Közép-európai Elemző Központ

Tegnap – ma – holnap. Holnap a ma, tegnap lesz, a tegnapi holnap ma, és a következő új nap pedig holnap. S ezt a folyamatot soha nem szakítja meg semmi. Ez a vitathatatlan folytatásosság. Martin Heidegger szerint „…a voltat jelenként őrző, meg-jelenítő jövőként egységes fenomént nevezzük időbeliségnek”. Csakhogy az „időbeliség” nem egyszerűen elvont filozófiai kategória, hanem az adott időben (és természetesen térben) lezajló történések és a közöttük lévő vagy nem lévő összefüggések sokasága.

Volt – van – lesz. Másként fogalmazva: múlt – jelen – jövő. Ez a hármas egység már a történések folytatásos tartalmára utal. A meg nem szakítható időbeliség történéseiben azonban már a folytonosság megszakítottsággal is együtt járhat. Ami volt, az ugyanúgy nem ismétlődik meg, s a mából sokféle út vezethet a jövőbe. Amiként Goethe mondja: „Semmit sem szabad visszakívánnunk, ami elmúlt, csak az örökké új van, amely a múlt kibővített elemeiből formálódik, mert az igazi vágy mindig alkotó újat, jobbat teremt”. Az örökké új a jövő, amelyben valamiként folytatódik, megőrződik a múlt, s még inkább a jelen, de, amely szakítást is jelent minden korábbival.

Mindenkinek és mindennek saját múltja, jelene és jövője van. Mindannyian egyszer-használatosak vagyunk. Abban az értelemben mindenképpen, hogy ami történik velünk, vagy amit teszünk, az megmásíthatatlan. Ugyanakkor a jövő még befolyásolható: saját magunk és mások által is. Nincs előre elrendeltetettség. De sok felismerhető és még jelen tudásunkkal meg nem ismerhető tényező tudatosíthatja és szükségszerűen vagy véletlenszerűen is formálhatja a jövőt. Ezért örök igazság, hogy az egyes ember és az emberiség egészében felelős a jövőért, a jövőjéért.

A felelősség választást jelent. A XXI. századra olyan állapotba jutott a világ, hogy valamennyiünk számára biztosítani lehetne a civilizációs fejlettségnek és a sajátos szükségleteknek megfelelő biztonságos létet és életminőséget. Egy-egy szükséglet kielégítéséhez, adott feladat megoldásához különböző variációk állnak ma már rendelkezésre. Megvannak ahhoz is a szellemi erőforrások, hogy a változatok közül az optimális megoldások kiválasztásához a legkülönbözőbb kritériumok szerint modelleket alkossunk. A kérdés az, hogy megvan-e a felelős akarat az emberiség jövőjét befolyásoló népek, nemzetek, országok, nagyhatalmak körében ezeknek a lehetőségeknek a hasznosítására, a politikusok felismerik-e azokat az érdekeket, amelyek alapján vállalják a felelősséget az elérhető jövő választásáért.

A jövőre vonatkozóan lehet prognózist készíteni, s ez nem lesz jóslat. A tudomány több évtizede „sztereó” vizsgálja, hogy az eddig megélt történelemből milyen tendenciák vetítődnek előre, ill. a „prognosztizált jövő nézőpontjából” milyen feladatok adódnak a mában. Lehet-e jó avagy rossz irányt választani? Hát, persze. Egész történelmünk példák sokaságával bizonyíték erre. Sőt! Szándékosan is választottak már úgy, hogy azzal másoknak ártsanak. Mennyi háborúval, más jellegű öldökléssel próbálták megoldani a fejlődés folyamatában törvényszerűen jelentkező érdekkonfliktusokat. Konfliktusok, érdekellentétek pedig továbbra is lesznek. Harcok és kiegyezések is, a feloldásukra. Ezeknek a konkrét kimenetelét nem lehet előre látni. A jövő nem utópia, a tendenciák felismerhetők. Sok függ attól, hogy az emberek kire, milyen jövőre vonatkozó ideológiát valló erőkre bízzák az útválasztást.

Azt lehet tudni, hogy a jelenben az emberiség a globálisan kialakuló integráció, a kölcsönös egymásra utaltság és függőség körülményei között, minőségileg megújuló technikai és termelési-fogyasztási rendszerben keresi az adekvát társadalmi berendezkedéseit. Globálisan beléptünk a civilizáció posztindusztriális korszakába. Ennek során a természet törvényeinek mind mélyebb megismerése, elsajátítása és hasznosítása arra szolgál, hogy lehetővé váljon „az egyetemes ember” munkafunkcióinak mind teljesebb körű átszármaztatása olyan eszközöknek, amelyek alkalmazásával az ember véglegesen felszabadul a technikával szembeni alávetettség alól. S mindennek következtében a mainál szélesebb körű és egyre globálisabb lehetőség nyílik az „egyetemes ember” mellett az „egyes ember” számára is a csak neki megadatott kreativitás (gondolkodás, tudás, ismeret stb.) által önmaga megvalósítására.

A remélt jövő, a szabad individuum megszületése. A tényleges bekövetkeztéhez azonban szükséges még az ember felszabadulása a „szociális alávetettség” alól is. Ez már a politikai akarat és konfliktusok terrénuma. A következő írásokban ennek a folyamatnak - ha nem is teljes körű és nem is vitathatatlan - elemzése található. Tudomány és politikai gyakorlat együttesen, s főként Magyarországra vonatkoztatva. Az olvasóra bízva, hogy tovább gondolja, kiigazítsa miből mi lett, mi lehetne és a valóságban mi lesz, és saját magára „bemérje” jövője folytatását.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Ezek a bevezető gondolatok ahhoz a könyvemhez – Folytatásos jövő. 2007 – amelyben a szocialista magyar világból az újra kapitalista magyar világba átvezető időszakban megjelent tanulmányaimat, cikkeimet gyűjtöttem válogatva össze.

A Bevezető intelmei szerintem a mostani választási időszakban is megfontolandók!

A „Politika és Kultúra: a modern világ együttműködési problémái” témában a "Dialogorum" 2019. április 26. rendezett nemzetközi tanácskozást, amelynek keretében elhangzott az alábbi előadás.

Современный мир - это сложная, глобально-интегрированная система, которая, как «гордиев узел» нуждается в рубке. Однако, его нельзя разрубить как «гордиев узел», (военной силой) ведь тогда разрушали бы ценности цивилизации, веками созданные человечеством. Для выживания и развития человечества в современных условиях, есть иной путь: мирный, созидательный вариант.

Необходимо найти те главные нити, которые являются исходными системообразующими факторами в решении проблем, принимая во внимание стратегические сферы влияния в глобально-интегрированном мире.

1. Современный мир: процесс перешагнул порог становления постиндустриальной цивилизации.

Наше целопалагание не может быть иным, как человек. Он является единственным существом на земле, имеющий естественный интеллект, способность к креативному, творческому мышлению. Однако, для удовлетворения своих жизненных потребностей, человек физически и интеллектуально ограничен. Поэтому он создаёт инструменты, средства для достижения своих целей, удовлетворения всё возрастаюших потребностей. Это и есть исторический процесс технических революций.

Техника - это опредмечивание трудовых функций человека. Ступени существенных технических обновлений – это ступени опредмечивания трудовых функций, т.е. передачи трудовых функций человека природному процессу, освоенному в машине, системе машин, в технологии и т.д. Показателем качественно нового уровня является передача техническим средствам новых трудовых функций в производстве, которые до этого выполнялись исключительно человеком. Исторически это означает, что человек сначала передаёт свои функции физического труда техническим средствам. А начиная с этапа промышленной революции, постепенно и функции умственного труда переходят соотвествующим средствам, тем самым человек всё больше выходит из непосредственного производства.

И в цивилизации начинается качественно новая эра. На помощь естественному интеллекту человека приходят средства искусственного интеллекта. т.е. не творческим функциям естественного интеллекта – средства искусственного интеллекта (компьютеры, big data и т.д.). Эти средства выполняют в автономном режиме, без вмешательства человека (в соответствии с разработанной программой), ряд функций абстрактного мышления человека.

На современном этапе тем самым происходит качественное изменение во всех сферах жизни человека. Однако речь идёт не об абстрактном человеке, а о конкретно-историческом. Сушность человека не есть абстракт, присущий отдельному индивиду. В своей деятельности она есть совокупность всех общественных отношений. Деятельность, труд человека, это всегда и определённая общественная связь людей, её конкретно-исторический характер выражается и в разделении труда, и в социальном закреплении функций деятельности и в структуре общества.

Здесь и возникает вопрос: как соотносится, как влияет техническая революция на общественную связь людей, на отношение человека к обществу и к самому себе, на разделение, распределение и освоение общественной, всеобщей производительной силы, силы знания, культуры, т.е. общественных сил производства.

Тем самым мировое сообщество вступает в постиндустриальную цивилизацию. Главные условия, факторы определяющие развитие мирового порядка, для всех одинаковы. Здесь, - помимо технической революции - в первую очередь, рассуждаем о новой расстановке сил в экономической и политической сферах за прошедшие почти тридцать лет после окончания холодной войны, последнего мирового перераспределения сил, отношений и стратегий, касающихся всех стран мира. На данном этапе, главным фактором является противоречие пост-периода холодной войны и стремление к мирному сосуществованию.

