Persze, képletes ez a „lefagyás”, kettős értelemben is: kívülről és belülről, és átvitt értelemben is. Azok, akik „elcsábították” a korábbi partnereitől – a Szovjetunióból, majd a Független Államok Közösségétől, az Oroszországi Föderációtól - mára már magára hagyták. Ukrajna körül elfogyott a levegő, lefagytak a viszonyok az Európai Unióval és az USA-val is. Porosenko elnök megrendülten észlelte, hogy Párizsban az I. világháború befejeződésének 100 évfordulós ünnepségén, senki nem állt vele szóba, Trump elnök észre sem vette, pedig nagyon fürkészte legalább egy kézfogásért; Merkel ukrajnai látogatását arra használta fel, hogy Júlia Tyimosenkoval is találkozzon; egyre kevesebb helyen éri el az oroszok ellen generált akcióinak a támogatását a nyugati államok részéről stb. Számos oka van ennek, főként az ukrajnai belpolitika rendezetlen, szélsőségekkel terhelt állapotából, a polgárháborúból, amelyet nem akarnak a minszki megállapodás szerint abbahagyni; és az ország vezetőinek, főként Pjotr Porosenko elnöknek a tevékenységéből következően. Az orosz vezetés is ráunt az állandó akciókra ellenük, pl. 15 teherszállító hajójuk lefoglalására, az újságíróik letartóztatásaira, kiutasítására, az ukrajnai orosz képviseletek elleni vandál gyújtogatásokra, rombolásokra stb. Láthatóan ez a „tüske az oroszok körme alatt” már annyira „begennyesedett, hogy ideje megszabadulni tőle. Az ukrajnai hatalom képviselői hiába várják a gazdasági bajok szanálását kívülről, akkora a teher, hogy azt senki nem veszi magára.
A szinte szószerinti lefagyást sajátos módon mégis a tél beköszönte, a hideg hozza el. Jelenleg nagyon közel van a kommunális katasztrófa. Olyan állapotban van az ország, hogy már a nagy városokban sincs fűtés a lakásokban. Porosenkoék azzal büszkélkednek, hogy leváltak az orosz gáztól, függetlenségüknek ez a legfőbb mutatója, de nem tudnak fizetni a máshól – pl. az USA-ban beszerzett - szénért, palagázért stb. – és így nincs mivel működtetni az erőműveket. A lakosságnak pedig pénze nincs a megnövekedett gázszámlák, távfűtés megfizetésére, a szolgáltatók ezért lezárták a kazánokat. Az ukrán sajtó arról tudósít, hogy Cserkaszk, Hmelnyicki, Herszon, Harkov és más megyék néhány városában - a kezdeményező Smeli városka - már rendkívüli állapotot hírdettek ki. A félmilliós Krivoj Rogban, miután más megoldást nem találtak, több mint kétezer panelházból, az iskolákból, óvodákból és a korházakból a fagyoskodás elleni tiltakozásul utcára vonultak az elkeseredett emberek. Rendkívüli kongresszust tartott november 20-án az Ukrajnai Anyák civil szervezet és elhatározták valamennyi megyében az anyák mozgósítását. Natalia Korolevszkaja, a vezetőjük jelentette be, hogy tiltakozásul a közszolgáltatások elmaradásáért, harcba hívnak mindenkit a kormány ellen, a gyermekek jövőjéért. Akció bizottságokat hoztak létre és meneteket szerveznek a Ráda, a kormány-épületek, hívatalok elé, és rákényszerítik a hatalmat a nép követeléseinek a teljesítésére. Azt írják az "ellenzékiek", hogy most nem a "голодомор (The Holodomor-éhinség)" végez velük, hanem a "холодомор (fagyhalál)"!
