moscow-/30195593.html ). A külső geopolitikai szereplők sem tétlenkednek. Putyin csittitotta, megértésre figyelmeztette az orosz mediát. Az EU önmagával van elfoglalva, de a propaganda gépezete továbbra is a Porosenkoékra van hangolódva. Amerikában a „demokraták” saját korábbi felelősségüket igyekeznek a Biden ügy „paravánja” mögé bújtatni, s ezzel fordítva ülnek a „bilire”, mert itt és most Ukrajnáról van szó, és nem róluk … Miközben vannak önzetlen segítők is, pl. az ukrajnai Zsitomírban találkozott Zelenszkij és a belorusz elnök Lukasenka, hogy kitalálják miként biztosítható az ukrajnaiak téli fűtése.
Szóval, a tét hatalmas, ezen múlik Ukrajna jövője, és talán a világé is.
2019. 10. 04.