К тому же, на создание новых стратегий влияет и то, что экономическая система капитализма стала единственной господствующей в мировом хозяйстве; что интердепенденция (взаимозависимость и взаимодействие) и интеграция стали глобальными, и, в связи с этим, закономерные циклические экономические кризисы капитализма перерастают на всю социальную и политическую систему всех стран мира. Нельзя забывать и о демографических проблемах, о перенаселении регионов и о миграции из-за неравенства в развитии и изменении климатических условий.  

Положительная или отрицательная направленность указанных факторов влияния во многом зависит от актуальных событий. А они в большинстве своём возникают, из-за тех нерешённых исторических проблем, которые остались нам, или вновь возникают в ходе упомянутых преобразований, при рождении новых государств, создавая неожиданные противоречия и напряжённости

II. Роль политического управления естественным интеллектом для создания и использования им искусственного интеллекта в процессе становления постиндустриальной цивилизации.

Перед человечеством стоит судьбоносная ответственность: выбрать тот вариант перехода от сушествуюшей системы общежития людского коллектива к глобальной перемене, при которой обеспечивается мир и общечеловеческое улучшение качества условий жизни.

Созданный человеком искусственный интеллект позволяет вариантность различных решений, тем самым даёт возможность ставить на повестку дня вопрос об отборе вариантов не только по техническим или экономическим, но и по социальным критериям в их совокупности.

Следовательно, это вопрос о социальных критериях отбора вариантов, вопрос о социальной стратегии в деле соединения достижения техники с потребностями сохранения мира, социальных и прочих человеческих нужд. Ответственная задача и локальной, и интегрированной общечеловеческой политики выработать критерии для отбора соответствующих этим требованиям вариантов, имеющихся и вновь создаваемых техник и технологий.

«Рамки» существующих общественных систем узки для этих требований, ведь в системе капитализма главным критерием отбора вариантов развития остаётся сверхприбыль, определяющая в конечном счёте «рентабельность» и смысл преобразований в науке и технике. А необходимо было бы, что стратегия развёртывания постиндустриальной технической революции строилась бы, исходя из интересов человека, его интересы определяли бы отбор вариантов.

Здесь мы подошли к ключевому вопросу будущего. Человечество может ли отделить критерий прогресса любой ценой, любыми вариантами, или возможно собрать общие усилия для достижения технической революции с целью солидарности, обеспечивающей мир, свободу, равенство всем?

Социальная направленность является в современном мире сущностью постиндустриальной технической революции. Ответственность политики состоит в том, чтобы вовремя отказаться от устаревших регрессивных интересов, найти способы согласования участия обшечеловеческого естественного интеллекта в продвижении нового качества. Задача политики и бесперебойно обеспечивать условия для людей, владеть средствами искусственного интеллекта, и постоянно обогошая свой интеллект, быть достойным участником новой цивилизации.

От решения процессов развития технической революции зависит подход ко многим политическим, социально-экономическим проблемам, оно служит отправным пунктом культурной политики.

 III. От общечеловеческого естественного интеллекта к свободе индивидуальности.

 Совокупность исторических накоплений культуры формирует естественный обшечеловеческий интеллект, из которого черпает свою долю каждый человек, и создаётся новый феномен политики - равноправная индивидуальность, имеющая сознательную свободу действий и возможность участия в формировании своей судьбы и общежития с другими людьми в мировой системе обшеств. Креативный естественный интеллект становится основой выражения политических интересов каждого человека, имеющий в индивидуальной собственности такой интеллект.

Процесс историко-эволюционного формирования человека, и отношения его к другому человеку происходит в трёх этапах. Человек является непосредственно собственностью другого человека (или он сам собственник). Промышленная революция создаёт условия для освобождения от такого рабства, но освобождённый человек, из-под непосредственного подчинения, остаётся технически (социально)подчинённым другому человеку, с помощью владения им средств производства. Это опосредованное ограничение свободы в отношении между людьми. В этой социальной зависимости, ограниченных общественных связей, разделения труда, распределения средств развития творческих сил человека, исключается его гуманистическая направленность.

В процессе постиндустриальной технической революции появляется шанс на освобождение из-под формального и социального подчинения, на равноправие людей и их равенство.   Сущность происходящего в том, что посредством, созданным общечеловеческим естественным интеллектом искусственного интеллекта, становится возможным освобождение человека из всякого подчинения. Созданием и использованием таких высокопроизводительных условий и средств производства, в основе которых лежит принцип автоматизациии и роботизации процесса труда и производства, а также управления ими, т.е. средств, связанных с воплощением «всеобщего общественного знания» в человеке, обеспечивается возрастание социально-экономической однородности труда и удовлетворение – по закону «возвыщающихся потребностей» - материальных и духовных нужд человека.

Однако возникает множество - пока нерешённых - вопросов в процессе к свободе индивидуальности, без ответа которых невозможно бесперебойно управлять этим развитием:

- в чём выражается на деле влияние постиндустриальной технической революции на общественную связь людей, на отношение человека к обществу и к самому себе, на разделение, распределение и освоение общественной производительной силы,

- как связаны между собой процессы социального развития человека и общества и технического оснашения цивилизации, как меняется социальное качество профессий с постепенным преодолением ограничений старого социально-экономического разделения труда,

- возможно ли преодолеть социальную неоднородность обшества в ходе постиндустриальной технической революции, и обеспечить социальное единство возможностей участия каждого человека в преимуществах постиндустриальной технической революции.

- какие задачи и ответственность общечеловеческого естественного интеллекта в управлении процессами социально направленной постиндустриальной технической революции

IV. Новая цивилизация: взаимодействующая органическая деятельность политики и культуры в целях обшечеловеческого развития

Производственно-технические средства, необходимые для перехода от характерного для индустриально-развитого машинно-фабричного производства к комплексно-автоматизированному производству, и дальше к постиндустриальной техники и условий деятельности человека, к постиндустриальной цивилизации, рождаются именно в наше время.

Кроме этой тенденции в развитии всё ещё действуют и другие процессы. Например, незакончена эволюция той техники, которая была характерна для предшествующего этапа прогресса. Многие виды техники, особенно созданные для целей частичной механизации и автоматизации труда, пока ещё нередко бывают ориентированы на предельно узкое разделение труда, вызывающее его однообразие и монотонность, сведение функции рабочего лишь к элементарному обслуживанию машин, на преобладание затрат физического труда, на относительно низкий уровень квалификации рабочего и сугубо экономическую заинтересованность его в труде и т.д.

В результате таких изменений преобразуются социальные характерные качества, появляется возможность постепенного выравнивания и стабилизации функционирования различных взаимосвязанных социальных элементов.

Социальная направленность постиндустриальной технической революции, является исходным понятием раскрытия задач политического управления процессами. Трудности здесь двоякого рода. Дело, во первых, в интегральном характере проблемы. Эта техническая революция, как сложное многоплановое общественное явление взаимосвязана со всеми – внутренними и международными – сторонами жизни общества. Если учесть к тому же, что она находится пока ещё в начальной фазе своего развёртывания, когда внутренне присущие ей тенденции не выявились в полной мере, выделение существенного, отделение внутреннего от внешнего, главного от побочного, производного, причин от следствия оказывается не простой задачей. В этом аспекте должны рассматривать проблему национального интереса и необходимость интеграции в глобальном масштабе, пути их гармонизации.

Сушность этой нарративой состоит в том, что общечеловеческий естественный интеллект создаёт средства искусственного интеллекта, и необходимо подготовить естественный интеллект отдельных людей для того, чтобы могли пользоваться средствами искусственного интеллекта.

При этом необходимо принимать во внимание, что социальную эффективность не всегда можно выразить в экономической форме, но если неучитывать социальное, то это может привести к серъёзным ошибкам и неверным решениям. Поэтому решающую роль имеет системный политический подход к делу. Всё большее значение приобретает скоординированное планирование на уровне предприятий, и в общегосударственном масштабе и тем более в масштабе интеграции хотя бы со странами союзниками.

Теоретическое решение проблемы внутренней, органической взаимосвязи технической революции с развитием каждого человека и общества в целом необходимо для оценки социальных условий всего процесса, для учёта влияния этих внутренних социальных факторов на постановку и конкретные формы решения и внешнеполитических проблем.

Универсальные приоритеты и цивилизационные парадигмы политики в XXI веке, конечно, ещё не выкристаллизировались. Заметна общая направленность и тенденции. Такие могут быть главные прогнозы:

• люди приобретают шанс на освобождение из-под формального и социального подчинения, Тем самым возможно образуется новая система общежития людей, основанное на взаимодействии полной свободы, равенства и солидарности.
• возникновение обшеств взаимодействия свободных индивидуальностей, может открывать и более обширное развитие креативного естественного интеллекта каждого человека и в обогащении всего человечества.
• хотя климатические проблемы всё ещё не могут быть отстранены, всё же целенаправленно происходит взаимное обогaшение природы и человека. В первую очередь, начинается восстановление всего того, что в историческом процессе развития человечество «украло» от природы. Взаимодействие человека и природы продолжается с органическими одновременными воздействиями.
• глобальное, свободное взаимодействие людей, наций вытесняют из жизни человечества вражду, доходящую до военных действий.