A lefagyás állapotának társadalmi robbanás veszélyét érzik az ország vezetői, akik közben a 2019 tavaszán esedékes elnökválasztásra készülnek. A főesélyesnek tartott Júlia Tyimosenko látványosan letőrte a lakatot a Smeli város távfűtő kazánjának lezárt ajtajáról. A Radikális Párt elnöke, Oleg Ljasko nyílt levélben szólította fel az államfőt és a miniszterelnököt, hogy oldják meg ezt a problémát. „Követelem –írta – adjanak az embereknek meleget”! Az biztos, hogy ha beállnak az igazi „sztyeppei fagyok” és nem lesznek meleg otthonok, a sok próbán átesett ukrajnai nép „nagyon befűt” ennek a semmirekellő acsarkodó oligarcha uralkodó osztálynak.
Ugyanakkor a fagyon túl számos olyan feszültség is borzolja az ukrajnaiak idegeit, amelyet nem a természet, hanem az ország hatalmasságai okoznak. Ilyen a „holodomorral” vetekedő harc a „saját pravoszláv egyházért”. Az eddigi egyházi struktúra hosszú történelmi korokon átívelő folyamatban kristályosodott ki, és néhány évvel ezelőtt egységesült olyanná, amely képes lett a kiegyezésre a közel ezer éve vetélytárs Vatikánnal. Az ukrán nacionalisták ruszofobiája azonban harcot indított a pravoszláv egyház egységének a szétveréséért. Át akarják hajtani a hívőket a moszkvai patriarchátus által vezetett egyházból, a Porosenko által szorgalmazott ukrajnai pravoszláv egyházba, de annak az önállóságát a konstantinápolyi patriarchátus nem adja meg (az előzetesen Porosenkonak adott ígérete ellenére). Ez főként a falusi lakosságot zavarja össze, és főként az idős emberek, a nők, az ukrajnai orosz anyanyelvűek harcba indulnak a templomaikért, meg a papjaikért. A jelenlegi állapot azt mutatja, hogy Porosenko itt önveszélyesen „mellényúlt”. Az ezer éves tapasztalattal és saját érdekekkel működő egyházon belül bizonyára előbb megegyeznek, mint sem az államfő politikai beavatkozását elfogadnák. A hitbéli belháború soha nem vezetett jóra!
Folytathatnánk a minden tárgyalás, ígéret ellenére zajló fegyveres, sok halált hozó donyecki-lugánszki polgárháborúval, az elértéktelenedett grívnyával, az Ukrajnával szomszédos országok, és különösen az oroszok iránt keltett gyűlölet kampányból is következett elvándorlással stb. A Bandera –kultusz állami rangra emelése, és a fegyveres szabadcsapatok náci jelszavakat skandáló, fáklyás felvonulásai, rombolásai, gyilkosságai a nekik nem tetsző polgári lakosokkal, jogvédőkkel szemben is, félelemben tartják az embereket az egész országban, de különösen a nemzetiségi területeken. A kárpátaljai magyarok, a galíciai lengyelek, és mindenütt az oroszok rettegésben élnek. Nem akarják, hogy a gyermekeiket a náci jellegű elveken működő táborokban ölésre képezzék ki.
De, mindezt még tetézi a harc a hatalomért. Választásnak kellene lenni jövőre, de valószínűleg addig az egész országra kiterjedő összeomlás következik be. Többen is jelentkeznek alternatívaként a jelenlegi elnökkel szemben. A közvélemény-kutatási eredmények 13%-ra mérik Júlia Tyimosenkot, de még egy humorista is bőven megelőzi a 6%-ra mért Porosenkot. Ugyanakkor , miként a fentiekből kitűnik a jelenlegi elnök nem készül a hatalom átadására még ha választáson leszavaznák, akkor sem. Ezért valószínűnek látszik, hogy a kialakult helyzetre tekintettel rendkívüli intézkedésekkel oldja fel a „lefagyottságot”. Persze, a robbanás veszélyes országot „begyújtani” csak „utánam az özönvíz” szemlélettel lehet. Elviseli ezt az ukrán nép; kell ez a világnak?
2018.november 20.
