A világrend nagy átalakulás állapotában van. Jelenleg a felszínen a "rendetlenség" látszik. S, miután nincs egyértelmű irány az "együttműködések" vagy "szembenállások" felé, a türelmetlenebbek helyezkedéssel töltik az időt. A legnagyobb problémát az USA okozza. A hidegháború lezárását követően elfoglalta a "centrumot", hiszen magát győztesnek kiáltotta ki, és elvárta mindenkitől, hogy annak is tekintse. Az "egy központból" irányított világrend azonban véget ért, amikor 2007-ben Münchenben Oroszország bejelentette igényét az "egyenjogúságra és egyenrangúságra". Emellett dinamikusan zárkóztak fel az addig az USA centrum körül belső "várat" alkotó G-7 országok mellé a külső körnek tekintett G-20 pólus országai, különösen Kína, India, Brazilia, Dél-Afrika és amég néhányan. A 2016-s elnökválasztásra készülve azonban az USA "lefagyott", nem csupán a szokásos "kampány béna-kacsa" állapot állt be, hanem kiderült, hogy a civilizációs minőségi váltásnak, - ahogyan a Davosi Világgazdasági Fórumon nevezték: a 4. ipari forradalom kihívásainak - nem adekvát a fejlődési trendje. Lényegében az USA 2015-től már 2 éve nem tud magához térni, és főként azzal nem tud mit kezdeni, hogy nem egyedüli "uralkodója" a világnak. Az első, ami sürgetően válaszra vár: az új amerikai elnök milyen irányba lavírozza országát: 1. vissza akarja erőltetni az egy-központú világrend élére; 2. beletörődik a multipoláris világrendbe, amelyben az USA egyik pólus, a többiekkel egyenlő jogosítványokkal. Ha ez eldől, akkor egyúttal kirajzolódnak a világrend új kontúrjai és irányai. Az USA törekvése a visszatérésre a "centrumba", ma már feszültségeket növelné és a szembenállások irányába vinne; a multipolaritás elfogadása viszont új együttműködési csoportosulásokkal rendezné át a globálisan kialakuló integrációk kapcsolatrendszerét. A békés együttélés reménye ez utóbbi esetben erősödhet meg. Ugyanakkor az eddigi "szövetségek" jelentősen átrendeződhetnek. Olyan kérdések kerülnek terítékre, mint pl. mi lesz az Európai Unió sorsa; az USA maga köré gyűjti e az amerikai országokat és magára hagyja e az európaiakat; hova csatlakozik Nagy-Britania a "brexitet" követően, kialakulhat e a "Gribraltártól-Vlagyivosztokig" egységes gazdasági térség, vagy Oroszország és Kína (meg India és a Sanghaji Együttműködés) hoznak létre versenyképes integrációt. Sorolhatnánk a lehetséges variációkat, amelyek ma már nem íróasztalok melletti "ötletelések", hanem a tektonikus rengések kiváltói. Számunkra létfontosságú, hogy Kele-Közép Európa, s benne hazánk hol találja meg a helyét ebben a nagy átrendeződésben. A jelenlegi hajlam a "bezárkózásra", a majd "kibekkeljük" és a "győztesekhez csatlakozunk" felfogás nem járható opció. A "zárványokat" kivetik magukból a nagy folyamatok. Jelenleg a legbiztosabb "kapaszkodó" az Európai Unió tagjának lenni. Ezt azért is fontos leszögezni, mert ebben a térségben is zajlik a "helyezkedés". A "Visegrádi 4-k"; a lengyelek "Három Tenger Kezdeményezése", az "Osztrák-Cseh-Szlovák" 3-ak stb. útkeresések még nem tudni hova vezethetnek.
A következő napokban számos jelentős világpolitikai kérdés kerül napirendre. Azt még nem lehet tudni, hogy milyen eredménnyel járnak, de már az is valami, ha pont kerül a feszültséget kiváltó kérdések végére. Kezdődik azzal, hogy végre - minden ármánykodás ellenére - találkozik Putyin és Trump. Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy Moszkvába repült Kissinger, hogy bizonyára elősegítse a "kézfogást"! Azután Hamburgban összeűlnek a G-20 polus-országok vezetői.
Azt szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára....
Az alábbiakban az egyik rész téma értékelését ajánlom az érdeklődők figyelmébe. https://vilagterkep.atlatszo.hu/2017/06/28/visegrad-halott-orban-ellenes-szovetseg-alakul-kozep-europaban-is/