Общая ответственность всех нас использовать человеческий естественный интеллект для достижения таких целей. Средства для этого уже созданы и создаются. В этом и состоит роль взаимодействия естественного и искусственного интеллектов.

Будет ли так?

Будапешт, 04.26.2019.                                                             

Ласло Кемень, профессор политологии

Kezdjük a végén, az eredményekkel. Ukrajnában 2019. március 31-én került sor a törvény szerint esedékes elnökválasztásra. A jelöltként elindulhatott 44 főből a szavazólapra 39-en kerültek, de közülük is ketten visszaléptek, s így 37-re zsugorodott a kínálat.  

A választásra jogosultak száma 2018. november 30-án 35 622 943 fő volt Ukrajna területén, és ehhez jött még 522 ezer külföldön élő ukrán állampolgár, aki jogosult lett volna az ukrán követségeken, konzulátusokon szavazni. (A 2001-s népszámlálási adatok szerint az ország lakossága 48 457 102 fő volt). Miután az összes-állampolgári létszámba beletartozónak vették a Krímben, és a DNR, LNR területén élőket is, bár szavazási lehetőséget számukra a lakóhelyükön nem biztosítottak, valamint külföldön csak azok adhatták le a voksukat, akik ott állami kiküldetésben tartózkodtak, így a ténylegesen szavazásra jogosult és regisztráltak létszáma 30 085 771 volt. Közülük adta le az első fordulóban a voksát 62,8%, vagyis 18 893 864 fő. A legtöbb szavazatot Vlagyimir Zelenszkij kapta (5 714 034 fő vagyis 30,24%); a második helyen pedig a regnáló és másodszor induló elnök, Pjotr Porosenko (3 014 609 fő vagyis 15,95%) végzett. Miután senki nem érte el a leadott szavazatok felénél legalább eggyel több eredményt, második fordulóra került sor.

Az ukrajnai elnökválasztás második, döntő fordulójára 2019. április 21-én került sor Vlagyimir Zelenszkij és Pjotr Porosenko között. A sok elemző szerint nem várt magas részvétel mellett (18 491 837 fő, vagyis      61,37 %) lezajlott választás győztese, s így Ukrajna megválasztott elnöke Vlagyimir Zelenszkij lett (13 541 528 fő, vagyis 73,23 %) lehengerlő többséggel, Pjotr Porosenko pedig (4 522 320 fő, vagyis 24,46%) elvesztette elnöki hatalmát.

A számok önmagukért beszélnek. Ilyen eredmény nem igényelhetné a különösebb elemzést és magyarázatot, ha csupán a két személyiség sorsáról lenne szó. Itt azonban, Porosenkóval együtt az ukrán választópolgárok megsemmisítő vereséget mértek a 2014-ben véres puccsal a nyakukba ült avítt nacionalista rendszerre, s arra a geopolitikai projektre is, amelyik illúziót keltve, kizökkentette őket történelmi környezetükből.

Ukrajna megválasztotta Zelenszkij személyében új államfőjét; s ugyanakkor esélyt szerzett magának arra, hogy megszabaduljon attól a csapda helyzettől, amelybe sodródott az utóbbi öt évben. Ezek azok a tényezők, amelyek alapos elemzést és rendszerszerűen átgondolt következtetések levonását, stratégiai feladatok kijelölését igénylik.

Kezdjük a választások bejelentését követő helyzet áttekintésével. A helyzetet több nagy horderejű tényező határozta meg. A belpolitika feszültsége a 2014-s „Majdan” óta szemernyit sem csökkent, sőt az ország egészét maga alá gyűrő polgárháború irányába sodródott. A majdanista rendszert elfogadni nem akaró, és ezért fegyveres ellenállást is vállaló donyeckiek és luganszkiak, valamint az oroszországi segítséget igénybe vevő és önrendelkezéssel távozó krímiek mellett, a nyelvi diszkriminációt, a szociális kiszolgáltatottságot, a korrupciót, az új oligarchák hatalmi tobzódását, a beözönlő külföldiek fölényeskedését stb. egyre nehezebben viselték a különböző érintett társadalmi rétegek. Az ország eladósodott, a grívnya értéket vesztett, az emberek többsége elszegényedett, és a kialakuló csőd-helyzeten az sem sokat segített, hogy az ukránok vízummentes beutazási lehetőséget kaptak az Európai Uniótól. Ez utóbbinak az lett az eredménye, hogy Európa megtelt bármilyen munkát „áron-alul” elvállaló ukrajnai vendégmunkásokkal. Szinte kiüresedett az ország. A politizálás színterei elveszítették a nép bizalmát, a Rádában több volt a verekedés, mint a falusi kocsmákban, a törvények követhetetlen igénytelensége, összevisszasága fokozta a káoszt. A hivatalos retorika mindezért az oroszokat tette felelőssé, s olyan gyűlölet kampányokat generált, amelyek szembefordították egymással az egyszerű embereket is, még a családokon belül is nemzetiségi és egyéb jellegű összeütközéseket okozva. A Dombasz elszakadása ellen folytatott háború felemésztette a költségvetést, amellett, hogy egyre sorozták be a fiatalokat, és már az obsitosokat is, elviselhetetlen szenvedéseket okozva haltak meg, szenvedtek súlyos sebesüléseket tettekre kész, jobb sorsra érdemes nemzedékek. Az ukrajnaiakat elcsábító európaiak belefáradtak a saját szerepükbe, a helyükbe lépő amerikaiak pedig nem pontosan tudták, hogy hol is vannak. Az USA politikájában bekövetkezett változások – Trump győzelme és az addig Ukrajnában berendezkedett Biden-család „talaj-vesztése” – kapkodást, hatalomféltési hidegrázást okozott az Ukrajnát uraló Porosenko-klán és kapcsolatrendszere tevékenységében. Az elnök kapkodni kezdett – hol Merkelhez, hol Trumphoz, a végén már Macronhoz szaladgált. A választásokat megelőző időben azonban kiderült, hogy mindenki a saját túlélésével foglalkozik, és Ukrajna elveszítette geopolitikai „sármját”. Porosenko nem érezhette biztonságban magát egy esetleges hatalomváltás esetére, és bizonytalanná vált a választás lebonyolításának esélye is.

Nem tudni, hogy az elnök kapott e garanciát, vagy saját erejében bízva vállalta fel a választást. A kampány-terepen biztosra vették, hogy megfúrja – főként a rendkívüli-állapot bevezetése, a Kercsi-szorosban kialakult helyzet és egyéb ütközések miatt – az elnökválasztást, de végül is belátta – van annyi hatalmi eszköz a tarsolyában, amellyel elérheti a győzelmet. Az első fordulót követően az ukrán TV csatornákon folyamatosan zajlottak a szakértői viták a történtekről. A Porosenko-stáb emberei nyíltan hirdették a sikerüket, ami abban állt, hogy elérték főnökük második fordulóba kerülését, és azt, hogy az ellenfele ne Júlia Tyimosenko legyen. Arra azonban nem találtak magyarázatot, hogy miként nézték el Zelenszkij elsöprő győzelmét. Fontos megjegyezni, hogy ezekből a vitákból kitűnt: az oroszországi emigránsok, a Kijevbe áttelepült valamikori jelcinisták - Jevgenyij Kiszeljov, Ganapolszkij, Ilja Ponomarjov stb. - szították leghatékonyabban a kampányban az orosz-ellenes tüzet. Ez is hozzájátszott ahhoz, hogy nem érzékelték, más narratívái vannak az embereknek a jelöltek támogatására. Ezért is fordulhatott elő, hogy az egyik fő hamisítási fegyverűk – a 37 jelölt – Porosenkótól vitte el a voksokat. A lakosság közel 85%-a szavazott másra, vagyis ellene. Az ország egész területén – Galíciát kivéve – vereséget szenvedett a regnáló elnök, s nem csak az orosz anyanyelvűek régióiban.

A második fordulóra már nem tudtak Porosenkoék változtatni. Olyan nagy volt a nép szándéka arra, hogy megszabaduljanak tőle, hogy esély sem mutatkozott a győzelemre. Megkísérelték a „fekete-piárt”, vagyis minden létező sarat ráhányni Zelenszkijre – ezt az első fordulóban Júliára pazarolták – de bumeráng hatása lett. A „jelöltek közötti vita” erőltetése, egyértelműen kontraproduktívnak mutatkozott. A „Stadion-Debatű” projekt pedig magán hordozta az egész 5 év romlottságát. Porosenko hiába utaztatta vidékről , sok pénzt adva a híveinek a csapatát, és rendezett főpróbát számukra a „Majdanon” Porubij vezénylésével, az elnök szónoklatára már ott sem jöttek lendületbe, bár a stadioni sétát még megtették. Van az a grívnya!

Az ukrajnai elnökválasztás tanulságait még alaposabban értékelni fogjuk, hiszen minden hasonló rendszer leváltásához recepteket nyújthat. Ugyanakkor a lényeg változatlan: össznépi akarattal még a véreskezű avítt nacionalista rezsim is elzavarható!

Zelenszkij lesz az ukrán elnök a továbbiakban. Kérdés azonban, hogy valóban lesz e? Beletörődött e Porosenko és a „barlangi-nacionalista” had (miként az egyik Júlia hívő politológus VK megfogalmazta) a hatalom elvesztésébe? Jelenleg kettős hatalom érvényesül – pontosabban az új elnök beiktatásáig még a régi elnök dönt, majd a parlamenti választásokig a létező Rada nagyobb hatalommal rendelkezik a belépő elnöknél. A régi gárda jelenleg tobzódik, és mindent elkövet, hogy elérje ne is tudjon esküt tenni Zelenszkij, vagy ha mégis, addigra minden hatalmi jogosítványát elvegyék tőle. Nem értették meg, hogy a nép győzött, a közvetlen demokrácia eszközeivel. A „Nép szolgája” 35 részes játéka a Zelenszkij csapatának, a 95-s Lakókörzetnek, a dalai, az általuk fémjelzett „KVN (Vidámak és Leleményesek Klubja)” maga a civil társadalom. A népet pedig nem lehet elzavarni! Ezt tudnia kell a szállakat még most is mozgató külső „bábosoknak” is. Ukrajna többé nem geopolitikai játékszere a nagyhatalmaknak. Aki ezt belátja, az először fog majd kezet Vlagyimir Zelenszkijjel, Ukrajna elnökével.

a címe az alábbi figyelemre méltó tárcának az ukrajnai választásokról, kicsit a pravoszláv húsvét köszöntéseként is. A lényegéhez méltóan, talán úgy lehetne lefordítani, hogy „Zarándoklat a tükör mögé”. Az írója nem más, mint Ukrajna egyik legkiválóbb politikai elemzője, aki az új állam születésétől részvevője volt a kulisszák mögötti történéseknek, és így folyamatában és részleteiben is eligazodik az útvesztőkben. A 2014. februári puccs óta külföldről figyeli, segíti a helyes útra találást, s félti, óvja a hamis illúzióktól a reménykedőket. Pedig, húsvét van, s ilyenkor Krisztus is feltámad!

Обидно, понимаешь! Хотел насладиться украинскими выборами по полной, но получилось только наполовину. Выборы – это кульминация политического секса. А секс силен своей интригой – ну, там драматизм непредсказуемости, красочность прелюдий, трагизм бессмысленных трат, обнаженность эмоций и откровенность чувств...

Этого, конечно, больше было в первом туре. Все «е... друг дружку, а деньги в кружку». Пардон, это из другой оперы. Но все равно было забавно. А вот второй тур был, на мой взгляд, скучен своей очевидностью и предсказуемостью, как рутинные «супружеские обязанности». Даже анализы их не скрасили. Так, вялый «золотой дождь», больше от идейной опустошенности, чем от избытка мыслей.

Батл на стадионе, который подавали как демократический прорыв, больше напоминал мелкий информационный нарыв. В любом интернет-сраче по поводу новой модели айфона больше умняка, ехидства, стиля и, главное, смыслов. Так могли бы собачиться Хлестаков и Городничий, Сирко и Голохвастов, Собакевич и Ноздрев, нигде не пересекаясь в диалоге ни сутью, ни дискурсом. Гламурная хамоватость против беспомощного пафоса. Местечковая хуцпа против визгливых заклинаний. Кавээновский стеб против унылого мракобесия. Еще и жена, которая целует, против жены, которая поет.

Немного, правда, оживило это бессмысленное событие дружное и неуклюжее вставание участников на колени. Я тут же вспомнил высказывание, кажется Николая Булгакова, о том, что настоящий политик никогда не станет на колени ни перед монархом, ни перед толпой. Хотя я и раньше догадывался, что они не настоящие. Но сейчас не об этом. Сейчас не о настоящем, а о будущем.

Я уже писал о дворовом детском и юношеском прошлом актера «The Ленского». А сейчас хотел бы немного заглянуть в предстоящее и ожидающее президента Зеленского.

Итак. Дракон сокрушительно побежден и, по законам драконологии, вредные гены его уже стали приживаться в новом рыцарском теле. Помните из незабвенного «Старика Хоттабыча», когда тот вселился на школьном уроке в Вольку? И вроде понимал просвещенный пионер устройство мироздания, но дух древнего джинна вопреки его воле вещал через него дремучие допотопные представления: Земля плоская, стоит на слонах... И казалось бы, образованный профессорский сынок как-то быстро пропитался уже скисшей и просроченной шоколадной эссенцией: Бандера – классно! НАТО – защитит! Запад – поможет! Знал я, что сдобный Порошенко владеет даром столовращения, но не догадывался про его таланты чревовещания. Даже голос с узнаваемыми оттенками истеричности почти тот же. Хотя президент вроде другой. Мистика!..

В ранней, довыборной еще колонке, уже писал, что юмориста неизбежно сделают президентом три его базовые ошибки, которые на поверку оказались решающими преимуществами. (Ну, как в фильме «Слуга народа», где герой стал главой державы из-за случайно вырвавшегося справедливого и органичного мата.) Напомню.

Во-первых, отсутствие политического опыта и, казалось бы, ошибочное нежелание его приобретать вылилось в непричастность к коррупционным шахер-махерам (извините за мой иврит). По-украински «опыт» – синоним слова «тырить». За отсутствие этого достояния и голосовали! А он вдруг в первый же день пытается исправить эту благодатную «ошибку» и благосклонно реагирует на предложение Порошенко учить его и консультировать. Этот, блин, научит! Наконсультирует! Хватило бы тощего бюджета страны хотя бы на пару «уроков»...

Другой якобы «ошибкой» был его русский (хотя и с криворожским прононсом) во время компании. Сейчас он «ошибку» быстро исправляет, лихорадочно переходя на суржик. А это минус голоса больших городов, уставших от беспощадного и бессмысленного мовного диктата...

В-третьих, его все больше волнует «партийная ошибка» – отсутствие собственной политической силы в её старорежимном понимании. Вспомнил в тему, как в девяносто первом пошел вступать из карьерных побуждений (чтоб стать завкафедрой) в партию. Одинокая замотанная инструктор райкома дико посмотрела на меня и сказала, что я перепутал райком и дурдом: все выходят из партии, а вы хотите вступить. Так и сегодня умные мировые лидеры избавляются от своих партий, как от перегнившего балласта, а он хочет создавать...

Короче, если новый украинский лидер преуспеет в исправлении этих «ошибок», к осени его рейтинг может опасть так, что домкратом не поднимешь. Притом, что, конечно, симпатичный персонаж!

А еще ведь есть и уже очевидные ошибки без кавычек. Зачем, например, было встречаться с крошкой Макроном? О чем может говорить комик, который становится политиком, с политиком, который становится комиком? Загадка. Наверное, реальной ошибкой стало заигрывание команды Зе с вип- госарбайтерами. Зачем приглашать зарубежных советчиков с сомнительным потенциалом? Я бы понял, например, если б он пригласил Манафорта на генпрокурора – у того хоть есть, в отличие от действующего, юридическое образование и стимулы. Или Ассанжа на директора института памяти. Здесь смысл можно было бы найти. Но заигрывать с явными грузинскими и балтийскими лузерами... Провальнее только тусовка с глумливыми соросятами.

А его заявление о том, что надо бы поменять помещение Администрации президента? Выглядит, конечно, народно и благородно. Хотя тут же вспомнил, как когда-то советовал то же сделать начинающему президенту Леониду Кучме. Тот недоуменно посмотрел на меня и спросил, сколько будет стоить создание нового узла правительственной связи. Оказалось, что выльется в почти бюджет страны. Хотя с другой стороны, зачем «слуге народа» правительственная связь? Ведь есть же мобила!

Ну а менять все равно что-то надо. Сменить элиту? Убьют или заразят корью. Политическую систему поменять – это вряд ли. Феодальный строй уже прижился в стране, и богатые люди не поймут новаторских президентских телодвижений. Менять геополитический вектор, обрести собственную субъектность? Не разрешит сам Курт Волкер – говорящий попугай и внештатный советник большого босса. Избавить страну от кредитной наркозависимости? Будет ломка, да и суверенитет уже заложен. Может, хотя бы восстановить авиатранзиты в Россию? Зачем? Есть ведь велосипед! Поменять пленных и арестованных? Надежда есть. Только – Савченко. Так что только и остается, что менять Администрацию, столы, стулья...

А тут еще одна видная дама распустила косу и хищно так приглядывается к ситуации из-под косой челки. Она чужих ошибок не прощает, особенно тех, которые лежат поперек ее пути. Правда, и своих не исправляет. Кстати, не верьте тем, кто утверждает, что умные люди учатся на ошибках других. Умные учатся на всем и всегда. В том числе учатся уничтожать других с помощью их малейших ошибок. Хотя все это неважно на фоне Пасхи. Христос воскресе!

Р. Дервиш, специально для alternatio.org

http://alternatio.org/articles/articles/item/69923-puteshestvie-v-zazerkale

https://nepszava.hu/3026179_eszmek-nelkul-nem-megy

Az elmúlt hónapok tüntetéssorozata, a sikeres Audi-sztrájk, a fővárosi előválasztás és a hasonló akciók új esélyt teremtettek a baloldali ellenzéknek. A rabszolgatörvény – azaz a dolgozók még keményebb kizsákmányolása a hazai és külföldi tőke által – a baloldali politizálás alapkérdéséről, a munka és a tőke viszonyáról szól. Ezért a törvény elleni tiltakozó mozgalom szükségszerűen baloldali jellegű. Még akkor is, ha a liberális tiltakozók általában a fideszes kormány bűneire, a jobbikosok a külföldi nagytőke mohóságára igyekeztek koncentrálni. A szakszervezetek pedig, miközben a legklasszikusabb baloldali elveket hangoztatták, szavakban igyekeztek elhatárolódni mindenféle párttól, így a politikai baloldaltól is.

De a jég olvadása is apró repedésekkel kezdődik. A baloldali ellenzék eddig alapvetően a kormány politikáját támadta, a hazai nagytőke csak a fideszes oligarchák kapcsán került említésre, a külföldi befektetők pedig szent tehénnek számítottak. Így aki a túlóratörvény ellen és az autógyári sztrájk mellett kötelezte el magát, az átlépett egy politikai Rubicont. Amikor a mai baloldal vezetőiként Tóth Bertalan a bankok elfogadhatatlan extraprofitjáról, Karácsony Gergely pedig a „nagytőke hatalmának” megtöréséről beszél, akkor olyan területre lépnek, ahova eddig csak a baloldal partizánjai merészkedtek. Nem véletlen, hogy az ellenzéki erők egy része igyekszik visszarángatni őket abba a kényelmi zónába, amelyből csak a Fidesz korruptságát és a jogállam leépítését lehet támadni.

A baloldalnak azt kell megértenie, hogy a Fidesz-kormány antidemokratikus döntései alapvetően nem Orbán Viktor hatalmi mániájából, hanem a rezsim lényegéből következnek. A Fidesz célja egy új hazai nagytőkés osztály kiépítése, amely a német nagytőke partnereként, annak védettségét élvezve zsákmányolja ki a magyar társadalmat. Amelyet amúgy csak megvezethető tömegnek és nem társadalomnak tekint, a gyakorlatban valósítva meg a neoliberalizmus hírhedt jelszavát, mely szerint „nincs olyan, hogy társadalom”. A mondat szerzőjének, Margaret Thatchernek ez a demokratikus hagyományok miatt csak részben sikerült Nagy-Britanniában. Sajnos Orbán Viktor esélyei kétségkívül jobbak erre. A baloldalnak csak akkor sikerül megállítania, ha megérti és megérteti minél többekkel, hogy a Fidesz célja a társadalom atomizálása és gazdasági eszközökkel történő kizsákmányolása. Amelynek tudatos eszköze az oktatás és az egészségügy privatizálása, a szegényebb milliók előtti lezárása.

A harminc évvel ezelőtti rendszerváltozás egyik tantétele az volt, hogy „megszűntek az ideológiák”, és nincs már értelme jobboldalról és baloldalról beszélni. Ezt az ostobaságot a baloldalon kívül természetesen senki sem hitte el, a liberális, az újkonzervatív és a nacionalista ideológia azóta is virágkorát éli. A magyar baloldal viszont feladta ideológiáját, szellemi karakterét és intézményeit, s a múltját is megtagadta. A saját eszméi feladása után lényegében átvette a liberalizmus ideológiáját, némi szociálpolitikai baloskodással. Ezzel egyébként nemcsak saját magának ártott, hanem a magyar liberalizmust is meggyengítette. Kétségkívül jobban kormányzott, mint ahogy azt a választók megítélték, de saját ideológia, egységes világszemlélet, szellemi és kulturális háttér nélkül hosszabb távon nem lehet egy országot vezetni.

A magyar társadalom többsége egyértelműen vesztese az elmúlt évtizedeknek. Egymillióval csökkent az ország népessége, idegen kézbe került a nemzeti kincs java, nőnek a társadalmi különbségek, leépülőben van a népegészségügy és a közoktatás. A bérek a kelet-európai átlag alá kerültek, és megjelent egy agresszívan pöffeszkedő, újgazdag réteg. Ezen a tendencián kormányzati reformokkal a mai ellenzék sem tudna érdemben változtatni. Valódi felemelkedést csak egy merőben másfajta gazdasági és társadalmi rendszer hozhat. El lehet vitatkozni azon, hogy elsősorban az újraelosztást kell radikálisan megváltoztatni, vagy hozzá kell nyúlni a tulajdonviszonyokhoz is. A szocialista baloldal mindenesetre csak akkor tudja hitelesen képviselni ezt a fordulatot, ha az alapkérdésben visszatér ideológiája lényegéhez, a tőke és a munka érdekellentétéhez. Amely ellentétre ma ráépülnek olyan problémák, mint a környezetszennyezés (amely a szegényebb osztályokat és országokat sújtja), a robotizáció és az adataink, egész személyiségünk kiszolgáltatottsága idegen erőknek és szervezeteknek. Az államszocialista rendszer dogmáihoz persze nem szabad visszatérni. De a harminc évvel ezelőtti, az ideológiák megszűnéséről és a liberális rendszer örök győzelméről szóló dogmától is ideje megszabadulni.

A szocialista baloldal ideológiája két alapra épülhet: a meglevő társadalmi-gazdasági kritikájára, s egy igazságosabb, egyenlőbb és környezetileg fenntartható jövő bemutatására.

World-Economy.EU

Interview mit Prof. László Kemény, Wissenschaftler und Politologe

(21. Januar 2019.)

WE: Es gab gerade einige Großdemonstrationen und Unruhen in Ungarn. Was war der Grund dafür und wo führt das hin?

László Kemény:Ungarn - ein Land mit Potential und Problemen

Das sind sehr wichtige Fragen, auf die es keine einfachen Antworten gibt. Es geht zunächst darum, dass es in Ungarn sehr lange still war. Das Volk erduldete alles, aber der Druck im Kessel fing an zu steigen. Jetzt kocht es. Es geht vor allen Dingen um soziale Fragen und auch darum, dass die jetzige Regierung keine Rücksicht auf die Meinung des Volkes nimmt. Neu an der heutigen Situation ist, auch im Vergleich mit anderen europäischen Problemen gleicher Art, dass nicht die verschiedenen politischen Parteien das Volk auf die Straßen gebracht haben, sondern umgekehrt. Das Volk ging auf die Straße und zwang damit die Oppositionsparteien sich ihnen anzuschließen oder sie wenigstens nicht zu behindern. Die momentane politische Situation zeigt, dass die Parteien den Wink verstanden haben. Die Oppositionsparteien, sowohl die sehr linken als auch die sehr rechten und allen voran die Mitte, haben sich zusammengeschlossen. Das ist ideologisch gesehen eine sehr illustre Gruppe, aber eines eint sie - wer jetzt nicht mit dem Volk geht, der bekommt auch keine Unterstützung bei den Wahlen. Und bei uns stehen in diesem Jahr gleich zwei an: die Europa- und die Kommunalwahlen.

WE: Wieso glauben Sie, dass das Volk Recht hat? Nicht immer hat die Straße Recht und manche Demonstrationen sind einfach emotional geladen.

László Kemény:

Da bin ich mit einverstanden. Hier gibt es mehrere große Probleme. Zu allererst, als Ungarn 2004 der EU beitrat, gehörte es zu den führenden Kräften unter den anderen europäischen Ländern, die zur gleichen Zeit beigetreten sind. In dieser Zeit bekam Ungarn etwa um die 14.000 Milliarden Finanzhilfen von der Europäischen Union, um die eigene Entwicklung anzukurbeln und um den Lebensstandard der Menschen auf ein wenigstens mittleres EU-Maß anzuheben. Statt dessen ist das Geld verpufft und nun befinden wir uns unter den gleichen Ländern am hinteren Ende der Statistik. Wieso? Weil die, die 2010 an die Macht kamen alles gestohlen haben. Schlicht gestohlen. Sie haben es für sich selbst ausgegeben. Es gibt jetzt einen enormen Unterschied zwischen dem Lebensstandard der oberen und der unteren Zehntausend. Man kann es überhaupt nicht vergleichen. Das ist der wichtigste Grund. Und dann kommt noch dazu, dass im Laufe der letzten zehn Jahre alle Bevölkerungsschichten irgendwelche a priori bekommen haben. Schüler, die mit einem Bildungssystem konfrontiert sind, das mit der modernen Welt völlig inkompatibel ist. Studenten, die ihr Studium aufgeben müssen, weil Institute zugunsten von teueren Universitäten geschlossen werden, aber niemand das Geld hat sie zu bezahlen - also kommt nur die obere Bevölkerungsschicht in den Genuss der Hochschulbildung. Pädagogen, Professoren, die praktisch ohne Bezahlung unterrichten. Nicht zu sprechen, von den Problemen von Frauen, Rentnern und vielen anderen. Der Tropfen, der das Fass zum Überlaufen brachte, waren die Arbeiter und Menschen, die im Staatswesen arbeiten. Es gibt jetzt ein Gesetz, das im Dezember innerhalb von zwei Tagen durch das Parlament gepeitscht wurde, ohne dass es zu einer Debatte darüber mit den Gewerkschaften oder anderen kam. Es geht dabei darum, dass Menschen zu über 400 Überstunden im Monat gezwungen werden können, aber das Gehalt dafür bekommen sie erst drei Jahre später. Das Volk nannte es das „Sklaverei-Gesetz“. Sie sagten bei diesen Demonstrationen: „Wir wollen keine Sklaven sein“.

WE: Eine Frage, die auch durchaus für Deutschland gilt: Vielleicht ist das gar kein ungarisches Problem, sondern eines, dass die ganze Europäische Union betrifft?

László Kemény:

Das wird in einem gewissen Grad bestimmt so sein. Aber in Deutschland betragen die üblichen Überstunden etwa 200 Stunden im Monat, in Ungarn wollen sie aber 400(!) einführen. Warum? Weil die ganzen Betriebe - BMW, Mercedes, all die deutschen Betriebe, die sich in Ungarn niedergelassen haben - bei sich zuhause die Gewerkschaften und Regierungen nicht dazu zwingen konnten die Überstunden dermaßen hoch zu schrauben und für sich selbst so viele Privilegien heraus zu schlagen. In Ungern hat es aber funktioniert.

WE: Herr Kemény, wir danken Ihnen für diesen Kommentar.

https://www.world-economy.eu/details/article/ungarn-ein-land-mit-potential-und-problemen/

A „rabszolga-törvény” keresztül-erőltetése - az ellenzék együttes fellépésének ellenére - az így egy-pártivá lett parlamenten, olyan népi felhördülést váltott ki, amelyből akár forradalmi-lázadás is lehet. A tíz napja tartó utcai nagygyűlések, menetelések és a megütközés a kormány által kisajátított médiával két kérdést vetnek fel. „kipukkadt e” az Orbán-rezsim felfújt lufija, és az egységes ellenzék learathatja a győzelem gyümölcseit? A másik nézőpont azonban arra int, hogy a realitás egészen más, semmi sem dőlt el, hiszen a NER kormány még csak nem is reagált a történtekre, elegendőnek bizonyult a propaganda gépezetének és az erőszak szervezeteinek a csillapító és védőbástya szerepe. Ezzel véget is ért a nekibuzdulás, vagy valami még történik?

Van e folytatás és hogyan tovább?  Nem egyszerű erre választ adni.

1. A szakszervezetek december 8. „sárgamellényes” tüntetésétől, és a parlamenti ellenzék viszonylag egységes december 12. viharos obstrukcióival folytatódott nyilvános szembefordulása a kormány munkavállaló ellenes tevékenységével, adta meg a lázadásnak a meghatározó tartalmát és fő irányát. A megmozdulások első szakaszában, a december 16-án, a. Hősök teréről indult és a Kossuth térre beáramló hatalmas tömeg nagygyűléséig tartóan, ez érvényesült is. Az Országház előtt valóban össznépi egymásra találást tapasztalhattunk. Tüntettek a szakszervezetek és a civil érdekvédők, valamennyi párt – a hatalmon lévők kivételével – és a legkülönbözőbb szakmai egyesületek, a budapesti és a vidéki emberek, akik szükségesnek tartották a tiltakozást. A Követelések egybe gyúrták a Fidesz 2010-s hatalomra kerülése óta a lakosság döntő részét ért igazságtalanságokat, megaláztatásokat, a demokrácia megcsúfolását, a jogállam leépítését, az oktatás kiüresítését, a tudományos műhelyek ellehetetlenítését, az emberek megalázását a szegényellenességgel, a kirablásukat a nyugdíjalapok bezsebelésével, a devizahitelek manipulációival és sorolhatnánk sokáig. Ezen a tüntetésen mondta ki a tömeg, hogy elég volt, és a magyar nép nem tűri tovább a NER-t. Innentől az Orbán-rendszer egésze ellen fellázadt nép hangulata vezette a folyamatot.
2. Ugyanakkor elkezdődött a tömegek mozgolódásának a második szakasza. A december 16. központi tüntetés folytatására az ellenzéki pártok egy része - fontos, de az „összegyúrt” rendszerellenes fő tartalom „mellék-vonalára” – a tömeg által elfogadott 5 pontos követelés közszolgálati TV-ben történő „beolvasására” - hívta el a tüntetőket. Megkezdődött az „Óbudai-forradalom” a „Sajtószabadságért”! Még nem lehet tudni, hogy ez a vasárnap-hétfői akció (és kiegészítéseként a felhívás a követelések eljuttatására a vidéki sajtóhoz is!) az Orbán-rezsim elleni lázadás felerősítését szolgálta e, vagy a mellékvágányra tereléssel, „a szabadítsuk ki a sajtót” (1848- Táncsics!) fellángolásával, a „forradalmi-tűz” elhamvasztását gyorsította fel? Az akció értékeléséhez tartozik, hogy megmutatkoztak a tömegbefolyásolás modern eszközei (az okos-telefontól az interneten, a lézer-vetítésen át, az informatika, a pszichológia és más tudományágak, stb.), és a jártasság azok használatában. Megmutatkoztak a felfogásbeli különbségek is a politikai szereplők módszereiben, és főként külső kapcsolataikban, szándékaikban. A harc a követelések beolvasásáért személyi kiválasztódást is eredményezett. Szinte hősies helytállást, dicséretes szellemi és fizikai készenléti állapotot tükrözött a pártok vezetői körében. Ugyanakkor rávilágított a NER beszűkült, görcsös akarnokságára, a bigott hatalmi arroganciájára. Amilyen kíméletlen módszerekkel bántak el a mentelmi védettség alatt álló parlamenti képviselőkkel, pártvezetőkkel, nemtől függetlenül, egyértelműen mutatta a betokosodott gyűlöletet mindazzal szemben, ami a hatalmukat veszélyezteti.
3. Mindemellett, a helyzet továbbra is feszült az országban. A fővárosi üzenetek elsősorban a jelentősebb városokba jutottak el, és helyi szinten korábban nem tapasztalt tüntetésekre, nagygyűlésekre került sor. A folyamat nem állt le és elérte a vidék egészét. Ebben kitüntetett szerepet játszik a Magyar Szocialista Párt fennmaradt és erőteljesen éledező országos szervezeti hálózata. Tudvalévő, hogy a félreterelés nem ingatta meg a szakszervezetek, és a velük egyetértő civil érdekképviseletek, pártok eltökéltségét a viszonyok megváltoztatására. A Magyar Szakszervezetek Szövetsége bejelentette a szakszervezeti konzultációt, amelynek keretében a nyugdíjasokat, a munkavállalókat és a diákokat kérdezik meg az eltökéltségükről a hatalom tevékenységével szembeni kiállásról. Megalakul a Munkás Parlament, ahol a – már az ország minden megyéjében, városaiban és a központban is hasznosan tevékenykedő Nyugdíjas Parlamentek mintájára – hozzák létre a munkavállalók általános érdekképviseletét. A „rabszolga-törvény” végleges kihirdetése időpontjáig biztosan számos tüntetésre is sor kerül. A szakszervezetek petíciót nyújtottak be a Köztársasági Elnöknek, hogy ne írja alá, és a pártokkal együtt az Alkotmánybírósághoz is fordultak. A karácsonyi ünnepek után derül ki, hogy ezeknek lett e pozitív következménye. Abból, hogy a Kormány nem reagált a törvényükkel szembeni ellenállásra, a tüntetők 5 pontjáról nem vesz tudomást, nem engedte beolvasni a közszolgálat TV-ben (nem akart precedenst teremteni, hogy a csak ehhez a médiához hozzájutó falusi lakosság is megtudja mi az igazság!), és a propagandájában megvádolta a tömegeket „soros-bérencséggel”, arra következtethetünk, hogy a NER-ből nem engednek. Ez pedig újabb tömegmozgalmakat szülhet.
4. A népfelkelés folytatódik. Ennek első jele a december 16-án bejelentett és másnap egy szakaszon meg is valósult határlezárás Szlovákia és Magyarország között. Nyilvánvalóan ez csupán jelzés értékű, de a Komjáthi Imre által kezdeményezett akció további lépésekre utal. Lezárásra kerülhetnek azok a határátkelők, amelyeken keresztül valósul meg a multinacionális cégek precíziós időpontú alkatrész és árú szállítása. További lépésként lezárhatják azokat az utakat, amelyek a „techno-parkokba” vezetnek, s ezzel már az általános sztrájknál vagyunk. Ilyen forgatókönyvek esetén elkerülhetetlen az érintett külföldi cégek, kormányok odafigyelése. Sőt, az európai választás előtt még a szövetséges országok pártjai is érdekeltté válnak a magyarországi helyzet értékelésében.A belátható három-négy előrelépés a most kialakult helyzetből azt is jelzi, hogy: a).. a népfelkelés (és a már irányítóként szerepet vállaló „ellenzéki-kerekasztal” az MSZP vezető-koordinálásával), már átlépte azt a küszöböt, amely után a részvevői nem tehetnek úgy, mintha nem történt volna semmi. Az is kevés a stratégiához, ha megállnak, és kimondják „nem hátrálunk tovább”. Az „Óbudai Forradalom” egyik tanulsága, hogy, aki megáll, azt „leütik”. Ilyen ez a hatalom! Előre vezet az út, és lépni kell.  b).A kormány sem hallgathat, és nem tehet úgy, mintha semmi sem történt volna, csupán hőzöngtek ítt egyesek (a soros-aktivisták). Beláthatóan – számos hazai és külső, főként az EU-tól származó – hatást is fegyelembe véve, választhat:

• kiegyezik a társadalommal, és felvállal némi változtatást a rendszerén. De, ehhez már tárgyalás kell az „ellenzéki kerekasztallal”, benne a szakszervezetekkel, civil szférával; amelynek az esélyét minimálisra lehet taksálni a rezsim eddigi viselkedése alapján,
• a legrosszabb stratégia, ha mindenáron – a legsúlyosabb erőszakkal – letöri a „renitenskedőket”. Ekkor kontrolálhatatlanná válik a helyzet, és ebben már a magyar nép mellett, a szövetséges külföld sem lehet érdekelt;
• alkalmazza a legutóbbi szlovák példát – amikor Fico miniszterelnök lemondásával, és helyette a hatalmi párt másik vezető személyiségének a megválasztásával átmentették az addigi hatalom fő rendszer elemeit – de ezen valószínűleg már túllépett az idő!
• minden további időhúzás azt eredményezi, hogy a féléve bekövetkezett hasonló örményországi változat valósul meg, és az Orbán-rendszernek békésen át kell adnia a kormányzást, a rendkívüli népszavazáson megválasztott új politikai erőknek!

Budapest, 2018. 12. 19.             

Hetek óta forrong Magyarország. Nem külső hatások miatt, hanem a belső állapotok bőszítették fel először a fiatalokat és szüleiket, a pedagógusokat; majd most a munkavállalókat.

A 2010-ben parlamenti választásokon abszolút többséget kapott nacionalista indíttatású politikai erő – a Fidesz- Magyar Polgári Párt és a Kereszténydemokrata Párt – felrúgta a demokrácia és a jogállamiság szabályait, visszaélt a hatalommal. Felszámolta az 1989-ben közmegegyezéssel kialakított Alkotmányt, és olyan „alaptörvény” szerint kormányoz, amely visszaviszi az országot a II. világháború előtti Horthy-rendszer szellemiségébe és működési gyakorlatához. Ebbe beletartozik a választási rendszer átalakítása is, amely biztosítja számára hosszútávon a biztos győzelmet a későbbi választásokon. Mindez olyan központosított autoriter helyzetet eredményezett, amelyben kettészakadt a társadalom, és a többség lemaradt, elszegényedett, a fiatalság perspektívát vesztve elhagyta az országot. Tevékenységével, az Orbán Viktor miniszterelnök uralta Magyarország, szembefordult az Európai Unióval, miközben elherdálta, „zsebre-vágta” a felzárkózásra, fejlődésre, a 2004 utáni években, onnan kapott, közel 14 ezer milliárd forintnyi támogatást. Magyarország, az Európai Unióba felvételekor, a közép-európaiak sorában az elsők között volt, mára azonban már az utolsó. Ugyan Orbán kormánya a média teljes körű kisajátításával, látványos siker propagandával kápráztatta el a világot, de eközben az Európa-ellenessége zárvány helyzethez vezetett. Az idei év tavaszán lezajlott, megkérdőjelezhetően tisztességes választásokat követően, tovább erősítve a hatalmi önkényt, lényegében felszámolták a szabad sajtót, a jogállamot, a fékek és ellensúlyok biztosította társadalmi biztonságot. Olyan feszült állapotok jöttek létre, amelyben kézzel foghatóvá vált a robbanás veszély. Ezt még képesek voltak, gátlástalan populizmussal és rasszista gyűlöletkeltéssel, lecsillapítani. Az Európát is elért menekült hullámot kihasználva, beterelve a magyar fővárosba, és riogatva, megfélemlítve, a hazug propagandának kiszolgáltatott embereket megvezetve, olyan látszatot keltett, hogy a migránsok és az országba áramlásukat szervező Soros, meg hazai segítői az okai a nép bajainak. Furfangos „barba-trükkel ezt a katyvaszt befedte a nemzetvédő lepellel, hirdetvén, hogy ettől a Soros –migráns veszedelemtől egyedül az orbáni NER képes megvédeni a nemzetet, sőt Európát is!

Az év végére azonban bekövetkezett a „lufi” kipukkadása. Az első lyukat a rendszeren a tudomány és az oktatás elleni támadásuk okozta. A diktatórikus hatalomhoz ugyanis lebutított társadalom tartozik Elvonták a Magyar Tudományos Akadémia autonómiáját, anyagi forrásait és ellehetetlenítették a kutatói hálózat működését, szerves kapcsolatát az egyetemekkel. Ebbe a sorba tartozott a CEU – vagyis a Soros György által létrehozott és finanszírozott – világszínvonalú, amerikai diplomát adó egyetem kiszorítása az országból. A közoktatás szakmai és pedagógiai tevékenységének leépítése, az iskolázási korhatár 15 évesre csökkentésével, a gimnáziumok számának korlátozásával, a szakképzés reinkarnálásával a múlt század elejeének megfelelő szintre, már korábban érzékelhetővé lett. Elsőnek a diákok lázadtak fel. A 2018-s év szinte folyamatos diák tüntetésektől volt hangos. A CEU ellenes akciók sűrűsödése, és közben a többi egyetem – főként a humán, és társadalomtudományi, közgazdasági irányultságúak fizetőssé tétele, a nem kellően tehetős jövendő hallgatók kiszelektálása, általános lázadást eredményezett a fiatalok körében, amelyhez a szülők és a pedagógusok, egyetemi tanárok is csatlakoztak.

A második – és az utóbbi napok eseményei azt jelzik, hogy végzetes – zavart az „Orbán-lufi” létében, a munkavállalók és általában a magyar családok életébe történt kegyetlen beavatkozás okozta. A kormány ezt az évet a család évének hirdette meg. Orbán együttműködési megállapodást ajánlott a nőknek. S, meghirdette, hogy szüljenek minél több gyermeket, mert rosszak a demográfiai mutatók, pedig szüksége van a „magyarokra a nemzetnek”. Mindezt olyan rendelkezésekkel, törvényi kényszerekkel, amelyek sértik az emberek magánéletét, emberi szuverenitását, méltóságát. A nők társadalmi szerepét elvitatta, majd beszüntette a „gender szakot” az egyetemeken. „A nőknek a családban a helye, a konyhában, meg a szülőszobában”. Ezt tetézte be, hogy a munkavállalókat pedig 400 órás túlmunkára kötelező törvényt fogadtak el, amellyel egyúttal ellehetetlenítették a Munka törvénykönyvet. Az új foglalkoztatási feltételek csúcsa az lett, hogy a túlóráért esetleg 3 éven belül kaphatnak fizetést a dolgozók. Itt csordult túl a pohár! A szakszervezetek hiába kérték a tárgyalást, nem sikerült egyezségre jutni. Ezért december 8-ra meghirdették azt a tüntetést, amely még csak figyelmeztető lett volna a kormány számára, hogy térjen észhez. De, nem tette, nem tárgyalt, önteltsége fennhéjázó gőggé erősödött. A „rabszolgatörvény” tárgyalását dec.10-én kezdték és már 12-én meg is szavazták. A nép ezt már nem viselte el. A szakszervezetekhez csatlakoztak az ellenzéki pártok, és amikor az antidemokratikus törvénytárgyalást látták, a Parlament épülete elé vonultak az emberek. Együtt volt mindenki: a munkások, a hivatalnokok, az iskolások, az egyetemi hallgatók, a szülők és nagyszülők. December 12-én a parlamenti vita elfajult, mert az ellenzék nem látott más kiutat, mint az obstrukció. Orbán miniszterelnök, a pártjának parlamenti képviselői ezt olyan „sértésnek” fogták fel, amely intézkedést igényel. A törvényhozás folyosóira behívták a kormányőrséget, a miniszterelnök mellé testőrségét. Az ellenzék fütyült és szirénázott, szóban és plakátokkal tiltakozott. A téren pedig gyűlt a tömeg. Azóta folyamatosan tüntet. s egyre nagyobb létszámban, amellyel szemben bevetették a rohamosztagokat, a könnygázt és a fizikai erőszakot. Nem tudni még, hogy ez csak a kezdete az „Orbán-lufi” kipukkadásának, vagy már a „nagy durranás”, de a tömegben amellett, hogy „Orbán takarodj”, már azt is kiabálják, hogy „ez ’56”!

Tudatosan, vagy így hozta a véletlen? A 20 meghatározó pólus-országnak - az összegabalyodott világ esetleges kibogozását is lehetővé tehető - összejövetelét, Buenos Airesben tartották. Az események fő sodrából kieső argentin főváros, olyan unikális valamivel rendelkezik, amely küldetésessé tehette a helyszínt. A nevezetes argentin tangó ugyanis társastánc. A táncesthez, a „milongához” először partnert kell választani, majd az „összesimuló” párok sokasága, a közösen választott zenére, együttes „sétában” éli át az együttlét örömét.

Mondhatjuk e, hogy a G-20 argentínai összejövetelén megvalósult a milonga-érzés? Semmi esetre sem. Mégis a találkozó eseményeinek, elő- és utó játékainak az értékelésénél érdemes a tangó kiváltotta sármosságot figyelembe venni. Így, kimondhatjuk, hogy senki, egyik ország sem uralta a találkozót. Ennek is köszönhetően sikerült mindenki számára elfogadható közös közleményt kiadni. A G-20 jelmondata is lehetne: „Megállapodtak, hogy mindenben megállapodásra kell jutni”.

 Bár kísérlet történt az együttműködés „meghekkelésére” – lásd a Kercsi-szoros ügyének ukrán időzítését – azonban érvényesült a tangó-szabálya, miszerint a ”harmadik felesleges”, lám a „politikai-tangóban” sem lehet lépések közben kívülről belezavarni. Ugyanakkor, sürgetőbbé vált annak átgondolása, hogy mi a fontosabb, a sokféleségből kreatív-kompromisszumok által született megegyezésekkel folytatni az „argentin tangót”, és megnevezni a „felesleges –kívülállót”; vagy beletörődni a folyamatos önző zavarkeltésbe, akkor is, ha háborús hisztériát okoz!?

Ennél a pontnál részben át kell lépnünk az argentínai G-20 elemzésén. Új felállás lesz a partnerek sorában és a kapcsolataikban? Ki lesz felesleges, vagy lehet e ilyet feltételezni? Azt már a hidegháború abbahagyása óta tudjuk, hogy a korábbi részvevői – oroszok és amerikaiak - eltérően értékelik a végeredményét és a következtetéseik a jövőre nézve is lényegileg térnek el egymástól. Az eltelt 30 év azonban azokat igazolta, akik szerint egészen új világrend alakulhat ki. Nem kétpólusúak, és nem egy centrumból irányítottak már a közben meghatározóvá lett technikai forradalom általi fejlettségben átrendeződött erőviszonyok. Jellemzően a G-20-nak nagyobb már a jelentősége, és befolyása a világ dolgaira, mint a G-7-nek, vagyis a korábbi legfejlettebb vezető hatalmaknak. Ez abban is megnyilvánult Buenos Airesben, hogy a nyitónapi „partnerválasztás” során két csoportosulás alakult ki: a RIK (Oroszország, India, Kína), és kapcsolódóan a BRIKS (az előbbiekhez még csatlakozott Brazilia és a Dél-Afrikai Köztársaság); illetve az USA, Kanada és Mexikó, az utóbbiak alá is írták a szabadkereskedelmi megállapodásukat. A többiek kicsit saját problémáikba burkolóztak. Természetesen létezik az Európai Unió együttese, de kissé parton kívül. A G-20 –n is érződtek a belső bizonytalanságok: a még német kancellár, Angela Merkel a repülőgépének meghibásodása miatt elkésett, és majd mindent lekésett. A francia elnök, Macron hátrahagyta Párizsban a „sárga-mellényesek” utcai tobzódását. A brit miniszterelnök Theresa May pedig a kilépés, a Brexit hideglelését sugározta magából. A partnerkeresés maradt a többieknek, és sikerrel is jártak. Japán folytatja a több mint 70 éve hiányzó békekötés akciót az oroszokkal. Ugyan a Szaud Arábia képviseletében jelenlévő korona-herceg feszengett az ellenzéki újságírójuk brutális meggyilkolása miatt, de azért megtalálta a partnereit az országa olajában érdekeltek között.

Ha így körbe nézünk, akkor kirajzolódik az új világrendi modell: partnerség alapú integrációk hálózata. Folytatódhatna az „argentín tangó”!?

By Dr. Laszlo Kemeny & Dr. Miklos K. Radvanyi •

The situation is extremely critical. The Ukrainian people are freezing. In the cities of Cherkasky, Hmelnickiy, Herson, and Kharkov the authorities have been forced to declare emergencies. People all over Ukraine have gone to the streets to protest the inhuman conditions. The civil movement called the Organization of Ukrainian Mothers has called for nationwide protests. Its leader, Natalia Korolevskaya has announced that they will protest in front of the Parliament building and other government installations. Most of the protesting mothers have carried signs claiming that not starvation, in Ukrainian golodomor, but the threat of freezing to death, in Ukrainian holodomor will kill their children.

In fact, Ukraine is frozen both literally as well as figuratively speaking. Because of serial non-payments for Russian gas, Gazprom has stopped deliveries. Simultaneously, Ukraine cancelled the bilateral agreement on gas deliveries. More importantly, since its independence on August 24, 1991, Ukraine has failed spectacularly to build a politically stable and economically prosperous state. Its politicians have used their anti-Russian rhetoric to build up their individual fiefdoms and in many cases their criminal organizations. Simultaneously, they have abused Ukrainian nationalism to suppress the sizable ethnic Russian community, allegedly as a payback for the Russian oppression prior to the country’s independence.

Internationally, the situation has not been better. Gone are the times when the United States and the member states of the European Union have hoped that Ukraine could easily be integrated into the western part of the continent. As a result, relations with the West have been frozen too, especially since what the Ukrainians define as the revolution, while Russia considers a coup d’etat against the legitimately elected president in February 2014. The violent removal of then President Viktor Yanukovych has resulted in the loss of the Crimea and the protracted uprising of the ethnic Russian population in the eastern part of the country. Today, Ukraine is hopelessly suspended between the European Union and the Russian Federation. In reality, Ukraine exists in a vacuum of its own making.

No wonder that Ukrainian politicians from President Petro Poroshenko down sense the rising discontent across the country. The upcoming presidential elections, scheduled to take place on March 31, 2019, do not have a favorite. The leading candidate, Yulia Tymoshenko, enjoys only 13% support among the voters. The current President, Petro Poroshenko, does even worse. Only a mere 6% of the voters would re-elect him. In comparison, a clown claiming to seriously considering a run for the presidency would garner 9% of the votes.

Clearly, an all encompassing malaise has descended upon the frozen Ukraine. A major contributing factor to this malaise is the politically induced destruction of the centuries old unity of the Pravoslav Church and the subsequent establishment of a separate Ukrainian Pravoslav Church, independent of the Moscow Patriarchate. This unequivocally Russophobe move by the Ukrainian nationalists has not played well in Russia and in Ukraine, where the mostly rural population have had difficulties to reconcile their ingrained religious culture with the new Church, which has been firmly rejected by the Patriarch of Constantinople. Adding insult to injury, historically, religious civil wars within churches, especially the Pravoslav one, never lead to positive results.

Most recently, the Rada, the Ukrainian Parliament, has declared martial law to begin on Wednesday, November 28, 2018, and last for thirty days, after Russian navy ships rammed and opened fire on three Ukrainian military vessels attempting to cross the Kerch Strait last Sunday between the Sea of Azov and the Black Sea. The Kerch Strait connects the two Seas and separates Crimea from the Russian mainland. As it has become the rule in these cases between the two countries, there are two versions of the event.

According to the Russian version, the Ukrainian vessels failed to notify the Russian authorities of their intent to cross the Kerch Strait as required, and even denied having that intent on the night before. Pursuant to the Ukrainian version, the three Ukrainian vessels were sailing between two Ukrainian ports: from Odessa in the Black Sea to Mariupol in the Azov Sea. Kiev claims that it notified Moscow in advance that its naval ships will be sailing through the area. Furthermore, Ukraine states that under a 2003 treaty, there is freedom of navigation in the Kerch Strait.

The Russian counter argument is that the Ukrainian vessels violated the detailed technical rules on how ships should pass through the narrow and complex waterway. Moreover, the Russian Security Service (FSB) says that the Ukrainian vessels ignored “legal demands to stop” and performed “dangerous maneuvers.” After a short firefight, the three vessels were seized and towed to the Crimean port of Kerch. The Ukrainian sailors remain in Russian custody.

The martial law declared by the Ukrainian Parliament comprises of three elements. First, martial law is only declared in the counties bordering on Russia and Moldova. Second, there are twelve implementing points that have not yet been fully published. Third, presidential elections cannot be delayed. They must be held as scheduled on March 31, 2018.

All member states of NATO have voiced their support for Ukraine against the Russian aggression. The Security Council of the United Nations held a session on Monday. As expected, the Security Council’s session did not end in a vote, because of the expected veto of the Russian Federation. Presently, relative calm has returned. Moscow maintains that Petro Poroshenko and his allies have intentionally created a crisis situation, in order to postpone the upcoming presidential elections. Of course, the accused deny Moscow’s assertion.

Regardless of the veracity of Moscow’s assertion, the clear loser of the Sunday incident is Ukraine and its government. As far as the United States of America is concerned, it could not and should not overlook the extremely bad domestic situation in Ukraine. In addition, the President and his advisors must be very suspicious of any attempt at diverting attention from Ukraine’s grave political problems. Although Moscow might never acquiesce in the loss of Ukraine, direct military aggression is highly unlikely.

What is required is a two-pronged approach. Moscow must be informed that the United States of America expects the Russian Federation to strictly adhere to the Minsk Protocol of February 11, 2015. The same must be applied to Ukraine too. On the other hand, Kiev must be told that Ukrainian politicians shall clean up their acts: counter extremism, end corruption, and put the country’s finances and economy in order. Unless Ukraine will be governed honestly and decently, membership in NATO and the European Union should absolutely remain out of question.

 (November 27, 2018)

https://www.ff.org/save-ukraine/#more-21278